Könnyen összemosódik a határ a képzelet és a valóság között. Sőt nem is határvonal ez, hanem széles, szürke tartomány, elég nagy, hogy könnyen eltévedj benne. Amit elképzelsz, létezni kezd, életre kel. Most keltsünk életre egy híres beszédet, és képzeletben tegyük át a mába:

"Az, amit el tudtam nektek mondani, itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az összes mutyink, az természetesen nem képes magában foglalni egy sor lopást és lenyúlást, amelyet meg kell tenni, hogy tovább gazdagodjunk. Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk lóvéval. 

Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az lopás. Meg kell tanulni nem fölszisszenni minden pillanatban és menni előre. Dehogy tudom kiszámolni minden mutyinknak a következményét. Nem tudom! Nem tudjuk! Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész mutyis csapat, és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kinek, mennyi jut a lóvéból!

Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a népszavazás, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, mint soha az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen tudjuk, hogy a mutyijaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. Igen, igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe.

Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk, mert lebukhatunk, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik a Poltoska Peti mögött. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk.

Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó hat évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Fidesz és a KDNP közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit hat évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk hat év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a mutyizás az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk a tempót. Ez a helyzet.

Majdnem beledöglöttem, hogy hat évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este, miközben mutyiztunk. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja hazudni, amit az elmúlt években mindig hazudott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell hazudni, mint amit hazudtam hat éven keresztül, az ne mutyizzon tovább!

Én most felülök a helikopterre, hazamegyek, Ti meg gondolkozzatok el azon, mehet e ez így tovább?"