A Felsőtárkány (például) egy éve betiltott ál-bróker céget hirdet, 2011 óta százmilliókat kapott sportfejlesztésre, négy kiemelt utánpótlás csapata meg idén 76 meccsen 845 gólt.

A főszponzor előzetesben, a futballklub máig egy piramisjáték nevét viseli, a százmilliós pályaberuházás keretében, 2013-ban épített vadiúj öltözőt pedig egy évre rá 32 millióból kellett kibővíteni, hogy legyen hely az srácoknak, akik idén 4 meccs híján az összes bajnokit elvesztették, átlagban 10 góllal.

Senkit sem akarunk megbántani, a Heves megyei település sportegyesülete csak egy kiragadott példa, cseppben a tenger, a szokásosnál valamivel látványosabb káosszal. Azért pont őket választottuk főszereplőül, mert tökéletesen szemléltetik, hogy mit művel valójában a Tao a magyar labdarúgással.

A jóhiszeműség átka

A Tao kapcsán minket nem a pénzek elsíbolása, vagy szabályatlan felhasználása érdekel.Elhisszük, hogy minden úgy történt, ahogy kellett, hogy minden forintot arra költöttek, amire adták, és senki nem hazudott semmiben, aki kérte. Elhisszük, mert nem tehetünk mást, a rendszer ugyanis gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Ezer és ezer benyújtott és elfogadott programról beszélünk évente (csak a labdarúgásban), nem kirívó az sem, ha egy megye kettes csapat tízmilliós támogatásra kap jóváhagyást. Az elmúlt évben 17,365 milliárd jutott a focira (önrész nélkül!), az ellenőrizendő tételek száma pedig szinte felbecsülhetetlen, valószínűleg a milliós nagyságrend sem túlzás. Gondoljunk csak bele, hány számlát produkál egy lelátóépítés, egy öltözőfelújítás vagy egy talajcsere. Ha pedig így van, akkor mégis miként lehetne kapacitása az MLSZ-nek ellenőrizni a százmilliós tételek árnyékában, hogy – ne csak a Felsőtárkányt pécézzük – tényleg vettek-e 50.000 forintért 10 csomag bemelegítő krémet Rábapodrányban? (Megye kettes csapat, a legnagyobb kiszerelésű Ben Gay 1214 forint a patikában.) És miért kerül 2000 forintba egy jelzőmez, ha 800 forint alatt is meg lehetne kapni?  Miért van szüksége 40 darab 3500 forintos fürdőlepedőre a Cibakháza egyetlen utánpótláscsapatának (IKEA-ban 100x150 centis méretben 1690 forintért megvásárolható), és miként kaphatnak 2.304.000 forintot egy főállású gondnokra, napi nyolc órában, miközben a skacok 12-őt edzenek egész héten? Tényleg létfontosságú 6 darab 30.000 forintos mérkőzés labdát venni Semjénházának a megyei elsőben, vagy egy osztállyal lejjebb 33.000 forintért Szarvaskenden, miközben máshol megoldják 6-8 ezerből? Polar mérőrendszert vásárolni 1.690.000 forintért az L-IT SZEAC-nak, amikor a boltban pont félmillióval olcsóbb? Ésatöbbi.

Csupa piszlicsáré összeg, mondjuk egy pályaépítéshez képest, de ha egy törülközőnél így meg lehet nyomni a ceruzát, vajon mennyivel mehet jobban a spórolás a tíz és százmilliós kiadásoknál? Persze teljesen mindegy, hogy mit gondolunk, mivel az MLSZ csont nélkül kiadta a támogatási igazolást a rábapodrányiaknak, cibakháziaknak, semjénháziaknak, szarvaskendieknek és szegedieknek, ahogy a felsőtárkányiaknak is. Nem lehet minden Tao mellé ellenőrt állítani.

(A sportköznyelvben csak Tao-nak nevezett, 2011-ban rajtoló támogatási modell arról szól, hogy a nyereséges magáncégek az államnak befizetendő társasági adó egy hányadát a sportra fordíthatják, egy központilag elfogadott sportfejlesztési program (SFP) finanszírozásával. Infrastruktúra-fejlesztésre 70%-os, közvetlenül az utánpótlás-neveléshez kapcsolódó feladatokra 90%-os, a túlnyomóan utánpótlással foglalkozó szakemberek bérezésére 50%-os támogatás adható. Minden támogatás összértékének kb. 1%-a megy el adminisztrációra (az MLSZ felé), és 2%-a közvetítői díjra (az kapja, aki “hozza” a céget). A foci esetében az elfogadás és ellenőrzés feladata az MLSZ-é. (Nagyon lebutítva és elhagyva mindent, ami nem tartozik szorosan a sportegyesületek taójához.) 

Öltözőpad fogassal, 1,75 millióért

 “Lehetőleg fapados öltözők kellenek, szerény szerelés, mert ha úgy kezdik, hogy minden a fenekük alá van tolva, akkor elkényeztetett úri gyerekeket kapunk, nem pedig harcos futballistákat.” (Orbán Viktor: Így juthat vissza a magyar futball a világ élvonalába 2013. 04. 29.)

Szakadjunk el az elfogadott SFP-k kétségtelenül addiktív böngészésétől, és kanyarodjunk vissza Felsőtárkányba. Először is a felsőtárkányi öltözőhöz, amelynél szemléletesebben talán semmi nem illusztrálja a taózásban uralkodó állapotokat (az öltözőfelújítás egyébként hatalmas sláger a pályázók között).

Mint a bevezetőben már említettük, 2013 októberében a felújított pályával együtt átadták az új öltözőépületet is Felsőtárkányban, összesen közel 100 milliós beruházás keretében a 2011-es és 2012-es Tao pályázatokból. Ezzel azonban még messze nem sikerült kielégíteni a 3500 fős település sportegyesületének igényeit. Annyira nem, hogy ekkor már a zsebükben volt az MLSZ jóváhagyási határozata az öltöző bővítésére 32 millió forintért (22m Tao + 10m önrész, a 2013-as pályázat keretében).

Hogy ez is kész lett, következhetett a berendezés sikeres megpályázása. Öltözőpadok fogas állvánnyal, így szól a tétel, amelyet 1,75 milliós beszerzési áron hagytak jóvá 2014 augusztusában (70% Tao + 30% önrész). Egy normális minőségű, kétméteres példány ebből a bútortípusból 30496 Ft-ért tehető kosárba a neten, avagy nagyker kedvezménnyel nem számolva is kijön a pénzből 57,5 darab, amelyen felnőttből elférne 172, gyerekből meg bőven 200 fő felett, egyszerre. A támogatás elnyerésének évében összesen 162-en fordultak meg az egyesület utánpótlásában a négy nagypályás, és a négy Bozsik-programos (U6-7, U8-9, U10-11, U12-13) korosztályban.

Mivel az egész bővítmény 134m2, amiből lejön négy zuhanyzó és vécé, valamint két piszoár és egy tároló helység, joggal gondolhatnánk, hogy ezt követően legfeljebb az okozhatott problémát, miként fér el ennyi pad a maradék helyet kitevő négy új öltözőben (saccra nagyjából 100 négyzetméter). Hiszik vagy sem, de ehhez képest 2014 december 11-én az egyesület elnöke azzal a panasszal kereste meg az önkormányzatot, hogy “a sportöltöző berendezése hiányos, így nehézséget okoz a rendeltetésszerű használata”. A testület pedig szó nélkül kiutalt a célra 500 ezer forint soron kívüli támogatást, a költségvetési tartalék terhére (Juhász Attila Simon polgármester előterjesztésére).

Ugyanezen az ülésen a képviselők megszavaztak még 2,1 millió forint hozzájárulást az utánpótlás-nevelési feladatokra megítélt 18,5 milliós Tao önrészére, szintén a tartalék terhére“mert az egyesület saját forrásból nem tudja előteremteni”. (Viszonyításképpen, a helyi óvoda, iskola, valamint a faluház számítógépeinek cseréjére összesen 1,1 milliót szántak, a saját laptopjaikra (7 db.) pedig 1,25 milliót, de ez utóbbi tétel már csak lazán tartozik ide.)

Persze könnyebb lenne mindezt megemészteni, ha eközben szárnyalna a felsőtárkányi labdarúgás, az utánpótlás eredményei rózsaszínűre festenék a kilátásokat, a klubvezetés pedig körültekintő hozzáértéssel kormányozná az egyesület működését egy fenntartható pályán, a gazdaságilag önálló működés felé. És nem pont mindennek az ellenkezőjéről kéne beszélnünk, de előbb lépjünk vissza pár évet, hogy érthető legyen a történet.

A Fortress story

Felsőtárkány egy 3509 lakosú település a Mátra lábánál, hevesi viszonyok szerint tehetős. Van óvodája, iskolája, határában Dr. Szepesi Richárd vállalkozó 980 millió forintnyi EU-s pénzből épített, afrikai tematikájú wellness-luxus szállodája csalogatja a turizmust, és a Bükki Nemzeti Park oktató- és látogatóközpontja. Meg van egy focicsapata is, amely 2010-ben feljutott az akkor még 6 csoportban közel 90 csapatot számláló harmadosztályba, majd a Tao 2011-es beindulásával elkezdett fejleszteni és fejlődni. Az első, 2011-es kiírásban 34 milliós sportfejlesztési programra kaptak jóváhagyást, a 2012-esben 83 milliósra.

Igazi aranyévek voltak ezek, amelyek betetőzéseként 2012-2013-ban (a nagy átszervezés évében) a Felsőtárkány megnyerte a Mátra-csoportot. Bár az NB II-es osztályozót elbukták, a hangulat ekkoriban duzzadt az optimizmustól. Az aktuális (2013-as) SFP 48 milliós kerettel ment át, ráadásul egy igazi csoda is történt, az együttes tőkeerős szponzorra talált.

„Olyan, mint a mesében, Szabó Forrai Zsolt, cégtulajdonos tavaly szilveszterkor a szomszédos hotelben lakott, és annyira beleszeretett a környékbe, hogy elkezdett minket támogatni. Mindez nekünk egy szavunkba sem került.” (Szarvas László, a Felsőtárkány SC titkára, 2013. okt.)

A meseszerűségből bizonyára levont volna egy kicsit, ha a vezetőség utánajár Szabó Forrai múltjának, például a körmendi kosárcsapat tulajdonosaként hátrahagyott 152 millió forintos adósságnak, de nem tették. Inkább örültek a Fortressnek és megcélozták a másodosztályt. A hírek szerint az idényre 20 milliót adott az új szponzor, aminek nagy részét vélhetően nem az utánpótlásra költöttek (arra ott volt a Tao meg az önkormányzat), hanem például Détári Lajosra (edzőként), illetve a kerethez csatlakozó Elek Norbert, Katona Attila, Montvai Tibor szintű kiöregedett NB1-es klasszisokra. Ám hiába minden, a siker végül elmaradt, Lajos idő előtt vehette a kabátját, a gárda pedig a 4. helyen zárta a 2013-2014-es bajnokságot. A 2014-es nyár a csapaterősítés, és a szponzorációra való türelmes várakozással telt, mígnem aztán 2014 augusztusának végén jött a hidegzuhany,  Sz.-F. Zsolt ugyanis nem adott pénzt, sőt a klubvezetésnek rá kellett döbbennie, hogy valószínűleg egy csaló.

“Korábbi névadó szponzorunk, a Fortress vállalkozás jelentős anyagi támogatást ígért, az új bajnokságra NB III-as élcsapatot szeretett volna. László István szakmai igazgatóval közösen ennek megfelelően alakítottuk ki a játékoskeretet. Ütőképes együttes verbuválódott, amely a Magyar Kupában az akkori NB I-es listavezető Paksot is búcsúztatta. Később miután a Fortress részéről a sokadik ígéret ellenére sem kaptuk meg a beígért támogatást, majd azzal kellett szembesülni, hogy a cég büntetőeljárás alá került, többek is a távozás mellett döntöttek.“ (Szarvas László, heol.hu)

Az persze egy igen fontos kérdés, hogy mégis miként érhette a vezetőséget derült égből 2014 augusztusában az elmaradó szponzoráció, amikor a Fortress-t és tulajdonosát az MNB már fél évvel korábban, 2014 februárjában eltiltotta a pénzügyi szolgáltatásoktól, a csalást gyanító vizsgálat pedig már 2013 decemberében megkezdődött (a gyanú pedig még sokkal korábban felmerült)? Mindkét esemény bőven kapott nyilvánosságot hivatalos közleményekben, MTI hírekben, cikkekben a népszerű portálokon, és szakmai oldalakon. Csak Felsőtárkányba nem jutott el valahogy az információ. Meg az MLSZ-hez, amelynek honlapján máig Fortress néven fut a csapat, ahogy a pályán is, kék mezükön a cég bástyát mintázó logójával. Sz.-F. Zsoltot amúgy 2014 októberében előzetes letartóztatásba helyezték.

Se biztos háttér, se teljesítmény

Hogy a Fortress név valahogy beragadt, inkább csak furcsaság, az viszont, hogy a főszponzor betiltása (2014. február) semmilyen mértékben nem befolyásolta a Felsőtárkány sportfejlesztési programjának célkitűzéseit (benyújtva 2014. április), sem az MLSZ ellenőrző bizottságát annak elfogadásakor (2014. augusztus) már lényegesen izgalmasabb. Ugyanis nyilvánvalóvá teszi, hogy a programok az anyagi háttér ellenőrzése nélkül kaphatnak jóváhagyást, ami különösen az előfinanszírozásra való tekintettel problémás, mivel egy becsődölt, és ezért az SFP-ben vállalt kötelezettségeit nem teljesítő csapattól nehéz utólag behajtani a lelátóra adott 18,5 milliót (+7,9 millió önrész) vagy az összesen 1,5 millóval megtámogatott cserepadokat (+ 600 ezer forint önrész). Az állam legfeljebb az ingatlanokra bejegyzett jelzálog révén próbálhatja meg visszakapni a pénzét, csakhogy ezek az ingatlanok leginkább azoknak érnek valamit, akik most is használják (lásd az 1999 óta eladó Stadler Stadiont, amelyet annyira kétségbeesetten próbálnak elpasszolni, hogy egy éve már a Jofogas.hu-ra is felkerült.)

De nem csak az anyagi hátteret nem nézi senki, az utánpótlás minősége sem jelent semmit a döntések meghozatalakor. A 2013-2014-es szezonban a Felsőtárkány négyből három kiemelt korosztályban (U14, U15, U21) végzett utolsó helyen a vonatkozó kiírásban, míg az U17-esek 10-ek lettek (14 csapat közül).

Mindezek dacára az MLSZ gond nélkül jóváhagyta a következő (idei) szezonra szóló 70 milliós sportfejlesztési programot (50m TAO + 20m önrész), amelyből 21 millió közvetlenül az utánpótlásra költendő, 49 pedig tovább javítja az ifjúság képzésének feltételeit, illetve a Felsőtárkány NB III-as jelenlétét szolgáló infrastruktúrát. Például: lelátó 18,5 millió (+7,9 millió önrész),  hangosítás 2,7 millió (+1,15 m. ö.),  pályahengergép 2,99 millió (+1,2 m. ö.), korlát és játékoskijáró 2,82 millió, (1,18 m. ö.) fűnyíró traktor 2,2 millió (+0,94 m. ü.), mosó-szárítógépek 0,88 millió (+0,37 m. ö.), vagy a már említett öltőzőpadok 1,25 millió (+0,53 m. ö.) stb. Mind előfinanszírozásban, és az önkormányzatra háruló önrésszel.

Az ekképpen megtámogatott idényben aztán a Felsőtárkány majdhogynem rögvest a felnőttek visszaléptetésével volt kénytelen kezdeni az évet, és végül csak azért maradhatott életben, mert László István személyes barátságot ápol Tállai András államtitkár úrra, a Mezőkövesd elnökével, aki kisegítette a klubot pár játékossal (és talán némi pénzzel is). (Zárójeles megjegyzés: Mezőkövesd adósságából 2012-ben 3 milliárd forintot engedett el az állam, míg Felsőtárkányt 30 milliós tehertől szabadították meg ugyanekkor.)

A közvetlenül a fiatalokra költendő 21 millió forintot (plusz külön még egyet az edzők fizetésére) egy olyan utánpótlásra fordíthatták-fordíthatják az idén, amelynek négy, nagypályás bajnokságban induló csapata eddig játszott összesen 76 meccset, és ebből 72-szer kikapott. Az U14-es és az U21-es gárda szinte kihúzhatja magát, ők két-két győzelemmel utolsók csoportjukban, viszont a 17 és 15 év alattiak még pontot sem szereztek, utóbbiak viszont kaptak meccsenként átlag 18 gólt. Ami persze nem nagy meglepetés, hiszen tavaly ezek a srácok egy egész idényt tudtak le 100%-os vereségaránnyal és -316-os gólkülönbséggel, még az U14-es csapatban. Vagyis van olyan felsőtárkányi reménység, aki két éve minden egyes bajnoki meccsén kikap, átlagban 10-20 góllal. A nevelésükre meg közvetlenül (tehát az infrastrukturális fejlesztések mellett) az utóbbi két pályázati ciklusban jóváhagytak 33 millió forintot, amely 90%-ban az állam kieső adóbevételeiből finanszírozható (Tao), a többi pedig önrész, azaz fizetheti az önkormányzat.

Az igazi tragédia

A nagy kérdést szerintünk tehát nem a rosszhiszeműség teszi fel a Taónak, hanem éppen, hogy a jó. Mert, ha ez mind igaz, ha tényleg 1,14 millió forintot kell költeni egy harmadosztályú és megrendült anyagi helyzetű csapat mosó-szárítógépeire, ahogy azt Felsőtárkányban tették (az LG legdrágább, extra-nagy kapacitású csúcsmodellje 317.651 forint), vagy éppen 1,24 millióért vételezni egy önjáró öntözőkocsit Rábapodrányban (mi 439.900-ért találtunk kifejezetten focipályákra való darabot a neten), szóval ha mindez igaz, akkor van igazán nagy baj. Mert akkor az a helyzet, hogy a világon nincs elég pénz a magyar futball feltámasztására. És ez csak egyre rosszabb lesz, mert a befektetések jelentősen megnövekedett költségeket szülnek, miközben a rendszer teljes mértékben nélkülözi a verseny szellemiségét, nem ösztönzi sem a piaci alapok megteremtését, sem a minőség javítását. Sőt ellenkezőleg, annak is ugyanúgy ad, aki egy betiltott cég szponzorációjára épít, és hetente hajtja 10-20-30 gólos zakókba a gyerekeket, éveken át.

És nem csak Felsőtárkányban, ó dehogy.

A magyar futballfeltámadás aprószentjei

Minden idők valószínűleg legrosszabb csapata, a 2013-2014-es Jászdózsa U17 tavaly 21 meccset játszott le a II. o. Közép Kelet csoportjában, mielőtt visszalépett volna. Eredmény: nulla pont, 4 rúgott és 387 kapott gól. Az annyi, mint -18,2-es gólkülönbség meccsenként. Háromszor úszták meg 10 gól alatt, 10-szer viszont húsz alatt sem sikerült, beleértve egy 35-0-ás zakót a Grund FC ellen, nyolc emberrel. Vagy a Csákvári TK U14-es csapata a II. o. Közép-Nyugati csoportjában (szintén tavaly) 28 meccs, 1 pont, 7 rúgott és 473 kapott gól. Őket volt szerencsénk élőben is megtekinteni a Szigetszentmiklós ellen idegenben, nagy élmény volt, a kapusuk két fejjel kisebb volt, mint a mezőnyben bárki, a vendéglátók egyik sportvezetője meg pillanatonként az üvöltötte, hogy lőjenek már, hát ez sámlival nincs 90 centiméter. Hajdúböszörmény U17 II. o. Észak-Kelet: papíron nyertek egy meccset (az Egert kizárták) amúgy csak zakó (27 db.) és 13-351-es gólarány. A Tiszaújváros ellen például 30-0-ra kaptak ki, ami egész derekas ahhoz képest, hogy hét (!) játékossal álltak ki a meccsre. Így különösen indokoltnak tetszik a 92 millióból épített öltözőkomplexum az elméleti képzést segítő tanteremmel (Tao 2012, 2013).

Idén a Felsőtárkány említett csapatai mellett a Tököl U17 viszi a prímet (II. o. Közép-Nyugat) 17/17 vereség, 3 lőtt és 310 kapott góllal (nekik is megvan a meccsenként -18), mögöttük szorosan az  L-IT Szentkorona Akadémia Club Sportegyesület (SZEAC) U17-es csapata következik (II. o. Dél-Kelet) 17 meccs, 0 pont, 4 rúgott és 301 kapott góllal. Az U15-ös korosztály legalább 2 pontot fogott a 19 meccsen, és „csak” -193 gólkülönbsége. De a Szászvár U17 vagy a Balatonfüred U15 is simán hozza a meccsenként kétszámjegyű vereségek átlagát, a -10 gól környékén pedig annyian vannak, hogy azt felsorolni nincs időnk, se energiánk.

És a Taók? Míg a Jászdózsa említésre sem méltó 1-2 milliós nagyságrend, na de a Csákvár! 2013: 93,5 millió; 2014: 60,6 millió. A Hajdúböszörmény? 2013: 76,9 millió; 2014: 102 millió. Ehhez képest Tökölön és Szegeden szotyiért kínozzák a fiatalságot: előbbi 2013: 9,74 millió; 2014: 16,8 millió, utóbbi 2013: 8,6 millió, 2014: 20,2 millió. (A teljesség kedvéért: Szászvár: 2013: 13 millió, 2014: 24,1 millió; Balatonfüred: 2013: 30,2 millió, 2014: 30,9 millió)

Ezen a ponton hadd engedjünk meg magunknak egy kis indulatot. Tessék már ebbe egy kicsit belegondolni: 13-tól 17 éves korú srácokat aláznak meg hétről hétre rettenetesen, gyakran csere nélkül, vagy akár négyfős emberhátrányban vágva a mérkőzésnek. Felsőtárkányban, Csákváron, Tökölön, Hajdúböszörményben, Balatonfüreden, Szászváron, Szegeden és még számos más helyen, amelyekre most nem maradt kapacitásunk. És mindez miért? Mert az utánpótlás fejlesztésének jegyében az NB III-as indulás megköveteli a négy kiemelt utánpótláscsapat indítását az országos bajnokságokban. Vagy mert a SFP-re adható támogatás felső határa igazolt játékosonként 1 millió. Vagy mert a tömegesítés jegyében boldogan bátorítják a klubok eszetlen mértékű növekedését, totálisan figyelmen kívül hagyva a realitásokat. Így aztán a Szentkorona boldogan bevállalja 11 új csapat indítását az idei szezonra, ebből hatot rögvest az országos másodosztályban (addig volt U11, U9, U7, és annyi), majd felvesz 16,5 milliót a velük foglalkozó edzők bérezésére (az U14 edzője például bruttó 300 ezerért, 4,3 milliós bérköltségen van főállásban, és oktatja a rábízott csapatot heti 8 órában, az U15 edzője pedig 203.000 bruttót kap ugyanennyi munkáért, ami 2,9 milliós bérköltség), és teheti mindezt úgy, hogy az U17-es csapat esetében 8 gyerekkel számolhattak az SFP beadásakor. Ezek után nem nagy meglepetés, hogy nyolcan kell kiállniuk a SZEOL SC ellen és kikapnak 35-0-ra.

Szégyen és gyalázat, ami történik. A magyar futball feltámasztásának lobogója alatt, burkolt- és burkolatlan közpénzek súlyos tíz-és százmillióiért folyik a gyermekek keresztes háborúja.

(Jegyezzük meg, hogy a bajnokoknak sem lehet nagy élmény 100% győzelmi mutatóval és meccsenként 12 gólt rúgva átmasírozni az idényen, ahogy azt a Kecskeméti Mercedes LA tette például, az említett Jászdózsa csoportjában. Azt pedig nem kell nagyon ragozni, hogy mennyiben szolgálja mindez a fejlődést, a magyar futball felemelkedésének stratégiáját stb.) 

Rohanás a végzet felé

Mindeközben pedig a bővülő és fejlődő infrastruktúra fenntartása, javítása és állagmegőrzése súlyosan megnövekedett terheket pakol az egyesületekre, minden szinten, amit - reálisan nézve - csakis további állami pénzek bevonásával tudnak majd kifizetni. A piaci alapon működő szponzorok mégis minek ölnék a pénzüket a magyar labdarúgásba, ha a vetélytársaikhoz az állam bármikor hocira hozzávághat egy új stadiont, centerpályát vagy lelátót, és még annyit se vár el, hogy legalább az önrészt kigazdálkodják valahogy. Sőt, a veszteséges működést is zsebből dotálja, a Fradika például szemrebbenés nélkül tervezheti pár milliárdos hiánnyal az évet, de nem ám sunnyogva, hanem a mellét verve büszkén, hogy micsoda fizetésekre futja neki. Ki szállna be a piacon keserves küzdelemben megszerzett pénzével a játszmába, hogy aztán egy nagyravágyó funkcionárius odabiggyesszen egy nullát a konkurencia büdzséjéhez, csak mert kitalálta, hogy ő lesz a matyó Berlusconi? Legfeljebb egy Fortress vagy egy Questor, esetleg néhány kétes hátterű vállalkozó, akinek pisztolyt nyomtak a fejéhez, meg akinek még esetleg valamiért megéri, aminek semmi köze a futballhoz.

A csapatok meg? Hát hülye lenne bárki is más szponzort keresni, mint a teljesen elvárások nélküli magyar állam. Amely így egyre súlyosabb terheket vesz magára, minden egyes elköltött forinttal. A nagyobb öltözőket többe kerül fűteni, világítani, takarítani, a pályákat gondozni kell, sőt bármily meglepő, a műfű fenntartása sincs ingyen, a stadionokba pedig jobb, ha bele sem gondolunk, 10 év alatt csak a rezsi kiteszi a bekerülési költség 10%-át, plusz az amortizáció a szokásos évi 2%-kal számolva, és ha még azt is hozzávesszük, hogy állampapírba téve a pénzt ennyi idő alatt megkereshettük volna a befektetés 8-10%-át, máris ott járunk a stadion árának felénél, miközben egyedül a Groupamának van normális üzemeltetője, a debreceni már simán maradt a város nyakán, hadd kezdjen vele valamit a 2-3 ezres nézőszám és 1000-2000 forintos jegyárak mellett. Summa summarum, a költségek elszállnak, a bevételek meg nem, a tátongó űrbe pedig lehet lapátolni a milliárdokat reménytelenül.

Így lesz a futballra fordított forrásokból feltámadás helyett egy fekete lyuk, amely elnyeléssel fenyegeti az egész magyar labdarúgást. Részint, mert egyszer törvényszerűen el fog fogyni a pénz, részint mert létezik egy olyan tényező is, hogy társadalmi feszültség. Lehet bármily tehetős például Felsőtárkány a hevesi átlaghoz képest, a labdarúgás finanszírozása már most is érezhetően megterheli a helyi költségvetést. Olyan egyszerű dolgokra tessék itt gondolni, mint amikor ki kell pengetni a 15 milliós önrészt a műfüvesre, és ezért az ígéretek ellenére ismét nem marad elég forrása az önkormányzatnak megoldani a Rákóczi úton a csapadékvíz elvezetését.

Vagy – személyes élmény - eszünkbe jusson a gyógyeszközként 5000 forintos áron kiszámlázott Richtofit, meg az, amikor pár évvel ezelőtt a mentőorvos, aki az edzés utolsó percében elszenvedett kulcscsonttöréssel bevitt a Fiumei útra, kénytelen volt rászólni az ügyeletesre, hogy le ne vágja a fáslit, mert ezzel az eggyel kell gazdálkodniuk egész este. Úgyhogy akkurátusan letekerték, ami nem volt annyira kellemes, meg várni a műtétre 17 órát szintén nem, pedig mindenki kedves volt, és nem fogadtak el paraszolvenciát. Azóta reálértéken csak kevesebb lett a pénz a magyar egészségügyben, ahogy az oktatásban is, a felsőtárkányi gyerekek meg a 36 nullás vereség után ott szomorkodnak az 1,75 millióért vett öltözőpadokon fogas állvánnyal, amire legszívesebben magukat akasztanák fel.

Végezetül és összefoglalásként, Sipos Lajost idéznénk, az Egri Sportcenturm SE U14-es csapatának edzőjét, miután fiai 2015 márciusában 10-0 arányban elkalapálták a Felsőtárkányt, annak másfél éve átadott „NB I-es szintű” pályáján:

„Jó időben, göröngyös játéktéren, mérsékelt játékkal hoztuk a kötelezőt.”

Ui: Próbáltunk annyira alaposak lenni, amennyire tudtunk, de bizonyára van olyan, amiben így is tévedtünk. Például mert nem állt rendelkezésünkre minden információ (a Felsőtárkány honlapján például megtalálhatatlanok a benyújtott sportfejlesztési programok, noha ez törvényileg kötelező lenne). Arról sincsenek pontos adataink, hogy a jóváhagyott beruházásokból és költségekből végül mi valósult meg és mennyiért, volt-e bármivel utólag baja az ellenőrzésnek. Ehhez ugyanis az állam szerint semmi közünk.

Az MLSZ Felsőtárkányt illető határozatai itt találhatók meg. Jó böngészést, illetve szeretettel várunk a kommentek között minden 33.000 forintos labdát, négyszeres árú kenőcsöt, mosógépet, satöbbit. A magyar futball érdekében.

futballsznob.blog.hu (Címlap: Sipeki Péter fényképe a Nyírbátor-Felsőtárkány NB III-as mérkőzésről (2015.03.30.))