A paksi atomerőmű bővítése kapcsán az idei évben mekkora összeget hív le a magyar állam az oroszok által folyósított hitelből? - releváns, valódi kérdésnek látszik ez, amelyet Szabó Tímea tett fel Lázár Jánosnak.

A miniszteri válasz: aki ilyet kérdez, Magyarországot veszélyezteti.

Az PM a paksi bővítést a kezdetektől fogva határozottan ellenezte. Most azonban a párt egyik képviselője, Szabó Tímea egészen más oldalról közelítette meg a kérdést. A bővítésért felelős miniszterelnökséghez fordulva a beruházás gazdasági tarthatóságáról érdeklődött.

Átadjuk a szót Szabónak: "A napokban elmélyült rubelválság rávilágított az orosz gazdaság gyengeségére, kiszolgáltatottságára és nyilvánvaló versenyképtelenségére. Bizonyságot nyert, hogy alacsony hozzáadott értékű termékekk nem lehet tartósan versenyképes gazdaságot működtetni. Az események igazolják Orbán Viktor helyzetértékelésének téves voltát: amit a kormányfő az orosz gazdaság erejében látott, az legfeljebb délibáb. Magyarország a paksi hitelszerződéssel továbbra is ehhez az államcsőd szélén imbolygó, agyaglábú óriáshoz kívánja kötni Magyarországot, aminek következménye legfeljebb az lehet, hogy egy esetleges orosz összeomlás minket is magával ránt a mélybe. A paksi hitelszerződés sajnálatos ratifikációja a befejeződéshez közelít, és a szerződés szerint Magyarországnak hamarosan meg kell határoznia a következő költségvetési időszakban lehívandó első kölcsönrészlet összegét.
Mielőtt erre sor kerülne, a magyar közvélemény számára is megnyugtatóan tisztázni kellene, hogy jelenleg az orosz állam képes-e eleget tenni a szerződéses kötelezettségének, azaz képes-e hitelnyújtásra. (...) Amennyiben az orosz állam a költségvetési források helyett például a devizatartalékát kívánja felhasználnia folyósításhoz, nos az is bizonytalan kimenetelű vállalkozás, hiszen idén közel az ötödével, 100 milliárd dollárral lecsökkent a tartalékok szintje. Egy államcsőd szélén táncoló országnak készülnie kell, hogy elhárítsa a további fenyegetéseket, illetve készen kell állnia, hogy esetleg a tőkemozgások korlátozását kell elrendelnie az árfolyam összeomlásának és a gazdaság kivérzésének elkerülése végett. A jelenlegi pillanat a lehető legkevésbé alkalmas Oroszország számára egy euróban jegyzett óriáskölcsön nyújtására.
Mindezekre tekintettel a magyar kormánynak kötelessége, hogy nyilatkozatot kérjen orosz partnerétől, képes-e Oroszország a hitel folyósítására, vagy a megváltozott körülmények ismeretében a hitelszerződés felbontásáról kell-e inkább tárgyalnunk. A helyzet kétoldalú áttekintése és az orosz partner egyértelmű jognyilatkozata nélkül a magyar kormány részéről indokolatlan a beruházási előkészületek folytatása, amelyért minden politikai és jogi felelősség az Orbán-kormányt terheli.
Ezek alapján a következő kérdésekre várom válaszát: Meg lett-e határozva, mekkora ősszegű kölcsönt kíván lehívni 2015-ben a magyar állam és mikor lenne esedékes az első hitelrészlet lehívása? A magyar kormány meg kíván-e győződni arról képes-e eleget tenni a hitelszerződésből eredő kötelezettségeinek 2015-ben és hajlandó nyilatkozatkérésre kérni az orosz szerződő felet?"

A kérdés - főleg a történelmi mélységben lévő olajár, a Déli Áramlat projekt lefújása, az orosz gazdaság recesszióba fordulása, a tervezett törökországi és Kína felé vivő olajvezetékek építésének hírei után - meglehetősen indokolt.

Lázár János válasza a két kérdésre (mennyit hív le Magyarország idén a 10 milliárdos hitelből és mennyit törleszt; az oroszok képesek-e tartani a megállapodást): "Kérem, a társadalmi konszenzus megbontására való törekvéssel Ön és képviselőtársai se veszélyeztessék hazánk fejlődésének ezt a meghatározó vállalkozását." 

Joggal merülhet fel a kérdés: politikai lózungokon, pökhendiségen és lenézésen kívül, milyen konkrét választ ad az atomerőmű bővítéséért felelős kormánytag a hitelszerződést érintő, konkrét kérdésre. A válasz: semmilyet. Egészen pontosan: meg sem próbál válaszolni a feltett kérdésekre, ugyanis Lázár szerint "...azt kérdezi: mennyiben befolyásolja a paksi hitelszerződést Oroszország jelenlegi gazdasági helyzete? Másként nézve azonban: Ön végre elfogadja a választók akaratát, és nem megtorpedózni igyekszik ezt a létfontosságú beruházást, hanem annak egészsége miatt aggódik."

Lázár János tehát kijelölte önmaga számára, mire is kíváncsi valójában Szabó - vagyis semmire, a kérdések a miniszter olvasatában hitet tesznek Paks II. mellett. Pedig azt hittük, a szövegértési zavarok, a dislexia általában kizáró tényező a politikai pálya esetén. Most kiderült: az Orbán-kormány tagjai számára kötelező.

Ettől kezdve Lázár ilyen mondtak leírásakor érzi úgy, hogy válaszolt a kérdésre: "Örvendetes lenne, ha ez a belátóbb megközelítés nem csupán véletlen, vagy magányos kezdeményezés maradna, és a baloldali pártok végre felhagynának azzal a szélmalomharccal, hogy rémhírek és csúsztatások sulykolásán keresztül befeketítsék a kétszer kétharmados felhatalmazás birtokában elhatározott, szakmailag és stratégiailag megalapozott, össznemzeti érdeket szolgáló paksi beruházást. Fontos lépés lenne ez a tényleges, konstruktív ellenzéki szerepük betöltése felé vezető úton - természetesen, ha nem ezt választják, az továbbra is csak Önök számára okoz majd problémát, nem pedig a kormány számára. (...) A beruházástól félni és az országot félteni azonban szükségtelen aggodalom. (...) A paksi beruházás és annak finanszírozása nem а kádári vagy gyurcsányi adósságfelhalmozás, és hogy Önt idézzem, "a szovjet gigaberuházások" megismétlése."

Mondja ezt annak a kormánynak a minisztere, amelyik amúgy egy 2009-ben elfogadott, országgyűlési (elvi) határozattal igyekszik legitimálni a beruházást, amelynek összes előkészítő anyagát, szerződését és egyéb dokumentumait vagy el sem készítették, vagy évtizedekre titkosították.

De pökhendiségből csillagos ötös.

Szerző: trencséni

sztarklikk.hu

{flike}
{jcomments on}