A magyar társadalom talán legkiszolgáltatottabb tagjai, az utcán élő honfitársaink. Debrecenben is sokan vannak, akik fedél nélkül tengődnek, sokan még most sem keresnek maguknak szállást estére. Elbújnak a Nagyerdőbe, ott épített kalyibába, hiszen a városban még hatósági zaklatásnak is ki vannak téve. Sok emberséggel nem igen találkoznak. Sokan páriának érzik magukat, pedig nem ezt érdemelnék.

Egyesületünk 2011-ben az első étel osztásait hajléktalanoknak hirdette meg. Pár éve sajnos egyre több kisnyugdíjas, több gyermekes család állt már a sorban. Mivel az utcai ételosztás most ellehetetlenült, így azoknak a hajléktalanoknak vittünk ételt, akik a hideg elől fedett helyre menekültek, vagy már évek óta a számukra kialakított szállókban élnek.

A debreceni Wesselényi utcai hajléktalan szállóba 75 adag ebédet-, a Dobozi utcaira szintén 75 adag ételt vittünk. Mind a két helyen nagy örömmel fogadtak bennünket, hiszen hétvégén, és több napos ünnepekkor nem jutnak meleg ételhez. Kérésünknek megfelelően mindenkin volt maszk, és a legalább 1,5 méteres távolságot is betartották. Többen elmondták, hogy hétvégén is éhesek, pénzük nincs, pár kiflinek, egy liter tejnek is nagyon örülnek. Nem értik, miért nem működik a Népkonyha hétvégén, vagy miért nem oldható meg, hogy ilyenkor a szállókban élők számára főzzenek. Ezt a "rejtvényt" nem nekünk kell megfejteni.

Az egyesület tagjai minden hétfőn a debreceni Mentőállomáson látnak el ügyeletet, így közelről is megtapasztaltuk, a fertőzöttek számának drasztikus növekedését. Sajnos a járvány itt van közöttünk, a harmadik hullám emelkedő számai mindannyiunkat megdöbbentenek. Kérünk mindenkit, tartsa be a biztonsági előírásokat, hordjon maszkot, és regisztráltassa magát oltásra. A Magyarországon engedélyezett bármelyik vakcina jobb, mint a koronavírus fertőzés.

A hónap utolsó vasárnapján szerettük volna megköszönni azon orvosok, ápolók munkáját, akik az első vonalban teljesítenek szolgálatot, és küzdenek a betegek életéért. Minden elismerésünk az övék, hiszen látjuk, tudjuk, megtapasztaljuk, hogy emberfeletti munkát végeznek. Nem ismernek lehetetlent, éjjel, nappal teszik a dolgukat. A Hétköznapok Hősei ők, akiknek sokan az életüket köszönhetik. Erejük fogytán, hiszen ők is emberből vannak, de nap, mint nap, újból és újból erőt merítenek, s szakmai tudásuk legjavát nyújtva küzdenek a kórral.

A debreceni Kenézy Kórház covid részlegén lassan egy éve gyógyítják a betegeket. Teszik ezt zokszó nélkül, igaz hittel, emberséggel, a külvilággal nem foglalkozva.
/A járványt ők, és nem a politikusok fogják leküzdeni--tesszük mi hozzá./

A mai napon 30 adag meleg ebéddel kedveskedtünk az intenzív osztály dolgozóinak. Úgy hisszük, ez a legkevesebb, amit értük tehetünk. Nincs rá szó, nincs elég köszönet, amellyel kifejezhetnénk hálánkat mindazért, amit tesznek. Ezt nem lehet pénzért csinálni, ehhez magas fokú hivatástudatra van szükség. Nagyszerű emberek gyógyítják a Kenézyben a betegeket.

Egyesületünk a jövőben is segíti azokat, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. Meggyőződésünk, hogy nem lehetünk közömbösek azok iránt, akik önhibájukból, vagy anélkül, mindennapos küzdelmet vívnak a talpon maradásért. Felebaráti kötelességünk segíteni azoknak, akik sokszor középkori körülmények között küzdenek a mindennapi létükért.

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a segíts felebarátodon örök emberi értéke, - egyben az emberség fokmérője-, napjainkban különösen fontos.

Szabó Zoltánné
az egyesület alelnöke