A személyi kultusz idővel utat tör magának, ha a szolgák hada tehetségben, kompetenciában éppen azért képtelen versenyezni az uralkodói kegyekért, mert a vezérnek nem célja, hogy ilyen tulajdonságokkal rendelkezzenek. Emlékezetes ebben a műfajban a Fidelitas tavalyi alakítása is, amikor „Apa csak egy van” köszöntéssel szólították meg Orbánt apák napja alkalmából. Szentkirályi plecsnije láttán komolyan remélhetjük azt is, hogy hamarosan megkezdődik Novák Katalin legendás, hatalmas Fidesz-feliratot viselő fülbevalójának sorozatgyártása is.

Mindeme kínos mozzanatok a NER szorgos napszámosainak magánszégyenei, eltekintve attól a nem jelentéktelen apróságtól, hogy valamennyiüket mi tartjuk el. De az már a minősített közfelelőtlenség esete, hogy a rohammal alapítványosított egyetemek közül ötnek a vezetői együttműködési megállapodást kötöttek a Mészáros Alapítvánnyal. A Neumann János Egyetem, az Óbudai Egyetem, a Pannon Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem vezetői Egerszalókra zarándokoltak a Mészáros Alapítvány éves konferenciájára, hogy a nagyfontosságú dokumentumokat kézjegyükkel lássák el.

A Mészáros Alapítvány eddig is jelen volt az egyetemi szférában. Egyik programjuk egyetemista mentorok összekapcsolása kistelepülési diákokkal a lemorzsolódás elkerülése érdekében, miközben épp a Mészárost „csoporttá” hizlaló rendszer „köznevelése” az, ami fokozza a lemorzsolódás esélyét.

Emellett, a Mészáros-család szállásterületéről származó hallgatók egyetemi ösztöndíjaira öt év alatt félmilliárd forintot költött a Mészáros Alapítvány. Ez az összeg Mészáros Lőrinc egynapi átlagos vagyongyarapodása 2020-ban. A mostani egyetemi megállapodás továbblép az eddigieknél, a Mészáros Csoport szakembereit „bevonják az oktatási folyamatokba”, valamint a Mészáros-féle vállalkozások „együttműködnek kutatás-fejlesztési projektekben az egyetemekkel”.

Az alapítványi átalakítást nemrégiben hetek alatt végrehajtó egyetemi vezetők pontosan azokat engedik bekapcsolódni az „oktatási folyamatokba”, akiktől óvni kellene a magyar felsőoktatást, gazdaságot, társadalmat.

Az utolsó békeévben a hazai össztermék 1,6 százalékát tette ki a kutatás-fejlesztés, amivel hátulról a hatodikak vagyunk az Európai Unióban. Korábban se voltunk bajnokok, de az elmúlt egy évtized felelőssége ennek a kormánynak számítható fel, különösen, hogy a 2010-es – mindmáig utolsó – kormányprogram a K+F és az innováció erőteljes fejlesztését ígérte. Ehelyett épült ki az a „magyar modell”, amelynek egyik legfőbb tulajdonsága pontosan a K+F hiánya. Módszere az európai uniós források lehívása és kifolyatása a klientúra cégei irányában, e pénz elképesztően alacsony termelékenységű felhasználása, továbbá egyre fokozódó tömegű piaci felvásárlások hatalmas állami hitelekkel és garanciákkal megtámogatva, cégekre és tulajdonosokra szabott szelektív jogszabályok védelmében. A politikai erőfölény pénzzé alakítása a NER-gazdaság lényege. E modell zászlóshajója Magyarország leggazdagabb emberének cégcsoportja, amely mára a legnagyobb nem állami foglalkoztatóvá vált, s elképesztő vagyon, komplett gazdasági ágazatok fölött rendelkezik.

Sokakat érdeklő kérdés, Mészáros rakétaszerű anyagi gyarapodása mennyiben feleltethető meg barátja és földije, a miniszterelnök személyes vagyonosodásának. Orbán vagyonnyilatkozatában legutóbb kevesebb mint másfél millió forint készpénz szerepelt, miközben például Ferenczi Krisztina az utolsó leheletéig küzdött annak bizonyításért, hogy valójában a miniszterelnök személyes gazdagítása áll az általa épített rendszer működésének középpontjában.

Ha ez így van – egyelőre csak remélhetjük, hogy egyszer végül kiderülhet a teljes igazság –, akkor a „Mészáros Csoport” e gigantikus tőkefelhalmozás fedősztorija.

Mészáros Lőrinc „Isten, szerencse, Orbán Viktor” sikerreceptje pedig aligha alakítható egyetemi tananyaggá.

Az alapítványi átalakításokat politikai parancsra, valamint a pénzeső ígéretének bűvöletében végigverő egyetemi vezetők legfeljebb abból remélhetnének hasznot intézményeik számára, hogy a NER majd Mészároson keresztül folyat pénzt az egyetemi szférába. Az európai helyreállítási alapból ugyan rengeteg pénz érkezhetne a felsőoktatásba, ám az alapítványi kavarásra az EU egy centet sem ad. Az ily módon elmaradó összegeket a hazai költségvetés pótolja, amennyire tudja. Mészárosék egyetemekkel folytatott megállapodása pedig nem tartalmaz semmit a finanszírozás kiegészítéséről. Szó sincs tehát arról, hogy a NER ezen a módon legalább valamennyit visszafolyatna abból a pénzből, amit egyrészt elvett, másrészt az európai alapokból a saját hibájából nem tud lehívni.

A pluszpénz lett volna az egyetlen elfogadható indok arra, hogy az egyetemi vezetők belemenjenek a Mészárosékkal kötött kirakat-megállapodásba. Nem csak magukat adták el, de az egyetemeiket és a hallgatóikat meg a becsületüket, szakmai renoméjukat is. Ezek a rektorok is nyugodtan tűzzék ki a hajtókájukra Orbán arcmását, viseljék nyíltan gyávaságuk, megalkuvásuk, hatalomvágyuk, szolgalelkűségük szégyenét. (Jelen)