A szocializmus legsötétebb időszakaiban se merészkedett odáig egyetlen pártfunkcionárius sem, hogy minden propagandisztikus kiadványt egy kiszemelt, megbízható elvtárs irányításárára bízzon. A mostani struktúra azonban nem a szocializmus szellemétől áll távol, hanem a leginkább a piacgazdaság ismérveitől.

A pártsajtó fogalmának újraértelmezése folyik ma Magyarországon azzal, hogy egyetlen akolba terelték azokat az újságokat, reklámkiadványokat, rádiókat, televíziókat és egyéb propagandaterméket, melyek a Fidesz, illetve Orbán Viktor hatalmon maradásáért dolgoznak erejüket megfeszítve. 

A Szegedi Kattintós öt pontban ismerteti a rendszert

1. A V4-ek összes sajtóterméke Orbán Viktor dicsőségét fogja zengeni.

Amikor Simicska Lajos fellázadt egykori barátja és harcostársa ellen, akkor Orbán Viktor ráébredt arra, hogy veszélyes dolog ekkora hatalmat adni egyetlen ember kezébe.

2. Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány

Nonprofit szervezetként fog majd össze sajtópiaci szereplőket. Egy szabályozott piaci környezetben erre nem pusztán a Gazdasági Versenyhivatal mondja azt, hogy vicc, hanem egy csomó szakmai és gazdasági szervezet is. Adományként bevinni több százmilliárd értékű sajtóportfóliókat egy alapítványba, minden piaci szabályozásnak és törvényszerűségnek ellentmond.
A milliárdos értékű rádiókat, újságokat, tévéket azonban normálisan működő országokban nem lehet csak úgy bevinni ellenérték nélkül egy alapítványba, mintha elhasznált ruhákat adományoznának a Máltai Szeretetszolgálatnak. No, de ki beszél itt már normális piaci viszonyokról?

3. Persze, tudjuk, miért kell megkerülni a szokásos piaci eljárásokat, hiszen ebben az országban élünk, és elég jól kiismertük már pártunkat és kormányunkat. Ha ugyanis létrehoztak volna annak rendje és módja szerint egy hatalmas részvénytársaságot, melybe nem önként vagy nem erős nyomás hatására Matolcsy Ádámtól kezdve Habony Árpádon át Mészáros Lőrincig mindenki behordja a saját kis médiabirodalmát - akár az 50-es években a földtulajdonosok a téeszbe a kis vagyonkájukat -, akkor teljesen más lenne a felállás. És ez bizonyára nem tetszene Orbán Viktornak. 

4. Apropó, szétaprózódott kormánypárti sajtó. Amikor Simicska Lajos fellázadt egykori barátja és harcostársa ellen, akkor Orbán Viktor ráébredt arra, hogy veszélyes dolog ekkora hatalmat adni egyetlen ember kezébe. Simicska távozásával ugyanis kicsúszott a talaj a Fidesz lába alól. 
Szóval, egy kis átmeneti időszak után eljutottunk oda, hogy nemhogy akkora hatalom összpontosul újra egy ember kezében, mint a Simicska-korszakban, hanem annak a sokszorosa. Ez a folyamat azt mutatja, hogy Orbán Viktor csakis az autokratikus módszerekben hisz, és ha talál egy teljesen lojálisnak ítélt embert, szívesen a kezébe adja a teljes médiabirodalmat.

5. Orbán többször bebizonyította, hogy a „Minden hatalmat a szovjeteknek!”megközelítést tartja a legjobb vezetői attitűdnek, ám számolnia kell azzal a ténnyel, hogy sértett önérzetű oligarchák tucatjait hagyja maga mögött azáltal, hogy úgy kényszerítette be őket a közös téeszbe, mintha bugris parasztok lennének, ráadásul még a termékük ellenértékét sem hajlandó odaadni nekik.