Így jutottam el gondolatban hozzád, akivel a véleményem szívesen megosztanám. Tudod, én mindig rátok szavaztam, az elején azért, mert magamat fiatalnak gondoltam, utána meg megszokásból, majd 2006-ban zsigeri utálatból, mert nem bírtam ezt a szemüveges genyó formát, 2010-ben más nem is jöhetett számításban, de nagyon bíztam abban a kormányzásban, ami következni fog. Győzködtem is a haverokat, akik addig szavazni sosem voltak, rád szavaztak ők is velem együtt, mert mind azt hittük, hogy jobb lesz nekünk. Elegünk volt a pofátlan kiszesekből, meg a retye-rutyájukból, hiszen ismertük őket, együtt nőttünk fel, és tudtuk, a kezükhöz munka sosem került, csak a szájtépés a rendszerváltás előtt, majd a vagyonmentés következett, amely 2004 után átcsapott a piti tolvajlásba. Na ne képzeld, hogy lapátot vagy fejszét loptak, ezek másként csinálták, csak egy fuvar kedves komám, meg egy kis pályázati pénz, ha megcsinálod az új ház földmunkáját, kifizethettünk kisebb-nagyobb ebédeket, a pechesek még hozzá öltönyöket, benzinkártyát is adhattak, így ment ez mindaddig, még a hányás föl nem jött a torkunkon. Akkorák lettek az indulatok, hogy még a racionális dolgok sem mentek át rajtunk. Ilyen volt a vizitdíj, amit mára mindannyian megszavaznánk, meg a határon túli magyarok állampolgársága, amire szavazatot sosem adnánk.

Így jutottunk el a kétharmadig!

Azon az estén, amikor kihirdetted, könnyes volt a családom és a barátaim családjának is a szeme, együtt voltunk nálunk, bulit és ünnepet csináltunk.

Azt kell mondjam, hogy furcsa volt már a bejelentésed is, mert bennünket a forradalmi rész nem érdekelt, csak a győzelem, meg a vele ígért rend-fegyelem, na meg a korrupció kiírtása. Mert mi simán csak dolgozni akartunk, meg az érte járó pénzünket, nem is akartunk téged terhelni többel.

Azt hittük, hogy igazat beszélsz és mi piaci viszonyok között dolgozhatunk legalább a közepes munkákon. Tudod, nekem öt nagy billencsem van, a haveromnak három nagy értékű markoló-rakodógépe, ezzel szoktunk vállalkozni különböző munkákra, általában alvállalkozóként, amíg ti jöttetek nagyjából ki is fizettek, csak idegesítettek a már leírt jelenetek, kérések.

Miután elkezdtetek működni, kezdett a munka eltűnni, nem úgy igazából. hanem csak úgy nekünk. Annak volt munkája, aki közel volt valami Simicska kapcsolathoz, nem is kellett közvetlen, csak valaki, aki ott volt a rendszerben. Ebben az időszakban szép csendben eltengődtünk, a nagy munkák és a nagy pénzek elkerültek bennünket, azonban annyit sikerült összeszedni, hogy amink megvolt, az ne kezdjen el fogyni.

Jött ez a második kanyarod, amikor újra meglett a kétharmadod, meg a konfliktus a Simicskával, ami teljesen átírta a mechanizmusokat. Megjelentek a kis taknyok, akik pénzt kértek a kapcsolatokért, meg a rendes kifizetésekért. Hittük is meg nem is a híreket, még nem egyszer beleszaladtunk ebbe. A mi kis városunk hó eltakarítását meg rendben tartását mi csináltuk a haverunkkal, addig amíg meg nem jött Mészáros Győző bácsi embere, aki megpróbált megegyezni abban velünk, hogy emeljünk árakat a szolgáltatásokért jelentős mértékben, majd az így kapott többletet adjuk át neki és akkor a munkát megtarthatjuk, sőt védelmet és támogatást is kapunk. Nemet mondtunk, mert itt élünk, több évtizede végeztük a munkát, tudtuk mi mibe került, rendesen megfizettek bennünket, sőt még ki is fizettek, egyszóval nem volt pofánk ebbe belemenni.

A következmények egyszerűek lettek, a munkákat azóta nem mi csináljuk, a barátom és én is vagyonosodási vizsgálat alatt állunk, ahol a politika jelen van, ott a vállalkozásunk munkát nem kaphat.

Na ezért keresek egy társat akár benned Viktor, hogy legyen aki meghallgatja ezt a „nevetséges” sirámom.

A végső döfést az adta meg nekünk, hogy a Dunántúlról az Alföldre járunk dolgozni és három sofőröm meg a barátom két rakodógép kezelője felmondott és elment Ausztriába dolgozni, számunkra horror nagy összegért.

Hát kedves Viktorom várlak társnak, hogy elmagyarázzam, hogy ezt így nem lehet csinálni!

Lejegyezte Büki