Az is kiderült, hogy nagy szükség lenne iskolapszichológusra, ifjúság és családvédelmi felelősre, szociálpedagógusra is az iskolákban, azonban az intézmények több mint felében státusz sincsen erre. - írja a Pénzcentrum

Magyarországon a pedagógusellátottságra, illetve az esetleges tanárhiány mértékére nehéz konkrét választ adni, mert az elérhető adatok ellentmondásosak – derül ki az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete által kezdeményezett, a T-TUDOK oktatáskutató cég által végzett kutatásából, melyet az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének megrendelésére készítettek. A területre egyszerre jellemző a hiány és a pazarlás. A pedagógushiány egyik fő jele a pedagógusok túlterheltsége. 

Nincs elég tanár, aki van, túlterhelt

A kutatásban szerint az iskolák 43 százalékában nincs elég matematikatanár, egyharmadában nincs elég szakmai tanár, természettudományos tanár vagy tanító, egynegyedében pedig nincs elég informatika- és idegennyelv-tanár. Bár igény lenne iskolapszichológusra, ifjúság és családvédelmi felelősre, szociálpedagógusra, de az iskolák több mint felében nincs erre státusz.

Az online felmérés alapján átlagosan 42,48 óra a heti terhelése a beosztott pedagógusnak. Ebből átlagosan 27 óra csak a tanórai tanítás. A pedagógushiányt átmeneti megoldásokkal enyhítik az iskolák, de ezek többsége rontja a szolgáltatás minőségét – áll a kutatás összegzésében. Gyakornokot, pályakezdőt is a mély vízbe dobják, tanít a pedagógiai asszisztens is vagy pl. csúcsra járatják a helyettesítést.

Ez viszont gyakran oda vezet, hogy a túlhajszolt pedagógusnak az oktatás és nevelés helyett már csak a gyerekfelügyeletre van energiája.

A hátrányos helyzetű régiókban viszont már ezek az pótmegoldások sem állnak rendelkezésre. Míg átlagosan az intézmények több mint felében (55%), addig a hátrányos helyzetű iskolák háromnegyedében van betöltetlen álláshely. A hátrányos helyzetű régiókban az országos átlagnál (30%) jóval nagyobb, negyven százalék feletti fluktuációt találunk.

Túl sok a kisiskola

A kutatás megállapítja, hogy Magyarországon a sok kisméretű iskolából álló iskolahálózat, a nagy mennyiségű tananyag és a sok tantárgy miatt az oktatási rendszer kifejezetten pazarló. Minden második általános iskola a kisméretű (150 fő gyereklétszám alatti) feladatellátási helynek számít, ráadásul tipikusan az ilyen intézményekben koncentrálódnak a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, bár jelentősek a regionális különbségek. A rendszer hatékonyságának javítását gátolja a pedagógusok rugalmatlansága, alacsony hajlandósága a mobilitásra.

Hosszabb távon drámai pedagógushiányt vetít előre, hogy egyre kevesebb fiatalt vonz a pedagóguspálya. A pedagógusképzésben végzettek csak alig valamivel több mint harmada (37%-a) helyezkedett el a végzés után a szakmában. Ez az évi 1600 fő nem fogja kellőképpen ellentételezni a nyugdíjba vonulók nagy számát. A pályakezdők lemorzsolódásának fő oka természetesen az alacsony kezdőfizetés és az, hogy a hétköznapokban megvalósuló pedagógusi munka nélkülözi azt, amitől vonzó lehetne: a kreatív értelmiségi létet.

Alacsony bérek

A kutatás kitért a pedagógusok bérére is, amely jóval alatta marad a diplomások bérének (66 százaléka, míg az OECD-átlag 90%), és a magyar pedagógusnak kell a leghosszabb ideig tanítania ahhoz, hogy elérje a csúcsot a fizetésében (40 évet, miközben az EU21-átlag 25 év). „A magyar rendszer tehát pazarló, mivel az olcsó és sok munkaerő opcióját választja a kevesebb, de drágább és így potenciálisan minőségibb munkaerő opciója helyett” – állapítják meg.

A hatékony és eredményes oktatási rendszer kialakításához, a T-Tudok szakemberei szerint három területen kell egyaránt előrelépni. Egyrészt biztosítani kell a megfelelő színvonalon és mennyiségben a pedagógusokat, amihez drasztikusan meg kell emelni a béreket, elsősorban a kezdőszakaszra koncentrálva. Ahhoz, hogy ez a béremelés fenntartható legyen, meg kell szüntetni a pazarló struktúrát, hatékonyabb iskolahálózati ellátottságra és a komplex rendszert menedzselni tudó kompetenciák fejlesztésére is szükség van.

Harmadrészt pedig a pedagógusszakma presztízsének emeléséhez minőségi pedagógusképzés és a szakmai autonómia is elengedhetetlen. „Fontos kiemelni, hogy ezek az elemek fogaskerekekként kapaszkodnak egymásba, csak egy terület vagy néhány elem kiemelésével nem oldjuk meg a problémákat.” (Pénzcentrum)