Szeptember 14-én Alekszandr Lukasenko Moszkvában aláírja a belarusz szuverenitásról való lemondás 31. ütemtervét. Ezt a kijelentést a jól ismert orosz publicista és politológus, Andrej Piontkovszkij tette.

Az Ekho Moskvy rádióállomás blogbejegyzésében Piontkovszkij Lukasenkát a 20. század sok rosszul képzett diktátorának, ámde ragyogó pszichológusnak értékeli.

A szerző Lukasenka zsenialitását abban látja, hogy "tökéletesen megértve az orosz politikai elit nosztalgiáját az elveszett birodalmi nagyság iránt, a szuverén kézbe kapaszkodó fiatalabb testvérek iránti igény - ügyesen és ragadozó módon kihasználta őket, de nem egy pillanatra sem ismerte el azt a gondolatot, hogy egyszer csak a minszki kormányzó vagy a regionális bizottság titkára lesz."

Piontkovszkij úgy véli, hogy a "megalomán jéglyukban, amelyben az orosz politikai elit 30 éve lóg, az egyesülés Fehéroroszországgal az ő számára a Szent Grál, az első döntő lépés a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának leküzdése felé. Nos, ez körülbelül ugyanaz, mint Ausztria annektálása az 1930-as évek német politikai nemzetének."

A szerző megjegyzi, hogy az országban soha nem látott tüntetésekkel szembesülve Fehéroroszország feje "pánikban esküdt testvéréhez fordult azzal a kéréssel, hogy küldjön újabb hóhérokat-büntetőket. Biztosítva, hogy ezúttal mindenben beleegyezett: Megmentjük közös hazánkat. Közös hazánk, ahol két nép ugyanabból a gyökérből él. Ez a haza Bresttől Vlagyivosztokig."

A publicista és politológus szerint a Kreml mielőbb "geopolitikai hasznot" kíván szerezni a jelenlegi helyzetből. (9tv.co.il)