A kis- és középvállalkozások 10 százaléka biztosra veszi, hogy elbocsátásokra kényszerül, további 24 százaléka nem tartja kizártnak. Ezt mutatja egy felmérés, amelyet a MinCRM készített. Kicsit másképp nézve a kép ugyanaz: a kkv-k 8 százaléka jelezte, hogy egy hónapnál tovább nem tud már működni, 33 százaléka pedig 2-3 hónapos túlélést prognosztizál, ha nem változik a helyzet, aztán lehúzza a rolót.

Már szeptember elején csökkent a foglalkoztatottak száma, pedig a járvány második hulláma csak később kezdett felfutni. Érdekes adat, hogy ahol lehetőség lenne a távmunkára, ott sem minden vállalkozás él a lehetőséggel, mert a cégvezetők úgy vélik, otthonról nem megy a csapatmunka. Nehéz a „feladatmenedzsment”.

A nagyobb vállalatok stabilabbak, mintegy 10 százalékos elbocsátásban gondolkodnak, a kicsiknél ez az arány 46 százalék. Persze erősen iparágfüggő a jövőkép. A vendéglátás, turizmus egyértelműen padlóra került.

Más országokban 70-80 százalékos munkabértámogatást is kapnak a cégek, hogy létezni, működni tudjanak, és ne kelljen utcára tenniük az alkalmazottakat. Magyarországon ez nem működik. Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint politikai okok miatt. Úgy véli, Orbán Viktor a fejébe vette, hogy itt ne legyen ilyen mértékű támogatás, tehát nincs. A magyar kormány szociálisan teljesen érzéketlen. Nehezíti a helyzetet, hogy a nyugdíjak is alacsonyak, de ugyanez igaz a kisgyermeket nevelő szülők támogatására is. Még azt sem sikerült elérni, hogy a járvány miatt otthon maradni kényszerülő szülőknek legalább az egyike kapjon tisztességes táppénzt. Az álláskeresési támogatás most is 3 hónapig jár, miközben manapság állást találni szinte lehetetlen, ha mégis sikerül, akkor az átlagos álláskeresési idő több, mint 12 hónap. (Klubrádió)