A tüntetők többsége reménytelenül rossznak látja azt, ami a kínai szárazföldön történik.

A hongkongiak lázadása a kínai rezsim ellen rémálom Hszi Csin-ping államfőnek, aki arra az ideológiára alapozza hatalmát, hogy Kína technológiai-gazdasági szuperhatalommá válik és bő száz év kihagyás - gyarmati alávetettség és kommunista káosz - után visszaszerezheti több ezer éves nagyságara alapuló, régi büszkeségét - kezdi elemzését Gideon Rachman a Financial Times (FT) publicistája. Ezzel a vízióval szemben azt látjuk, hogy Kína egyik önálló régiója anarchiába süllyed, a helyi egyetemek harcterekké válnak, a tüntetők Molotov-koktélokkal támadnak a rendőrökre, mégsem veszítik el társadalmi támogatottságukat.

A kínai katonaságot ugyan kirendelték az utcákra, de eddig csak a romok eltakarításában vettek részt, a történet vége mégis az lehet, hogy a demonstrációk elhúzódó lázadássá válnak, ami az 1970-es évek Belfastjához vagy az 1950-es évek Algírjához hasonló állapotokhoz vezet Hongkongban. Hszi elháríthatja a közvetlen felelősséget a tüntetéssorozat kirobbanásáért - miután Carrie Lam kormányzó kezdeményezte azt a később felfüggesztett törvényt, amely lehetővé tette volna, hogy a bűncselekmények gyanúsítottjait kiadják a kínai szárazföldi hatóságoknak, amelyek nem arról híresek, hogy a jogállamiság alapján hozzák meg a döntéseiket -, ám a helyzet elmérgesedése az ő felelőssége.

Autoritárius fordulat

Hszi Csin-ping hét éve került hatalomra, ezt követően egyre inkább autoritáriussá tette a kínai rendszert. Ezzel alapozta meg a hongkongiak hasonlóan kemény válaszát Peking uralmával szemben - véli az FT publicistája. A korrupció elleni fellépés címén sok pártbürokrata tűnt el hirtelen a közéletből, mások öngyilkosok lettek és több mint egymillió ember került átnevelő táborokba Hszincsiang tartományba. A hongkongiak sokszor emlegetik az ottani bánásmódot, mint ami megmutatja, mi a válasza a kínai vezetésnek a kulturális és regionális különbségekre Kínán belül.

Az egyre elnyomóbbá váló szárazföldi rezsim, amely sűrűn adja jelét, mennyire nem tolerálja a szólásszabadságot, éles kontrasztban van a jog uralmára épülő hongkongi rendszerrel. Ez az egy ország két rendszer formulából fakad, amely soha nem volt feszültségmentes. Például 2003-ban nagy tüntetések voltak a tervezett új biztonsági törvénnyel szemben, amit Peking erőltetett, de ezek kezelhető szinten maradtak. Miután az Egyesült Királyság 1997-ben átadta az irányítást a tartomány felett Kínának, 15 évig abban bízhattak a hongkongiak, hogy a szárazföldi Kína egyre liberálisabbá válik, teret nyer a jog uralma, így nem lesz gondjuk azzal, amikor 2047-ben Hongkong teljesen Peking fennhatósága alá kerül.

Jaj, ne!

A kínai vezér regnálása alatt, azonban az ország politikai értelemben visszafordult a maoista egyeduralom felé. "Hszi Csin-ping gondolatai" még az alkotmányba is bekerültek, a polgári jogok védelmében fellépő jogászokat leültetik, civil szervezeteket zárnak be, az állam nagy testvérként tartja rajta a szemét az emberek mindennapi életén. Így nem meglepő, hogy a hongkongiak immáron borzalommal tekintenek a nem is olyan távoli időpontra, amikor országuk teljesen Kína részévé válik. A legradikálisabb tiltakozók tinédzserek vagy húszas éveik elején járnak, így ők életük derekán élhetik meg ezt a változást - nem csoda, ha úgy látják: most kell megelőzniük szabadságuk elvesztését.

A hongkongi lázadás alapjaiban kérdőjelezi meg a hivatalos kínai ideológiát, amely szerint minden kínai egyetlen államban akar egyesülni. Ha Hongkongot nem lehet integrálni, akkor Tajvan sziget - amelyet Peking Kína részének tart - még kevésbé. A kínai kommunista-nacionalista ideológia élő cáfolatát látjuk: több millió hongkonginak esze ágában sincs a többi kínai keblére borulnia, ezzel szemben egyre erősebben kötődik saját, külön identitásához, ami nem nélkülözi a negatív előítéleteket a szárazföldön élő kínaiakkal szemben.

Hszi Csin-ping találhatna békés megoldást az elharapózó erőszakra - véli az FT cikkírója -, ám ehhez alázattal, nyitottsággal és toleranciával kellene kezelnie a hongkongiak tiltakozását. Ezek azok a tulajdonságok azonban, amelyek tőle és az autoritárius rendszertől, amit létrehozott teljesen idegenek.

Gazdasági romlás

A hongkongi gazdaság hivatalosan a harmadik negyedévben süllyedt recesszióba, miután április-júniushoz képest július-szeptemberben 3,2 százalékkal zsugorodott a GDP - idézte a helyi hivatalos adatokat a South China Morning Post. Év/éves összehasonlításban 2,9 százalék volt a csökkenés, amire tíz éve nem volt példa. A társadalmi lázongás miatt visszaesett az idegenforgalom és a fogyasztás, éttermek és kiskereskedők voltak kénytelenek voltak lehúzni a rolót, mert elmaradtak a vendégeik, illetve a vásárlóik. Egy a város könyvelőinek körében készült felmérésből azt derült ki, hogy a megkérdezettek kétharmada szerint 2020-ban csökkenni fog a GDP, 43 százalékuk ezen belül több mint egyszázalékos zsugorodásra számít. Csak 2 százalékuk jósol növekedést.
 

napi.hu