Lázár úr – aki fékezett emberségéről híresült el, és arról is, mi szépen gyarapodik takarékos sajátországukban saját vagyona – kiállt egyszer a sajtó elé, és elmondta, átalakítják, azaz szétverik a teljes állami közszférát - írja a gepnarancs.hu. Mert az állam most csendesen összevonta a migránsok ellen uszító szélsőjobb tollnokait az emberiesség ellenes frontvonalon, de legszexibb harcát a bürokrácia ellen viseli. Mert 720.000 honfitársunkat foglalkoztatja az állam valamilyen íróasztal mögött közigazgatási alkalmazott gyanánt és ebből, 600.000 főt kíván elbocsátani…

Ezt az az ember mondta, akinek munkáját ki tudja milyen fideszkreálta minisztérium hisztéria felelőseként kell ellátnia, az biztos, valami nemzetinek nevezett kutyakakit ő is vezethet, mert minden nemzeti lett, ami vagyongyarapodásukat szolgálja.

Most a bürokrácia lett a közellenség. Leépíteni akarják egy olyan országban, ahol a helyi önkormányzatok döntési szabadsága korlátozott, ahol az állam rezsiszolgáltatókat, rezsipontokat, mindent magába szívó, az önkormányzati okmányirodák feladataival párhuzamosan működő kormányhivatalokat és kormányablakokat tart fenn, növelve a párhuzamos ügyintézés, és a bürokrácia szövevényes, azaz azt se tudjuk ki miért mikor kinek felelős útvesztőit. Nem baj, jó ez így.

Két fénykorát említi az állami kis létszámú bürokráciának Lázár úr, az 1867-től 1914-ig tartó ciklusát, és ezt a jót az interregnum után általa kitalált folytatásként az 1920-1944 közötti önfeledt időszak követi. Van ebben igazság, mert a helyi adókból, és adókivetési jogokból az akkori önkormányzatok helyi és nem állami finanszírozásúak voltak, az iskolák tandíjból fenntarthatóak voltak, az egészségügy meg az OTI és a lakosság azt igénybe venni tudó részéről pénzért jól működött. Senki sem szólt bele fentről hány hivatalnok dolgozik, mennyiért az önkormányzatoknak, az állam kevésbé terjeszkedett életünk és javaink dézsmálása érdekében. Ezt a negyvenév állami irányítása és a rendszerváltás pénztelensége írta felül.

Most a közigazgatási eljárási törvényt átfabrikálták, jelentős terhet róva a bürokrácia hivatalnokaira. Egy jó húzással bizonyos eljárások ügyrendjét nyolc napra szűkítették, úgy, hogy a panaszos ügyfélnek 10.000 Ft-ot köteles fizetni az ügyintéző, ha az eljárás bármilyen okból tovább tart, ebből a tízezerből kettőt, legfeljebb hármat kifizet a gáláns ország, a többit az ügyintéző perkálja. Egy kedves rendszer tagjaként, ahol minden kormányváltást követően négy évig létszámstop van, ahol a WC papírtól kezdve sokszor a legtöbb alapvető irodaszer is hiánycikk, ahol nincs jól megkonstruált belső informatikai rendszer, ahol sok önkormányzat életében az anyagi és technikai feltételek hiányoznak a normális ügyintézéshez. Ott, ahol az állam olyan törvényeket ír elő, amelyek haveri szeszélyek miatt mindig változnak, ahol a tegnapot a “ki tudja mit találnak ki ma” követi. Ahol minden állandó változásnak álcázott kapkodás eredménye, és ez tényleg felőrli az ilyen intézményeket. Elektronikus úton ügyintézni, kazal papír nélkül alig lehet, bár az állam írja elő, mihez mi kell, és elvár mindent a legelemibb feltételek biztosítása nélkül.

Most akkor meg előáll az a szép szituáció, kezdő és haladó ügyintézőknél, akik tudják, napokra leáll az informatikai rendszerük, aki épp szabin van két hétig, aki vezetőként aláírhat stb., nos ők majd fizethetnek azért, hogy munkahelyükön dolgozhatnak. Sok sikert ehhez, és köszönöm a magyar viszonyokat az osztrák állami és német állami közigazgatáshoz hasonlító hazugságot, hisz ebben a két országban tartományi és helyi közigazgatás van, nemcsak szövetségi, azaz állami, igaz ötpercenként reform sincs, ami mindezt tönkretegye, meg se Orbán, se Lázár, se a többi…

Karakó Tamás

gepnarancs.hu