Magyarországon az elmúlt években ha megszorításokra volt szükség, mindig az egészségügytől és oktatástól vettek el, holott nincs erős gazdaság jól működő egészségügy és oktatási rendszer nélkül.

Magyarország feltűnően keveset költ állami forrásokból egészségügyre, a finanszírozás reálértéken hosszú évek óta nem javul, miközben a fenntartás költségei folyamatosan az átlagos inflációt meghaladóan drágulnak. Az egészségügyi technológia is döbbenetes mértékben fejlődik, ám ennek költségeit az állam nem tudja és nem is akarja felvállalni. Ellenben egyre inkább támogatja a magántőke bevonását és a magánszolgáltatók térnyerését.

A magánszektor viszont gyakran szelektál a betegek és az ellátások között, így kimazsolázza a neki anyagilag kifizetődő pacienseket, az igazán költséges beavatkozások és betegek pedig mindig az állami egészségügyre maradnak. Magyarországon jó példa, hogy míg az orvos-beteg találkozó magánrendelőben történik, a költséges vizsgálatok vagy eszközigényes beavatkozások már az állami szolgáltatónál.

Nehezíti a helyzetet az orvoselvándorlás 

Bár Orbán Viktor már tavaly bejelentette, hogy megállították az orvoselvándorlást, a kivándorló orvosok száma valójában nem csökkent.

Összesen 955 orvos ment külföldre dolgozni 2014-ben az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal adatai szerint. Ez a szám 2013-ban 948 volt, vagyis a kormánynak nem sikerült megállítania az orvoselvándorlást annak ellenére, hogy tavaly márciusban Orbán Viktor azt mondta, ez megtörtént, és már kevesebb orvos hagyja el az országot.

A kivándorlók között 500-nál is több a fiatal orvos és rezidens, akik az állami ösztöndíjak ellenére is inkább külföldre távoztak. A Magyar Rezidensszövetség szerint az állami ösztöndíjakat sokan csalinak tartják, mert a szakvizsga után az orvosok elvesztik az ösztöndíjat, és annak ellenére, hogy nagyobb a felelősségük, mégis felére csökken a bérük.

Katasztrofális körülmények 

Magyarországon sokszor a betegek el sem jutnak az életmentő vizsgálatokig, a recepteket nem tudják kiváltani, az állami egészségügyi intézményekről pedig sorra lepattannak. Sokan közülük úgy halnak meg, hogy még az ellátórendszer kapuján sem jutnak be. 

Az egészségügyi közszolgáltatásokra szoruló állampolgárok egyre nagyobb hányada tapasztalja meg, hogy nagy a baj a gyógyítás hazai világában. Szinte mindenkinek van története: olykor csak az elromlott ultrahang diagnosztikai készülék miatt egy hónappal elhalasztott vizsgálatról vagy a túlterhelt ápolók által elfelejtett infúzióról. 

Az orvosi és ápolói tisztesség, lelkiismeret ideig-óráig még kompenzálja a sivár körülményeket, az elavult műszereket és az elképesztő pénzhiányt., de egyre kevésbé cáfolható, hogy betegek sokasága a véletlennek vagy a szerencsének köszönheti, adott helyen és időben hozzájut-e a számára indokolt ellátáshoz vagy sem.

stop.hu