Kétségtelen, hogy Magyarországon a politikai merényletek egyáltalán nem ismeretlenek – bár az ezredforduló után hozzászokhattunk, hogy a leszámolások kora véget ért, vagy legalábbis diszkrétebb fordulatot vett.

A rendszerváltás utáni években, hazánkban szinte balkáni állapotok uralkodtak – az évek során szinte mindennaposak voltak a robbantásos merényletek, amelyek elkövetői a legritkább esetben kerültek felelősségre vonásra, vagy legalább azonosításra. A merényletek célpontjai sokszor véletlenszerűnek tűntek – mint például a Halászbástya vagy a 2-es metró -, még többször alvilági leszámolások álltak a hátterükben. Attól azonban, hogy nem él élénken emlékezetünkben, a politikusok sem alhattak nyugodtan.

MSZP, SZDSZ, Fidesz, Parlament

Az MSZP irodáinál '97-ben Újpesten és Rákosfalván robbantottak, az SZDSZ XVI. kerületi irodájánál ugyanebben az évben két perccel a detonáció előtt hatástalanítottak egy csőbombát. '98-ban Molotov-koktéllal támadtak a liberálisok egy jelöltjének otthonára. Ebben az esztendőben találtak bombát az FKGP székházánál és robbantottak Torgyán József és Szájer József otthonánál, majd a Fidesz székházában is. '94-ben még a Parlament egy kapuját is berobbantották.

Az ezredfordulóra a leszámolások megritkultak, néhány Molotovos vagy gránátos esettől eltekintve. A politikai szférát utoljára a Magyarok Nyilai szervezet fenyegette komolyabban, 2006-07-ben. Ők verték meg Csintalant, Molotov-koktélt dobtak egy melegbárra, szocialista politikusok otthonaira és egy jegyirodára is. Miskolcon egy 55 éves férfi 2012-ben több közintézményre dobott Molotovot. És persze egy éve egy bankot is felrobbantott egy ismeretlen motoros.

Azért ez még nem Moszkva

A robbantások célpontjai sokszor voltak politikusok, de áldozata ezeknek nem volt, prominens politikai szereplőt a rendszerváltás óta nem gyilkoltak meg merényletben, legfeljebb alvilági kiskirályokat. Előfordult persze néhány olyan eset, hogy többekben felmerült, konspiráció állhat a háttérben. Rózsa Milán radikális aktivista állítólagos öngyilkossága vagy éppen Váradi András polgármesterjelölt, az „alcsúti juhász” választások előtti halálra gázolása ilyen esetek voltak.

Simicska ugyanakkor valószínűleg nem kell, hogy az életét féltse. Még ha egyébként lett is volna oka erre, az, ha akár néhány éven belül azután történne vele valami, hogy a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt kijelenti (dühöngve), hogy akár merénylettel is leszámolhatnak vele, ez rettentően kontraproduktív volna a merénylők számára. Az, hogy a fideszes Tényi István közleményben „védelmet kér” neki vagy, hogy Széles szerint, ha egy csöpp esze van, egy ideig nem jön haza, szinte említésre sem méltó apróságok az ügyben.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy ne próbálnák meg Simicskát tönkretenni, birodalmát felszámolni – erre azonban ellenfelének, amely ebben az esetben a parlament kétharmados támogatásával felruházott állampárt, jobb, gazdasági és jogi eszközei is vannak.