A nyolcadikosok és szüleik már lázasan olvasgatják az iskolák felvételi tájékoztatóit, látogatják a nyílt napokat. Közeleg a középiskolai felvételi, újra kezdődik a kiélezett küzdelem az elit iskolák helyeiért - írja a TÍZPERC iskolablog.

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok a legellentmondásosabb iskolatípusok. Támogatottságuk erős az ide járó gyerekek szüleinek, vagy azoknak a szülőknek a körében, akik ide szándékoznak küldeni gyerekeiket. Gyakran vezetik az országos középiskolai rangsorokat, rendre jól szerepelnek a kompetenciaméréseken. Több oktatással foglalkozó szakember véleménye azonban az, hogy ezek az iskolák az esélyegyenlőség ellenlábasai, melyek igen korán bebetonozzák a gyerekek közötti különbségeket.

Visszatérés a boldog békeidőkhöz

A mai hat-, illetve nyolcosztályos iskolatípus a rendszerváltozás idején alakult ki. Az eredeti 14 éves korban történő középiskola-választást a hatosztályos gimnáziumok 12, míg a nyolcosztályos gimnáziumok 10 éves korra hozták előre. Vagyis létrejöttek olyan iskolák, amelyek korábban válogatnak, mint a többség. Ez az iskolatípus azonban nem hagyomány nélküli Magyarországon, a világháború előtt is működtek 8 évig tartó gimnáziumok. A rendszerváltozáskor a kisgimnáziumokhoz való visszatérésnek politikai üzenete is volt: a szocializmus előtti tradíciók felélesztése. Az ilyen típusú iskolák számának gyarapodását segítette az 1985-ös oktatási törvény is, amely lehetővé tette a tantervi kísérletezést. A Glatz Ferenc vezette Művelődési Minisztérium pedig még anyagi forrásokat is biztosított az első nyolcosztályos gimnáziumok számára.

A fenti lépések eredményeként, míg az 1989/90-es tanévben még mindössze két nyolcosztályos kisgimnázium indulhatott el (a Németh László és a Kempelen Farkas Gimnázium), addig 1990/91-ben újabb 12, köztük egy hatosztályos is engedélyt kapott. 1991/92-ben pedig már 24 nyolcosztályos és 11 hatosztályos program indulhatott. A kilencvenes években folyamatosan nőtt a népszerűségük, a 1999/2000-es tanévre már 301 intézmény kapcsolódott be a 6 és/vagy 8 évfolyamos gimnáziumi képzésbe. Ma 241 kisgimnázium működik, melyből 151 hatosztályos, 99 nyolcosztályos képzést biztosít. A 2013/2014-es tanévben a magyarországi középiskolákban 389 ezer diák tanult – közülük 58 ezren jártak hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba.

Forrás: tizperciskola.blog.hu

Az esélyegyenlőség ellenségei

A hat-, nyolcosztályos gimnáziumok mellett több érvet is fel lehet sorolni. A legerősebb talán az, hogy nem akkor teszik ki a gyerekeket a felvételi eljárás stresszének, amikor a kamaszkor egyébként is próbára teszi őket. Ezzel hosszú távú állandóságot biztosítanak, lehetővé teszik a folyamatos építkezést. Részben a kialakult a presztízsüknek is köszönhetően, sok közöttük a gyakorló iskola, ezek az intézmények adják a vezető és mesterpedagógusok legnagyobb többségét, jórészt itt vannak a tantárgyi fejlesztések is.

Ugyanakkor számos kutatás, de a PISA vizsgálatok is újra és újra megerősítik, hogy a szelektív oktatási rendszerek egyenlőtlenebbek. Magyarország köznevelési rendszere erősen szelektív, két okból is. Az egyik a szabad iskolaválasztás, a másik a korai szétválogatása a gyerekeknek. Mindkettőből táplálkoznak a hat- és nyolcosztályos középiskolák.  

A rendszerváltozást követően az iskoláknak és az önkormányzatoknak is érdeke volt a kisgimnáziummá való alakulás, vagy ennek létrehozása. Az iskolák abban bíztak, eredményesebbek lesznek, presztízsük nőni fog, így pedig a demográfiai változások miatt egyre növekvő versenyben előnyhöz juthatnak. Ennek érdekében a négyosztályos középiskolák előtt, nagyon korán, 10, illetve 12 éves korban kiválogatták a legjobb tanulókat, akik igen nagy arányban a magasabb státusú szülők gyerekei közül kerültek és kerülnek ki.

Részlet egy nyolcosztályos gimnázium felvételi tájékoztatójából:

„A képzésben résztvevők számára az idegen nyelvet és a matematikát már az 5-8. évfolyamokon emelt szinten tanítjuk, magyar irodalomból csoportbontást biztosítunk, majd a tanulmányaik 7. osztályától a történelem tantárgyat is emelt szinten tanulhatják. Ebben a képzési formában a tanulóktól elvárt, hogy azokon a képzési területeken, ahol tehetségesnek bizonyulnak, szaktárgyi versenyeken vegyenek részt. Ennek a képzési formának a sikerét egyértelműen bizonyítja, hogy az érettségizettek több mint 90%-a bekerül felsőoktatási intézménybe.

Az iskolatípus néhány lényeges előnye:

1. A nyolcéves képzés lehetőséget biztosít, hogy tanulóink két nyelvből középfokú nyelvvizsgát tegyenek.

2. Maximális lehetőséget biztosít a felsőfokú tanintézetekbe való felvételre azáltal, hogy homogén /jó közelítéssel azonosan tehetséges/ tanulók vannak egy osztályban.

3. Több tanár 6-8 évig fogja őket tanítani, így személyiségfejlődésükben nem áll be törés 14 éves korukban; a mintaadás, a személyes példamutatás hosszú időn át hat.”

Összességében tehát azt lehet mondani, hogy Magyarországon a rendszerváltozás során – a világ oktatási reformjaitól ellentétes irányt véve – kialakultak olyan iskolák, amelyek kifejezetten a gyerekek korai szelekcióját tűzik ki célul, és a „jobb” gyerekeket kiválogatva teremtik meg maguknak a hosszú távú fennmaradás nagyobb esélyét.

Akik megszüntették a korai szelekciót

Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy minél magasabb a szülők iskolai végzettsége, annál nagyobb arányban járnak gyerekeik gimnáziumba. De a különböző családokból jövő gyerekek nemcsak a középfokú iskolák között oszlanak meg egyenlőtlenül, hanem a különböző szerkezetű gimnáziumok között is. Nem véletlen, hogy a fejlett országokban több példát találni a korai szelekció felszámolására tett kísérletekre, mint ennek ellenkezőjére.

Németországban, Ausztriában a duális képzési rendszer hagyományosan a korai szétválogatáson nyugszik. Magyarország mellett még Csehország és Szlovákia szállította lejjebb a szelekció idejét. Egyik ország sem jeleskedik a diákok tudását, kompetenciáját mérő teszteken. Ennek ellenkezőjét tette azonban Svédország, Finnország, és az eredményeik irigylésre méltóak.

Svédországban és Finnországban számos más lépés mellett a szelekció idejének későbbre tolásával próbálták elérni a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentését az 1950-es, illetve az 1970-es években. A svéd és a finn oktatási reformok hatásait elemző vizsgálatok igazolták az elképzeléseiket. A reformok következtében például az apa anyagi helyzetének hatása a fiúk későbbi anyagi helyzetére csökkent, vagyis míg a jobb státusú családok fiai kicsit veszítettek, a rosszabb családokéi sokat nyertek. A skandináv reformokhoz hasonló, bár kevésbé nagyléptékű volt az 1999-es lengyel reform is. A gyerekek szétválogatásának idejét Lengyelországban 14 éves korról 15 éves korra növelték. A kutatók a PISA-adatokon vizsgálták a reform hatását. Elemzésük kimutatta, hogy a diákok szövegértési képességeinek a 2000-es és a 2006-os PISA-mérések közötti szignifikáns emelkedése a reform pozitív hatásainak tudható be. Vagyis ezek az elemzések azt mutatják, hogy a szelekció korának későbbre tolása egyrészt csökkenti az esélyegyenlőtlenségeket, másrészt pozitív hatással lehet a diákok képességeire.

Az innováció fellegvárai vs. az esélyegyenlőtlenség melegágyai

A kilencvenes évek elején a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokról szinte mindenki pozitívan nyilatkozott Magyarországon. Az oktatási szakemberek szerint is az innováció fellegvárai voltak, a szülők pedig örültek annak, hogy igényeiknek megfelelő iskolatípusba küldhetik gyerekeiket.

Az első évek eufóriáját azonban meglehetősen hamar beárnyékolták az aggodalmak. Már az Országos Közoktatási Intézetnek a magyar közoktatás helyzetéről kiadott 1997-es Jelentése „elit középiskolák”-ként írt ezekről az iskolákról, az Oktatáskutató Intézet szakértőinek vizsgálata pedig a szegregáció intézményeiként mutatta be ezeket. Sokan kárhoztatták a kialakult, kisdiákok ezreit érintő felvételi gyakorlatot is, azt a stresszt, amelynek a 10-12 éveseket teszik ki.

Az évtized közepétől a központi oktatáspolitika is korlátozni igyekezett ennek a képzésnek a terjedését, a kilencvenes évek végén pedig az oktatási kormány bevezette a felvételi vizsgák központi kontrollját, és törvényben erősítette meg a 8+4-es iskolaszerkezetet, jóllehet nem tiltotta be a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi képzést sem. Legutóbb 2011 után vezettek be új, a minőségre vonatkozó szabályokat (korábban nem voltak érvényben hasonló elvárások), a szigorítástól az ilyen intézmények számának csökkenését várták. A szabályok valamelyest puhultak azóta, itt elolvasható, most milyen szempontoknak kell megfelelniük a kisgimnáziumoknak.

Hiába bizonyosodot be már korán, hogy ezek az iskolák a szegregáció melegágyai, a szülők érdeklődése nem csökkent. Az ide járó gyerekek jobb, ha nem a legjobb eredményeket érik el a különböző méréseken. Az elemzők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a kisgimnáziumokba járó tanulók magasabb társadalmi státusúak. Vagyis a hat- és nyolcosztályos iskolák nemcsak a képesség alapján, hanem státus alapján is szelektálnak. Magyarországon egyébként is jelentős mértékben alakítja a családi háttér a tanulói teljesítményeket: az OECD országokban átlagosan 15% a családi háttér magyarázó ereje, Magyarországon ez az arány 23,1%. Ennél csak Szlovákiában mutatható ki a család még nagyobb szerepe az eredményesség tekintetében (ott 24,6%).

Ördögi kör

„A szerkezetváltó képzési formák szinte teljessé tették a hazai iskolarendszer szelektív rendszerét, mintegy ’megkoronázták’ az amúgy már más formák segítségével is masszívan kiépített szelekciót. (…) ez egy ördögi szisztéma.” (Nahalka István: A magyar iskolarendszer átalakulása befejeződött).

A korai szelekciót éppen azért is kritizálják sokan, mert a képességek korai életkorban nagyon jól korrelálnak a családi háttérrel, vagyis hiába válogat egy iskolarendszer a képességek alapján, azaz állít össze felvételi feladatsort, ez a szelekció elkerülhetetlenül státus alapú szelekció is lesz. (Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek azért is nehéz bekerülniük ezekbe az iskolákba, mert ezek az iskolák jellemzően nagyobb városokban működnek, míg a HH-s és HHH-s gyerekek falun élnek, és a családjuk sokszor nem tudja kigazdálkodni a bejáráshoz szükséges útiköltséget sem. És nem lehet elfelejteni azt sem, hogyha a korai szocializációban nincs segítsége ezeknek a gyerekeknek, akkor az iskolában már nem tudnak felzárkózni, önbizalmuk folyamatosan sérül, így egyre kevesebb iskolai sikert élnek meg.)

Az ördögi kör itt bezárul: a magasabb státusú szülők gyerekei jobban teljesítenek a korai felvételiken, bekerülnek a hat-, nyolcosztályos iskolákba, ahol a kiegyenlített képességű, státusú csoportok, osztályok jobb eredményt érnek el az érettségin, versenyeken. Ezzel a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok a legjobbak között szerepelnek a kiemelkedő teljesítményű iskolák rangsorába, és nyilván minden szülő álma, hogy ilyen elit klub tagja legyen a gyerekük – és rajtuk keresztül természetesen ők maguk is.

A kör itt be is zárul, és már kevésbé érdekes az az esélyegyenlőség szempontjából elhanyagolhatatlan tény, hogy a vegyes csoportokban jobb eredményt érnek el a gyengébb képességű, alacsonyabb státusú gyerekek, miközben a nemzetközi példák azt is bizonyítják, hogy az „elit gyerekek” nem veszítenek azzal, ha nem egy toplistás iskolába járnak. És érdektelen lesz az is, hogy ezek az iskolák valójában mennyire jók, vagyis hogy a pedagógusok és az intézmény mennyit tesznek hozzá ahhoz, ami a hozzájuk került tanulóban már eleve megvan.

tizperciskola.blog.hu (Címlap: Forrás: pixabay.com)