h i r d e t é s

Koronavírus, avagy a III. világháború

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam

Koronavírus, avagy a III. világháború

2020. augusztus 09. - 07:29

 

A kiérdemesült XX. században két világháborúban is pusztította a Földet és önmagát az emberiség. Pedig egyik sem volt nemhogy világ-, de még teljes földháború sem.

A kép illusztráció! - Forrás: Marmore MENA Intelligence

Számos ország, sőt, földrész (Dél-Amerika) is kimaradt, alkalmasint mindkettőből. Európában pedig, ahol legpusztítóbb és leghosszabb volt sorban a második, négy ország területe és népe megmenekült a pusztítástól: a semleges Svájc és Svédország, valamint Spanyolország és Portugália. Hollandia csak azért nem, mert hiába nyilvánította önmagát semlegesnek – akárcsak az I. világháborúban –, a németek nem vették figyelembe, de csak azért, hogy rajta és Belgiumon keresztül oldalba-hátba kerülhessék a szemből bevehetetlen francia Maginot védelmi vonalat és villámgyorsan (Blitzkrieg) elérjék Párizst, valamint a La Manche csatornába szoríthassák a brit expedíciós hadsereget.

Az I. világháború befejezése utáni századik évben aztán történt valami, amit nem lehet másként értékelni, mint egy újabb világháborút, amelyet az emberiség puskalövés nélkül szabadított magára. Igen, erről a világjárványról van szó, amely valóban világháború-szerű, a szó szoros értelmében, hiszen ebből a katasztrófából a világ egyetlen országa sem volt képes kivonni magát, sem ellenállással, sem védekezéssel, sem pénzáldozattal.

Az egyik legmegbízhatóbb nyomkövető és értékelő forrás, a Johns Hopkins Egyetem, amely szinte a pandémia kitörésének első pillanatától követi a világjárvánnyá dagadó vírusfertőzést, 188 országot, illetve területet nevez meg és tart számon folyamatosan (fertőzöttek, halálesetek, gyógyultak) – és természetesen rengeteg tudományos kutatást végez, valamint ezekről közleményeket jelentet meg. A mellékelt térkép a fertőzöttséget mutatja: nincs ország, amely ne háborúzna – kivételesen: egységben a többivel – a közös ellenséggel szemben. (1. ábra)


Forrás: nepszava.hu

Ha alaposan áttanulmányoztuk a térképet, akkor itt az ideje, hogy röviden szóljunk a triptichonról, és hogy mi keresnivalója van itt. Nos, a triptichon ógörög eredetű, képzőművészeti szakkifejezés, jelentése: hármasoltár(kép), vagy szárnyasoltár. Többnyire templomokban és múzeumokban látható: egy nagyobb középső, és két keskenyebb, szélső fatáblára festett, egyházi, vallási témájú kép, amelynek oldalszárnyait behajtva, befedik a középső képet. Gyakran a melléktáblák külső felületére is festenek vagy faragnak műalkotásokat, hogy behajtva is mondjanak/mutassanak valamit a hívőknek. Néha becsukva mintha kérdéseket tennének fel az éppen jelenlévőknek és későbbi korok (alkalmasint múzeumi) látogatóinak, hogy újra kitárva a szárnyakat: a középső alkotás adjon választ.

Visszatérve napjaink egyik legégetőbb kérdésére: hogy a koronavírus ne okozhasson akkora pusztítást, mint a száz évvel ezelőtti spanyolnátha, (amelynek áldozatait 25 és 50 millió közé teszik), olyan védekezés fajtákat találtak ki és valósítottak meg, amelyek a korábbi évszázadokban sem voltak ismeretlenek (izoláció, tisztálkodás, a fertőzésben elhunytak mielőbbi elhantolása). Annak ellenére, hogy mind az egészségügy, mind a vele kapcsolatban levő tudományágak sokkal fejlettebbek, mint akár a száz évvel ezelőtti világjárvány esetén, megoldást csak a nagy erőkkel keresett és fejlesztett védőoltástól várhatunk. Legjobb tudomásom szerint a spanyolnátha ellen nem volt ilyen, ahogyan a nagy középkori és ókori járványok (pestis, himlő, kanyaró, stb.) idején sem, csak jóval később. Remélhetően a valóban hatásos COVID-19 ellenszert sem generációkkal utóbb sikerül megtalálni és milliárdszámra legyártani, beadni.

Miközben tudományos előrejelzések nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy ez a koronavírus mutálódik (akár többször is) és mire megtalálják és elkészítik az ellene hatásosan bevethető vakcinát, addigra már a mutálódott és újramutálódott változata pusztítja majd az emberiséget.

A COVID-19 istenigazából nem is halálos. Bizonyíthatóan tudjuk: nem a vírus öli meg áldozatait, és nem öl válogatás nélkül mindenkit, hanem leginkább az idős, egyéb, súlyos betegségekkel küzdő emberek esnek áldozatául. A vírus csak besegít, felerősíti azok alapbetegségeit, akikhez hozzáfér, de a megbízható statisztikai adatok szerint ebből a rétegből is sokan túlélték. Már az első megbetegedések utáni – passzív – védekezés is hatékonyan tudta megelőzni és csökkenteni a fertőzések exponenciális növekedését. A mai napig tartó (újból hangsúlyozom: passzív) védekezés látszott és bizonyult az egyelőre leghatásosabb ellenszernek, mert így lehetett, legalábbis mostanáig megakadályozni milliók robbanásszerű fertőződését. Nem akarom lebecsülni a koronavírus veszélyességét, de az a helyzet, hogy magától a vírustól nem halt meg senki; és akiknek a halálát okozta, azokra közvetett hatással volt.

Még egyszer hangsúlyozom: eszem ágában sincs lebecsülni a koronavírus okozta veszélyeket, de tény, hogy (már ha hinni lehet a hivatalos statisztikáknak) az utóbbi fél évben a koronavírushoz köthető halálesetek száma alacsonyabb a korábbi évek hat hónapnyi időszakainak influenza okozta haláleseteinek mértékénél. A fenyegetettség azonban jelenleg nagyobb, hiszen korábban nem volt olyan influenza-járvány, amely egyszerre a Föld minden országában jelentkezett volna. A COVID-19 nemcsak arányaiban, hanem abszolút számokban kifejezve is alacsony fertőzöttséget mutat a lakosság teljes számára vonatkozóan. A Johns Hopkins Egyetem adatai szerint 2020. augusztus 4-én este a világfalu nyolcmilliárd lakójából 18 543 662 ember volt fertőzött és 700 714-en vesztették életüket. A napi növekmény, kerekítve 200 000, illetve 6 000 körül alakult.

A spanyolnátha halálos áldozatainak számát csak felbecsülni tudják, részint az adatszolgáltatások hézagossága és lehetetlensége, részint az egyes országok adatközlési hiányosságai miatt, de kétségtelen, hogy az akkoriban nem egészen 2 milliárd ember közül (mint föntebb említettem) 25-50 millióan haltak meg (ez a szám többszöröse az I. világháborúban elesettekének). Ez jobb esetben 0,0125, vagyis 12,5 ezrelék, rosszabb vetületben a duplája. A világfalu COVID-19 áldozatainak száma valamivel több, mint 700 ezer, ami a 8 milliárdnak 0,0000875-öd része, vagyis valamivel kevesebb, mint 9 százezrede. Köznapi nyelven ez azt jelenti, hogy globális átlagban százezer emberből 9 halt meg a COVID-19-hez köthetően.
Semmiféle pániknak, vagy fölösleges aggodalmaskodásnak, rémisztgetésnek nem volna helye, ha…

… szóval, ha komoly szakemberek nem figyelmeztetnék a közvéleményt, hogy a veszély még nem ért véget. A veszély, a járvány, a járványveszély még itt van köztünk. Már eddig is sokszor lehetett hallani arról, hogy statisztikailag kifejezhető a járvány következő hullámban való visszatérése és feltételezhetően ez a következő hullám jóval erősebb és tragikusabb hatású lesz, mint a mostani, első nekifutás. Gondolom, sokak fejében megfordult (nem csak az enyémben), hogy komoly tudósok mire alapozzák ezt az előrejelzést. Nos, nem másra, mint arra a brit statisztikára, amely arról szól, hogy miként zajlott le 1918-19-ben az Egyesült Királyságban a spanyolnátha pusztítása. Három hullámban, mint a mellékelt grafikonból látható. (2. ábra)


Forrás: nepszava.hu

Ezzel kapcsolatban óva intenék mindenkit, hogy a feltételezett hasonlóság alapján bármiféle érvényesnek gondolt következtetést vonjon le. Mint azt megpróbáltam pontosan meghatározni: „feltételezett” és „hasonló”. Vagyis nem bizonyosan és nem ugyanaz. Azt is tudjuk, hogy minden hasonlat sántít. Mint ahogy azt is, hogy a világmindenségben a dolgok fizikai-matematikai lezajlása többnyire nem egyenesvonalú, hanem hullámszerű terjedésű. Mint például a koronavírus mostani, első hullámának a lecsengése. A fertőzöttek és az elhunytak számának lassú csökkenése, majd kis növekedése, újabb csökkenése, újabb növekedése és így tovább. A trendvonal lefelé (vagy felfelé) tart, de nem egyenesen. Természetesen számíthatunk a következő, nagy hullámra, de már vannak tapasztalataink, amelyeket ha értelmesen hasznosítunk, csökkenthetjük a robbanásszerű fertőzést, valamint a halálesetek számát.

A világháborús veszély talán nem annyira ebben van, hanem a járulékos károkban. Amit a COVID-19 a gazdaságban okozott. Arról van szó, hogy az eddig aránylag gyenge lefutású járvány mekkora, hihetetlen felfordulást okozott a világfalu gazdaságában. És milyen szokatlan felfordulást: olyat, amilyennel eddig nem nagyon találkoztunk. Nem kisebb szakértő, mint Gita Gopinath, az IMF kutatási igazgatója írta ezt a Valutaalap honlapján június 16-tól olvasható elemzésében. Ezért nem a legutóbbi, 12 évvel ezelőtti, pénzügyinek kinevezett válságot hozza fel összehasonlításként, hanem a 90 évvel ezelőttit, az 1929-34 közti világválságot. Amikor is jószerével minden összeomlott. Amit azonban csak kevesen tudnak (és erről mostanában nem nagyon esik szó), hogy a válság fél évtizedének elmúltával még húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az irányadó New York-i tőzsdeindex, a Dow Jones elérje ugyanazt a szintet, ahonnan 1929-ben elindult a szakadék felé. Lássunk erről is egy szemléletes grafikont. (3. ábra)


Forrás: nepszava.hu

Azért választottam a Dow Jonest, mert az USA részt vett ugyan a II. világháborúban, de a Hawaiit ért japán orvtámadáson kívül semmilyen területi-népességi kárt nem szenvedett el, és a New York-i tőzsde folyamatosan működött. Láthatjuk a mostani elemzések és jóslatok eredőjét-gyökerét: a V- és/vagy az L-típusú konszolidációt. Azért az elgondolkoztató, hogy az 1929 és 1937 közti évek valóban V-formát adnak ki, de a teljes helyreállás 25 évig tartott (közben persze egy kis háborúskodás is volt) és ez inkább egy némileg hanyatt döntött L-re hasonlít. Nem akarok a nemzetközi, gazdasági-tőzsdei jövendőmondó guruk babérjaira törni (tévednek ők is éppen eleget), csak óvatos figyelmeztetésekbe bocsátkoznék.

Mondjuk azt illetően, hogy ha ez az éppen letudott félév csak az első hullám volt és így is milyen megrázkódtatásokat volt képes előidézni, akkor mi mindenre számíthatunk, ha valóban lesz második hullám. Vagy mondjuk arra mutatnék rá, amire az előbb idézett Gita Gopinath felfigyelt (és gondolom, sokan mások is), hogy a termelő ágazatokat kevésbé viselte meg a COVID-19, mint a szolgáltatásokat, és hogy a tőzsdék mennyivel jobban megúszták, mint a termelői szektorok, és hogy mi lehet ennek az oka.

Egy kicsit róka-fogta csukának látom a helyzetet. Ugyanis minél inkább az emberek egészségének a védelme a fontos, a COVID-19 következő hullámában (már ha bekövetkezik) annál erőteljesebben kell szeparálni mindenkit mindenkitől (karantén, kijárási korlátok, maszk, fertőtlenítés, védőkesztyű, stb, stb, stb).

Miközben minél jobban lelassul és megáll a gazdaság, annál jobban kell koncentrálni a mindennapi szükségletek minimális kielégítésére (étkezés, tisztálkodás, közművek működése, közlekedés, szállítás, stb, stb, stb). Arról nem szólva, hogy minél jobban megáll a munka, annál kevesebb lesz a pénzmozgás, az adóbevétel. És ezzel együtt a kormányok mozgástere. Ha viszont a gazdasági szükséghelyzet megszüntetése kap prioritást, akkor a fertőzések és a halálesetek száma fog növekedni.

Nos, innen érdemes folytatni.

 

Kenessei András / nepszava.hu


 

h i r d e t é s