Cseppet sem megalapozatlan a feltételezés, hogy ennek mintájára hasonló esetek ugyanígy országszerte rendszeresen előfordulnak.

A fiatalember hosszú ideje lakója már a rehabilitációs otthonnak. Ez idő alatt a pszichiátriai osztályt vezető pszichiáter átlagosan évente kétszer követte el ezt az egyértelmű szabályszegést: felvette a fiatalembert a pszichiátriára anélkül, hogy ezt jelezte volna a területileg illetékes bíróság felé, akik ezáltal a szabályoknak megfelelően megtarthatták volna az ilyenkor kötelező bírói szemlét. Mivel a fiatalember gondnokság alatt áll, így gondnokát, az édesanyját minden esetben értesítenie kellett volna a pszichiáternek a beszállításról és kérhetett volna önkéntes felvételi engedélyt a kezeléshez, ám ezt egyetlen esetben sem tette meg.

Ez jellemzően az a fajta jogsértés, melyet gyakorlatilag korlátlan alkalommal elkövethetett volna a pszichiáter, ha a fiatalember édesanyja nem keresett volna fel egy jogvédő szervezetet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt.

Legjobb esetben is csak becsléseink lehetnek arra nézve, hogy ez az eset hányszor történhet meg országszerte, hiszen ahogyan a fenti eset is szemlélteti: ez a terület a legkevésbé sincs hatósági ellenőrzés alatt. Szinte magától értetődik ez a forgatókönyv, a szabályokat, melyeket senki sem tartat be, idővel elkezdik semmibe venni – kiemelten igaz ez a gondnokság alatt álló pszichiátriai betegekre, akiket eleve nem illet meg az önrendelkezés joga, így semmit sem tehetnek az ellen, hogy alapvető emberi jogaikat sárba tiporják.

A jogvédő szervezet reméli, hogy ezen példaértékű eset nyomán a hatóságok jobban a pszichiáterek körmére néznek majd.

CCHR