A baloldali csodavárás legújabb célpontja Simicska Lajos.

Az Orbán Viktorral szemben immár nyílt háborút felvállaló oligarchától azonban hiába is várja bárki, hogy titkos dossziék kiteregetésével megbuktatja a miniszterelnököt.

A Fidesz elképzelhetetlen volt évtizedeken keresztül Simicska Lajos nélkül - ezt még a személyében is sértett Bayer Zsolt is elismerte a nagyvállalkozó elleni filippikájában. Az is egyértelmű: amennyiben Simicska minden gazdasági- és pénzügyi manővert felfedne, amellyel - elsősorban ellenzékben - segítette a pártot a kollégiumi hősidőktől kezdve 2014-ig, sokak tarthatnának az ügyészségtől, már ha azt nem Polt Péter vezetné. Éppen ez utóbbival nyugtatja magát információink szerint a Fidesz-vezérkar: ha Simicska "borítana", saját magára is jócskán fröccsenne a sárból.

Simicska múlt pénteki kifakadása nem előzmény nélkül való. (Ezúttal tekintsünk el attól, hogy az ellenzéki sajtó egy éve spekulál már az Orbán-Simicska konfliktusról, miközben a kormány lakájmédiája és politikusa rendre lesöpörték a témát az asztalról.) Az oligarcha maga állította: a második, kétharmados győzelem után Orbán tájékoztatta terveiről. Ez volt kettejük utolsó beszélgetése, amelynek végén - Simicska saját bevallása szerint - elvi/ideológiai okokból került sor a kenyértörésre.

Bár ez utóbbiba erősen kételkedünk - miközben minden informátorunk megerősíti: Simicska valóban elkötelezett atlantista, így ellenez minden "keleti nyitást" -, az azonban kétségtelen, hogy míg a 2010-14 között regnáló kabinetnek legalább felét hozzá hű emberek tették ki, addig az új kormány lassú megalakulása során kapcsolati hálóját brutálisan visszavették. Hogy kezdetben Orbán sem akart durva eszközökhöz folyamodni, jól jelzi például Németh Lászlóné, volt fejlesztési miniszter sorsa - akit a közvélemény Simicska kesztyűbábjának tartott. Némethné bár elvesztette a bársonyszékét, de államtitkári sarzsit kapott a miniszterelnökségen. Tegyük hozzá: noha kezdetben neki ígérték a Paks II.-vel kapcsolatos munkálatok koordinálását, végül lényegtelen területeket felügyelhetett csupán. A látszatra azonban, vagyis Simicska embereinek életben tartására ügyeltek az új kormány megalakításakor.

A "látszatra adás" sokáig kitartott, ám a hírek szerint Habony Árpád, Orbán és a Fidesz vezérkar titokzatos tanácsadója és Simicska semmiképp nem tudott dűlőre jutni egymással. E harc eredményének tulajdonítják, hogy idén év elején megszületett a döntés: az m1 közszolgálati csatornából hírtelevíziót csinál a Fidesz, amelyből még a Simicska TV esetenkénti kritikus hangjait is száműzik. Emellett Orbán egy háttérbeszélgetésen bejelentette: a kormány-közeli médiumok a jövőben ne számítsanak állami hirdetéseken keresztül történő további finanszírozásra. E két intézkedés, a reklámadóval súlyosbítva már valóban százmilliós veszteséget generál Simicska Lajos médiabirodalmának (Magyar Nemzet, HírTV, Lánchíd Rádió) - és ami ennél sokkal fájóbb a volt kollégiumi szobatárs számára: egyértelmű jelzése annak, hogy a jövőben Orbán nem óhajt az eddigi támogatásra támaszkodni.

A közpénzek közgépes győzőjének tehát bőven lenne oka - és vélhetően muníciója is - brutális háborút, lejárató kampányt szervezni Orbán ellen. Ez azonban - vélik forrásaink - kontraproduktív hatást érne el. Ennek belátására utal az is, hogy a hétfő Magyar Nemzetben az új főszerkesztő, D. Horváth Gábor és maga Simicska is egyértelművé tette: a lap megőrzi eddigi szellemiségét. Vagyis az első - túlzott jobboldali - reakciókkal szemben Simicska Lajosnak esze ágában sincs balra fordítani az eddig lakájmédiaként viselkedő orgánumait. Egy 180 fokos fordulattal ugyanis csak olvasóit/nézőit/hallgatóit veszítené el, ezek hiányában pedig képtelen lenne fellépni Orbán ellen.

Ilyen értelemben tehát elképzelhető, hogy Simicska - ha a messiás szerepét nem is vállalná magára - részben megfelelne a baloldali várakozásoknak és hozzájárulna Orbán errodálásához. 
Ehhez azonban nincs szükség adott esetben akár büntetőjogi felelősséget is felvető ügyek kiborítására - sőt.

Kétségtelen, hogy mindaddig, amíg Orbán uralja a közmédiát, utóbbi pedig a konkrét hírhamisításig is hajlandó elmenni a kormány védelmében, nincs feltétlenül szükség egyéb támogató orgánumokra. A Simicska birodalom is elsősorban ellenzékben mutatta meg valódi értékét és erejét. A miniszterelnök és az oligarcha kapcsolatának dinamikája jól jelzi: leginkább akkor volt Orbán Simicskára utalva, amikor ellenzékből kellett építkeznie. 

Simicska Lajos tehát most arra játszik, hogy Orbán Viktor ismét kiejtse kezéből a kormányrudat. Ehhez csak folyamatosan fenn kell tartania a kormánypárt népszerűségének erózióját - kisebb ügyek, apróbb botrányok napirenden tartásával. Eközben azonban továbbra is fenn kell tartania a médiumokban a konzervatív eszmeiséget - így a Fideszt a legfájóbb pontján, épp saját törzsszavazóinak a körében gyengítheti.

A címben feltett kérdésre tehát az egyértelmű válasz: nem, Simicskának nem érdeke olyan botrányok vagy kétes ügyek kiteregetése, amely Orbán felelősségét felvetné. A közvélemény kedélyét borzoló ügyekre (mint Rogán Antal permanensen növekvő lakása, Kósa Lajos újzélandi utazása, stb...) a továbbiakban is számíthatunk.

Szerző: trencséni

sztarklikk.hu