Orbán és hűbéresei számára - ha valakinek még nem lenne világos - csak és kizárólag az a fontos,hogy a szavazóbázisát egyben tartsa, a számukra biztosított kedvezményekkel - amit természetesen közpénzből finanszíroznak - "megvásárolják" a szavazatukat. Nem véletlen, hogy az uralkodásuk hét éve alatt egy fillérrel sem emelték a családi pótlékot, hiszen akkor olyan társadalmi rétegeknek is adniuk kellett volna ,akik vagy el sem mennek szavazni, vagy nem rájuk voksolnak. Minden ténykedésük, hideg, racionális érvek alapján történik, szavazatot akarnak maximálni. Minden egyéb, csak rizsa, porhintés , a magyar emberek megvezetése. 

A napokban a fővárosban jártam - keltem, ahol a saját szemeimmel láthattam, hogy mit is jelent a hangzatos családbarát kormány kifejezés. /Egyszer talán még arra is vállalkozom, hogy a "család " szerepéről is megírom keresetlen véleményemet, de most a hétköznapokról szeretném elmondani, amit megéltem./ 

A szerző felvétele

A pár nap alatt gyakran utaztam villamossal, metróval, megfordultam aluljárókban is. Mivel egyedül voltam, szerencsére a lábaim is bírták, így a közlekedés különösebb gondot nem okozott, azon túl - amit talán már említettem is- , hogy a 3-as metrón bizony féltem, hisz' tudtam, szinte nincs olyan nap, hogy valami ne hibásodna meg a vonalon. Sikeresen megúsztam a metrót, így most itt ülhetek a klaviatúra mögött, és végre elmondhatom mit tapasztaltam. Lehet, hogy banális,hétköznapi ügyről van szó, de jellemzőnek gondolom a Fidesz elmúlt hét évéről.

A tömegközlekedési eszközöket ugye azért találták ki, hogy az emberek életét megkönnyítsék, gyorsabban jussanak el a munkahelyükre, időben odaérjenek a gyerekért az óvodába, iskolába, vagy oda ahova éppen utazni szeretnének. A kismamák is gyakran utaznak a járműveken, nagyon sokszor babakocsival, benne a kisgyermekkel. Mit mondjak, nem irigylem az anyukákat, nem lehet könnyű az életük. Ahogy láttam, a buszokra, villamosokra még csak - csak fel tudnak szállni a babakocsival, de például a metróra már gigászibb a feladat. De az igazi próbatétel akkor vár rájuk, amikor mondjuk kiszállnak a Nyugatinál a villamosból, és az aluljárón át akarnak a Szent István körútra jutni. Ugyanis a "gyermekbarát" kormányunk sajnálja a pénzt, az akadálymentesítésre, kizárólag a lépcsőkön lehet eljutni a célállomáshoz. Életveszélyes a próbálkozás, nem egyszemélyes "játék". Több anyukát láttam, akik próbálták a helyzetet megoldani, leküzdeni a lépcsőket, félszemmel figyelve a babát, hogy nehogy kiessen a bébijárműből. /Azt nem tudom, hogy rendszeresítve van e a kocsikhoz a biztonsági öv, bukósisakot egyik baba fején sem láttam, pedig szükség lenne rá./ Szerencsére mindig voltak jóérzésű emberbarátok, akik segítetek a lépcsőzésben. De, higgye el a kedves olvasó, két ember számára sem egyszerű, a meredek lépcsőkön az aluljáróba biztonságban lejutni, egyensúlyozva, minden lépést jól megfontolva. Elég egy rossz mozdulat, máris megvan a baj. Néhány ilyen utazás után nem lesz szükség fitneszteremre, - az marad az aranyevő ,rongyrázó "felejteni mágyárt" celebnek - edzésben lesz a szegény kismama. Egy-két próbálkozás után valószínűleg meggondolja az anyuka, hogy egyedül neki merjen-e vágni ismét a nagy kalandnak. 

De hasonló helyzetben vannak a rokkantak, a fogyatékkal élők is, számukra szinte megoldhatatlan feladat lejutni az aluljáróba. Aki próbálkozott már rokkant kocsival a lépcsőkön megközelíteni az aluljárót Budapesten, az valószínűleg nálam hitelesebben tudná elmondani, milyen kínokat kellett átélnie. 

A szerző felvétele

Pártunk és kormányunk így teszi "könnyebbé" többek között a kisgyermekes családok életét. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire nem érdekli a luxuskocsikkal közlekedő kormányzati embereket, hogy mi is történik a hétköznapokban. Van olyan miniszter, aki három év alatt, már a negyedik hivatali kocsiját koptatja, most éppen egy Audi van a feneke alatt. Lézerblokkolóról - még - nem számoltak be a hírek. Az ő kényelmük minden pénzt megér, a csóró kisember, pedig kínlódjon, izzadjon, remegjen, hogy a baba nehogy kiessen, vagy maradjon otthon. 

Természetesen azt nem állíthatom, hogy a főváros egészére ez a helyzet. Egy biztos, számos aluljáróban, metró mozgólépcsőn megfordultam, de sehol sem találkoztam olyan műszaki, építészeti megoldással, amely a babakocsival közlekedő kismamák, vagy éppen a kerekes kocsival utazó fogyatékosok életét megkönnyítette volna. Tudom, törvény írja elő az egyenlő esélyek feltételeinek a megteremtését, többek között a közlekedésben is. A jogszabályt azóta újabbak is követték, de úgy látszik a kivitelezésre nincs pénz. Nem gondolnám, hogy olyan irdatlan nagy összegről van szó, amit nem lehetett volna az évek alatt kigazdálkodni. Talán nem tévedek nagyot, amikor úgy hiszem, hogy a főváros legfontosabb csomópontjain a felcsúti stadionra és kisvasútra eddig költött milliárdokból, meg lehetett volna az akadálymentesítést oldani.

Amikor gyermekvállalásra buzdítja, ösztönzi a kormány a családokat, akkor sok minden más mellett, arra is illene gondolniuk, hogy az anyukáknak közlekedniük is kell, mivel a nagy többségnek még nem futja helikopterre,így marad a tömegközlekedés és a lépcsőzés.