- Egyszerre egyet, de csak ha lesz közmunka a faluba.
- Uram, akkor megkérdezem mi a foglakozása, és mennyit keres.
- Ja, így már értem. Targoncás vagyok három műszakban, és megkeresem a száztizet. Csak nem kapom meg, mert mindig kiadják szabiba.
- Jó, és felesége? Mert az is kell hozzá?
- Az egy drága jó teremtés. Takarít, de már nem sokáig. Most végzett a közmunkában egy tanfolyamot és fodrász lesz. Még lesznek vagy húszan rajta kívül a faluban, de azt mondta a tanácselnök most erre volt pénz.
- Polgármestert akart mondani?
- Ja, a hát, csak tuggya nálunk már ez a módi.
- Rendben van akkor, és mennyi a jövedelme a feleségének?
- Hát olyan ötvenkettő, de most lehet emelnek rajta valamennyit. Még nem tudom mennyit, de biztos elég lesz majd egy szelet kenyérre.
- És mennyi gyereket terveznek?
- Egyszerre egyet, de csak ha lesz közmunka a faluba. Tuggya nincs nekünk arra pénzünk a városba járjunk dolgozni, a földeken meg nincs már napszám sem. Valami városi asszonyságé lett a határ, azt meg nem látjuk soha. Meg is döglött egy csomó birka, mert nem tudták hol legeltetni őket a gazdák. A szomszéd is csődbe ment ezért, de az már öreg, neki már nem sok kell. Akkor tehát rendben vagyunk? Megyek haza oszt gyártjuk a gyereket ha ide tetszik adni a pénzt. Már ki is néztem a házat. Olyan kis egyszerű háromszobás, de mi szerények vagyunk.
- Sajnálom uram, nem adhatunk magának hitelt. Nem felelnek meg a feltételeknek. Nem sokat keresnek, magunknak szükségük lenne a támogatásra, de pont ezért nem kaphatnak. Csak olyannak adhatunk akiknek nincs rá szükségük, de jól jön nekik egy újabb lakás. Megkérdezhetem kire szavazott?
- Hát Viktorra! Tíz mázsa fát kaptam érte, de a fele csak gally volt. Szóval akkor nem?
- Sajnálom uram, jó éhenhalást ha mégis lesz gyerek. Szokja meg, hogy éhesen jár iskolába. Viszlát.
- Viszlát.

Egy olvasó