A szigetország feldolgozóiparának mintegy 60 százalékkal kellene növelnie a nem uniós piacokra érkező exportját annak érdekében, hogy egy esetleges „kemény Brexit” esetén ellensúlyozza az unió felé irányuló kivitel visszaesését.

A járműipar, a technológiai és egészségügyi gyártó szektor, illetve a fogyasztói javak gyártása a brit feldolgozóipari GDP 42 százalékát adja. A szigetország EU-ba irányuló teljes exportjának 45 százalékáért felelősek ezek az ágazatok, amelyek kivitelének közel fele (49 százalék) az unióba irányul.

A Brexitet követően az unióba érkező brit kivitel költségei évi 3,8 milliárd fonttal emelkedhetnek ezekben a szektorokban (a vám- és a nem vámjellegű költségek összesítése alapján). A növekvő exportköltségek miatt várhatóan az uniós fogyasztók is elfordulnak a szigetország termékeitől, más, olcsóbb alternatívát keresve.

A legnagyobb költségnövekedésre a brit járműipar számíthat, itt a vám- és nem vám jellegű többletköltségek elérhetik az évi 2,1 milliárd fontot is. Az EU-ba irányuló kivitel visszaesésével pedig ez az ágazat korábbi exportbevétele több mint ötödét veszítheti el. A járműipar közel 8, a fogyasztási cikkek gyártásában működő cégek pedig több mint 5 milliárd angol font veszteséget realizálhatnak a „kemény Brexit” hatására.

Dr. Fehérváry Ákos, a Baker McKenzie budapesti irodájának partnere kiemelte: az unióból való kilépés a szigetországban működő vállalatok munkaerő-piaci helyzetére is jelentős negatív hatással lehet. Az Egyesült Királyságban a fogyasztási cikkek gyártása a leginkább kitett egy esetleges, Brexit utáni szakemberhiánynak: az itt dolgozók több mint negyede ugyanis nem brit, de EU-s állampolgár.

A járműipar dolgozóinak 9, az egészségügyi gyártók alkalmazottainak pedig közel 10 százaléka tartozik e körbe – utóbbi szektorban ugyanakkor az uniós munkavállalók több mint fele magasabb, szakértői vagy vezetői pozíciót tölt be, így a hatások itt is súlyosak lehetnek. Dr. Fehérváry Ákos szerint ezen okok miatt valószínű, hogy az uniós, és így a magyar munkavállalók helyzete is megnyugtatóan rendezésre kerülhet majd, hiszen a brit piacon maradásuk az Egyesült Királyság érdekeit is szolgálja.

A négy vizsgált iparágban emellett jelentős az unión kívüli tulajdonosi kör. Az érintett, közösségen kívüli cégek többsége vélhetően az egységes, belső uniós piachoz való hozzáférés miatt települt az angol fővárosba, a várakozások szerint pedig el is hagyhatja azt – és egy másik uniós tagállamba helyezheti át székhelyét, amennyiben a piaci helyzet megváltozik. A brit járműipari cégek több mint fele, az egészségügyi gyártóknak pedig 44 százaléka ilyen, unión kívüli tulajdonoshoz kötődik.

Az elemzésben felhasznált modellek alapján a „kemény Brexitből” adódó exportveszteségek ellentételezésére mintegy 60 százalékkal kell növelnie a brit feldolgozóipar vizsgált négy ágazatának kivitelét harmadik országbeli legnagyobb piacain.

A brit ipar négy vizsgált szektora számára az Egyesült Államok jelenti a legnagyobb lehetőségeket, hiszen kivitelük közel fele már ma is ide irányul. A piacbővítés szempontjából komoly lehetőségeket jelent Kína is. A legnehezebb helyzetben a fogyasztási cikkek gyártása van, hiszen az Egyesült Királyság e szektorának, harmadik (azaz nem EU-s) országokba irányuló exportját mintegy 150 százalékkal kellene növelni a kemény Brexit negatív hatásainak kiegyenlítéséhez.