Sokan megköszönték a szervezet önkormányzati választások alatti munkáját, de a mondandójuk lényege leginkább az volt, hogy nehéz feladat vár a jobboldali, közéleti feladatokat vállaló fiatalokra, hiszen a „balliberális”, „nemzetromboló”  kortársaikkal kell majd megküzdeniük.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette, hogy diplomáciai akadémia nyílik jövő szeptembertől a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, és innentől csak akkor dolgozhat valaki a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, ha ezt elvégzi.

Hozzátette, a magyar külpolitika alapja, hogy egy több mint 1000 éves keresztény államot képviselnek, ami mára elérte, hogy kimondhatja: „velünk senki sem szórakozhat”. Gulyás Gergely erre reagálva elmondta, hogy bár a területi közigazgatás talán nem hangzik olyan izgalmasan, mint New York vagy London, de ha minden jól alakul a költségvetésben, oda is „jó feltételekkel” várják a fiatalokat tagjait dolgozni.

A keresztény értékrend fontossága, a bevándorlás veszélye és a liberalizmus fenyegetése is hangsúlyt kapott a beszédekben.

Tarlós István elmondta, inkább népességcserének nevezi a migrációt, mert ennek hatására „az azonosságtudat, az identitástudat és a szokásjog is veszélybe kerül, ha Európának kevert népessége lesz”.

Az egykori főpolgármester – aki az önkormányzati választások óta az országos közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízottja lett – hozzátette: a bevándorlással a hagyományos családmodell is sérülhet, hiszen „egyesek történelmileg meghaladottnak nyilvánítják azt, és észnél kell lennünk, hogy nehogy csak megtűrt legyen”.

Kubatov Gábor beszéde volt talán a leghevesebb, aki a „Lázadj!” címet adta előadásának, és azzal kezdte, hogy 1947-ben a Bayer Zsolt által „virsliujjú, nejloninges kommunistáknak” nevezett csoport ragadta meg a hatalmat, és „addig mentek beljebb, amíg egyszer csak az övék lett az egész ország”.

A Fidesz pártigazgatója ezután hosszan sorolta, hogy a kommunisták értelmiségi dinasztiákat tettek tönkre, elvettek mindent a gazdatársadalomtól és a boltosoktól, és hogy katonának lenni csak 1945-ig volt büszkeség, utána „bajszos, alkoholista és bunkó” emberekként gondolt rájuk a társadalom. A beszéde arra futott ki, hogy ez azóta is átjárja a politikát, utalva többek közt Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc megválasztására és az őszödi beszédre.

„Miért mondom el? Azért, mert visszajöttek. A háttérben ott vannak, ha megnézitek, ki ment a fővárosi önkormányzatba, kik mentek be a kerületekbe – ott vannak” – mondta.

Kubatov után Kocsis Máté folytatta, aki megpróbálta felkészíteni a Fidelitas tagjait arra, mi vár rájuk, ha majd a politikában fognak dolgozni:

„A veletek vitatkozók nem minden esetben az érveiteket fogjátok cáfolni, hanem személyesen titeket, a családotokat, a múltatokat, a környezeteteket fogják támadni. Elsősorban arra kell mentálisan felkészülnötök, hogy gyakran nem az ideológiátok kerül tűz alá, hanem ti magatok.

A javaslatom és tapasztalatom is az, hogy a közéleti ambíció helyes dolog, de aki ezt magas szinten szeretné csinálni, az arra is készüljön, hogy a „legaljasabb és legundorítóbb” médiaeszközökkel, személy elleni támadásokkal fog szembekerülni belátható időn belül”.

Kocsis Máté arról persze nem beszélt, hogy a Fidesz propagandalapjai különféle rágalmazásokért, köztük szexuális zaklatás hamis vádja miatt sorra veszítik el a helyreigazítási pereket és fizetnek több millió forintos sérelemdíjakat.

Kósa Lajos előadásában arra csodálkozott rá, hogy a „nyilasok a neoliberálisokra szavaztak, a globalisták összeálltak az antiglobalistákkal, a nemzeti radikálisok meg átszavaztak a balliberális oldalra”, majd azt mondta, a „zsidók kénytelenek voltak – vagy lehet, hogy  jól is esett nekik – a nyilast megszavazni a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésben”.

Hozzátette, talán a kormány iránti gyűlölet volt az, ami segítette egyesülni az ellenzéket, mert „ezek szerint bennünket jobban utálnak, mint a globalisták az antiglobalistákat vagy a nácikat a zsidók”.

Novák Katalin csak egy valószínűleg saját verset szavalt, amelyben többek között olyan sorok voltak, mint „csak rajtunk múlik, hogy döntünk, mi lesz a holnapunk, hogy nemzetként élünk vagy meghalunk, hogy meg akarunk-e maradni mi, magyarok, és én reggel azon agyalok, miért van az, hogy a fiatalok, akiknek sok minden megadatott, nem mernek hozni akkora áldozatot, hogy tartósnak őriznek egy párkapcsolatot„, „mi nem szállunk bele a méhedbe, csak nem mondunk nemet az életre„, „a gyerekhez két igen kell és két nem„, valamint „boldog szülinapot, kezdődik egy új kör, tán ti nem mondjátok majd, hogy OK, boomer”.

A beszédeket Kövér László zárta, aki hangsúlyozta, hogy mindennek a legfőbb tétje, hogy a nemzet építését vagy a nemzet rombolását szolgálja-e. Szerinte a fidelitasosoknak nemcsak a magyar nemzetet építő politika stafétáját kell átvneni, hanem szembesülni kell a nemzettagadás képviselőivel is, ráadásul a nemzettagadás képviselői éppen olyan fiatalok lesznek, mint ők.

Szerinte az baloldaliaknak és a liberálisoknak az a céljuk, hogy megbontsák az olyan közösségeket, mint a család, az egyház vagy a nemzetállam. Hozzátette, „a nemzeti újraegyesítésnek két értelme van: határon kívül és belül”. Az Országgyűlés elnöke beszéde végén arra kérte a jelen lévőket, hogy szánjanak legalább 2 hetet arra, hogy bejárják Magyarországot és a Kárpát-medencét.

merce.hu