Szele Tamás írása a Forgókínpad blogon.

Vége az eddigi kétdimenziós politikai gondolkodásnak, vége a politikai alkuknak: az elveink este az utolsót lehelték, igaz, kissé hangosan, és kiadták a lelküket. Most ki kell találnunk valami újat, vagy végünk, és én mehetek Svájcba, sakkozni a Tristan Tzarával.

Megrázó jelenetnek lehettünk tanúi, persze, mindenkinek másként lehetett megrázó. Az történt, hogy az RTL Klub műsorán Setét Jenő Brada és Heller Ágnes vitáját láthattuk: tényleg senkit nem akarok befolyásolni, kövezzenek meg, de én, mint elég régi liberális mélyen szégyelltem magam.

Ilyen érvek nem léteznek.

„Most én beszélek!”

Jó, akkor tessék.

„Mert a Fidesz minden alternatív jobboldali pártot elpusztított!” 

Kétségtelen. Ám alternatív volt a kormányerőt adó MDF vagy Kisgazdapárt? Azt már nem mondom, hogy a hangerő miatt az SZDSZ-t is hallani véltem, de remélem, csak süket vagyok.

„Azt nem mondom, hogy szavazzanak a Jobbikra, de ha egy kerületben a Jobbik jelöltje esélyesebb, szavazzanak rá.”

Nem folytatom. Mely dicső ész bomla össze itten...

A másik oldal, Setét Jenő Brada higgadtan érvelt, a hangját egyszer sem emelte fel – hiszen megtette helyette Heller Ágnes.

Isten ne vegye vétkemül, de nagyon megkeseredett a szám.

Ha ez a magyar liberalizmus, én valamit rosszul olvastam. Ha a magyar liberalizmus azt jelenti, hogy elvtelenül megalkuszunk alapelveink legnagyobb ellenségeivel, átmeneti ígéretek alapján, melyekre nincs garancia, akkor Kossuth nem volt szabadelvű, de Washington tábornok sem. 

Ha az a magyar liberalizmus, hogy alapelveinkből, melyek a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget említik, feladjuk elsőként az egyenlőséget – így roma polgártársainkét – akkor feladjuk a testvériséget is. A szabadságnak ezzel vége. Ha van magyar liberalizmus, hát nem ez az, ha van még szabadelvűség: ez nem lehet alku tárgya.

Nem lehet alkut kötni ebben a kérdésben. Eljött a pillanat, valakinek ki kell mondania, hadd legyek én az: a naivitás korának vége. Mindennél veszélyesebb zsarnokság leselkedik ránk, és a magyar szabadelvű gondolkodás korábbi bálványai szó szerint azt hiszik, hogy vagy a zsarnokkal, vagy a betyárokkal megegyezhetnek. Heller Ágnes, Konrád György - megannyi példája a politikai megalkuvásnak. Jobbra vagy szélsőjobbra. Én sem mondanám, hogy forradalomra lenne szükség, ugyanis az igen fárasztó, és általában lármás elfoglaltság, ráadásul sok sérüléssel jár. De ha ez a magyar liberalizmus, illenék újat szabni már magunkra – ha még vagyunk magyarok, szabadelvűek.

Nem győzöm ismételni: ennek meg kellett történnie. A bálványoknak sajnos le kell dőlniük, a liberalizmus nem paktálhat antiszemitákkal, cigányellenesekkel, nem paktálhat elvakult szélsőjobboldaliakkal, újbaloldaliakkal, a liberalizmus egyszerűen demokrata, mindenkit elfogadó, de nem mindent befogadó gondolkodási iskola. A kacérkodás korának vége.

Most jön Franklin kora. És Franklin kedves ember volt, nagy tudós. De maga számolt le három hesseni hadosztállyal, ha kellett. Na jó: nem egyedül, de egy embert sem vesztett: tudós volt, beállította a lőszögeket.

Igen, a bálvány ledőlt. Nagyon tiszteltem és tisztelem most is – de ledőlt.

Hirdessünk tehát új, valódi liberális gondolkodást, nem pártban, de az életünkben. Nem lesz könnyű. Én csak azt kérném, hogy párt ne legyen belőle, meg azt, hogy a hármas jelszót tartsuk be.

Meg azt, hogy ne szóban. Tettben tartsuk be.

Igen: a cigányellenesség sérti roma polgártásainkat.

Igen, a zsidók a legjobban a zsidózást utálják. Nem mind gazdagok, sőt.

Igen, a nők emberek és belőlük áll az emberiség nagyobbik fele.

Igen a legjobb barátod is lehet meleg. Csak titkolja mondjuk.

Igen, a határon túli is magyar. Akkor is ha ez neked nem tetszik.

Igen, a gyerekeknek is vannak jogai.

Igen, a menekültnek is vannak.

Igen, neked is vannak és élj is velük.

De nem ez a legfontosabb, ezt mind el lehet túlozni.

A legfontosabb, hogy senkit jogsérelem ne érjen.

És mindenki éljen jogával, vissza senki se éljen.

Ez jelen társadalmi rendszerünkben bizonyos gazdasági és strukturális okok miatt kivitelezhetetlen, ebből következően kívánatos volna a társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatása. Erre pillanatnyilag reális lehetőséget nem látok, de amennyiben elképzelhető lesz, úgy az volna helyes, ha a vagyoni és biológiai viszonyok fenntartásával történne. Magyarul senkit sem lőnének főbe vagy rabolnának ki.

Új társadalomra és új Társadalmi Szerződésre van szükség. A világnézetünk bizonyos megváltoztatására is. A liberalizmus eddig sem volt a gyenge, elvtelen megalkuvás szinonimája, bár sokan hitték: ne is legyen az.

Ha puskacsövet látsz, ne tégy belé virágot.

Vedd el vagy törd el.

A rosseb egye már meg, száz szónak is egy a vége: minket, magyar liberálisokat elárultak.

A saját bálványaink.

Akkor most rajtunk a sor: ha semmirevaló vagy, állj be huszárnak valamelyik párthoz.

Ha meg legény (leány) vagy, gondolkozz el.

Mert valahogy kell legyen ezen túl is.

„Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.”

Valahogy csak lesz. De így már többet sose legyen.

A bálvány ledőlt.

A gyermekkornak vége.

Fend ki az elméd.

Tisztítsd meg a lelked.

És használd!

Szerző: Szele Tamás / forgokinpad.blog.hu