Franciaországban a közvélemény-kutatók már 2005 óta óvatosak. Akkor, az európai alkotmányról szóló népszavazáson azt jósolták, hogy az igenek győznek, ám végül a franciák simán elutasították a javaslatot, így az egész terv dugába dőlt. A tavalyi regionális választás sem volt sikersztori a franciák véleményét szondázók számára, bár azt jövendölték, hogy több régió a jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN), Marine Le Pen pártja kezére kerül, végül a politikai erő leszerepelt.

Ezért is tapasztalható a vasárnapi elnökválasztás előtt is némi feszültség a közvélemény-kutatóknál. Bár szinte mindegyik iroda ugyanazt az eredményt hozta ki, vagyis Emmanuel Macron hivatalban lévő elnök 12-15 százalékkal vezet Marine Le Pen előtt, de szakértők óvatosságra intenek, mert sok függ a részvételi aránytól. Minél kevesebben járulnak az urnákhoz, annál nehezebb megjósolni a végeredményt.

Mindezek ellenére Macron komoly bizakodással várhatja a nagy megmérettetést és nem is kérdés, hogy ő a választás favoritja. Az őt támogatók 92 százaléka biztos abban, hogy vasárnap is az ő neve mellé teszik az ikszet, Marine Le Pen esetében ez 89 százalék. Felmérések szerint az első fordulóban 21,95 százalékkal harmadik helyen végzett Jean-Luc Mélenchon szavazóinak valamivel több mint a harmada voksol a második körben Macronra, s csak egyötödük Le Penre.

A hivatalban lévő elnök stábjában azonban figyelmeztetnek a biztos fölény veszélyeire. Attól tartanak: Macron szavazói túl kényelmessé válnak és nem mennek el szavazni. Ennek veszélyére figyelmeztetett Jean Castex miniszterelnök is, aki azt is közölte, ha Macron újra nyer, már hétfőn benyújtja neki a lemondását. A régi-új államfő így megfiatalított csapattal vághat neki az újabb megmérettetésnek, a júniusi parlamenti választásnak.

Marine Le Pen a két forduló között, illetve a tévévitán is a „nép hangjaként” lépett fel. Támogatói elsősorban a szegényebb rétegekből kerülnek ki, a városközpontok felé haladva azonban mind több a Macron-szavazó. A hivatalban lévő elnök az utolsó két hét folyamán a szélsőjobboldali veszélyre figyelmeztetett, amely – mint fogalmazott – aláássa a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget, és külpolitikai szempontból elszigeteli Franciaországot.

Le Pen a 2017-es választás óta, amikor 32 százalékkal kapott ki Macrontól, elfogadottabbá vált a francia társadalom számára. A Kantar Public felmérése szerint kompetencia és hitelesség tekintetében is javult a megítélése. Sőt, ezen a téren majdnem egy szinten áll a két jelölt. Marine Le Pent viszont agresszívebbnek látják Macronnál (48 illetve 42 százalék). Ugyanakkor úgy vélik, Macron nagyobb manipulátor populista kihívójánál.

A szavazóurnákat vasárnap este nyolc órakor zárják, így az ezt követő exit pollból kiderül, Macron marad-e újabb öt évre Franciaország elnöke, vagy szélsőjobboldali politikus kerülhet-e az egyik legfontosabb uniós tagállam élére.

A két jelölt programjainak hasonlóságai és különbségei 

Infláció: Marine Le Pen kezdettől fogva a „vásárlóerő” megőrzésére összpontosította választási kampányát. Azt ígéri, ha ő lenne az elnök, a franciák háztartásonként havonta 150-200 eurót takarítanának meg. Legfontosabb intézkedése az energia és az üzemanyag áfájának 20-ról 5,5 százalékra való csökkentése. Az üzemanyag Macron kormánya által bejelentett adóemelését eltörölné. Száz naponta használatos termék esetében teljesen eltörölné az áfát. Le Pen ismét államosítani akarja az autópályákat, így csökkentené az autópályadíjakat. A 30 év alatti franciáknak nem kellene jövedelemadót fizetniük. Macron kormánya már befagyasztotta az áram és a gáz árát, és ezt az intézkedést jövő ősszel meghosszabbítanák. Az elnök azt akarja elérni, hogy a munkaadók adómentes bónuszokat fizessenek alkalmazottaiknak az emelkedő megélhetési költségek fedezésére.

Bevándorlás: Ez mindig is Le Pen egyik központi témája volt. Ha megnyeri a választást, állítása szerint referendumot tartanának az alkotmány módosításáról, amelyben rögzítenék a bevándorlással kapcsolatos keményebb intézkedéseket. Le Pen menedékjogot csak a külföldi nagykövetségeken adna, és keményebb feltételekhez kötné. A bűncselekményeket elkövető külföldieket ki akarja toloncolni, és büntetni kívánja a Franciaországba való illegális bevándorlást. A francia állampolgárság megszerzése is nehezebb lesz. Le Pen az alkotmányban rögzítené, hogy a francia állampolgárokat előnyben részesítik a szociális lakásokhoz való hozzáférés, vagy a munkahelyek megszerzése során. A külföldiek csak öt év franciaországi munkaviszony után juthatnak szociális juttatásokhoz. A családi pótlékot a francia állampolgároknak tartanák fenn. Le Pen újra akarja tárgyalni a schengeni megállapodást és korlátozni akarja a személyek szabad mozgását. Macron is keményebb migrációs intézkedéseket tervez, de messze nem ilyen mértékben. Franciaország jelenlegi soros uniós elnöksége alatt javaslatot tett arra, hogy a külső határok védelme jobb érdekében javítsák a schengeni államok közötti koordinációt. Macron nemzeti szinten csak azoknak akar hosszabb tartózkodási engedélyt adni, akik sikeres francia vizsgát tettek, és a munkaerőpiac részesei lesznek. Fel akarja gyorsítani az elutasított menedékkérők kitoloncolását.

Szociálpolitika: Marine Le Pen keményebb és hatékonyabb igazságszolgáltatást ígér. Mindenekelőtt szigorúbban akar fellépni a bűncselekményeket elkövető kiskorúakkal szemben. Elképzelései szerint rövid börtönbüntetést kellene kapniuk, szüleik pedig kevesebb családi pótlékot kapnának. Minden elítélt elkövető esetében a büntetés kiszabását követően annak enyhítésére már nem lesz lehetőség. Mindkét jelölt több ezer új férőhelyet akar létrehozni a börtönökben. Macron és Le Pen is erőteljesebben kívánja támogatni a családokat. Le Pen még több adókedvezményt biztosítana a második gyermektől az egyedülálló szülőknek is. Miközben mindketten ellenzik a béranyaság legalizálását, Le Pen csökkentené a legális abortusz időkorlátját, amelyet Macron tizennégy hétre hosszabbított meg, tizenkét hétről. A választási kampány utolsó szakaszában Marine Le Pen némileg enyhített a muszlimokkal kapcsolatos álláspontján. A fejkendő tilalma a közterületeken már „nem tartozik a prioritásai közé”, hangoztatta.

Gazdasági és adópolitika: Mindketten egyetértenek abban, hogy a francia gazdaságnak erőteljesebben kellene viselnie a francia jegyeket. Macron mintegy 30 milliárd eurót kíván fordítani különböző iparágak fejlesztésére, többek között lehetővé tenné, hogy az elektromos autókat teljes egészében Franciaországban lehessen gyártani. Le Pen viszont arra akarja kötelezni az államot, hogy a szerződések odaítélésekor a francia cégeket és szolgáltatókat részesítse előnyben. A mezőgazdaságot további támogatásokkal is serkenteni kívánja. Mindketten csökkentenék az USA-tól és Kínától való függőséget a digitális szférában. Adócsökkentést is kilátásba helyeztek a vállalatok számára. Le Pen szerint a különböző adócsökkentéseket úgy lehetne finanszírozni, hogy megnehezítenék a külföldi állampolgárok hozzáférését a szociális juttatásokhoz, Franciaország kevesebb pénzt fizetne az EU-nak, és határozottabban fellépnének az adó- és juttatási csalások ellen. (Szakértők szerint ez teljesen irreális felvetés.) Emellett Franciaország adósságait is "vissza akarja fizetni" - hogy hogyan és mikor, az nem világos. Macron ígéretet tett arra, hogy 2026-tól csökkentik az államadósság mértékét. Az első ciklusában jelentős összegeket fordítottak a világjárvány gazdasági hatásainak enyhítésére. A választási kampány során sokáig arról beszélt, hogy 65 évre emelné a nyugdíjkorhatárt. Ám hogy a baloldali szavazókat maga mellé állítsa, ebben a kérdésben rugalmasságot mutatott. Az Institut Montaigne agytröszt tanulmánya szerint ha megvalósulnának az ígéreteik, az államháztartási hiány mindkettőjük esetében tovább emelkedne, de Le Pen esetében sokkal jelentősebben.

Demokratikus reformok: Mindketten az elnöki mandátum ötről hét évre történő meghosszabbítását támogatják, ahogyan az 2002-ig érvényben is volt. Le Pen szerint egy elnöknek elég egy ciklus, Macron viszont megtartaná a két mandátumot. Le Pen emellett megreformálná a választási rendszert, hogy a kis pártok jobban képviseltessék magukat. Emellett a populista pártok ígéreteihez hasonlóan nagyobb szerepet szánna a népszavazásoknak. Macron folytatná a „nemzeti vitát”, a nemzeti konzultáció francia verzióját, amit még a sárgamellényesek tüntetéseinek idején kezdeményezett.

Kül- és Európa-politika: Különösen élesek a különbségek az Európa-politikát illetően. Míg az elnök „több Európát” akar, Le Pen csökkentené Brüsszel befolyását. Macron erős külpolitikát folytató Franciaországot kíván egy erős, szuverén, egységes és demokratikus Európában. Választási kiáltványában az európai hadseregek megerősítését, jobb koordinációját és közös katonai doktrínát szorgalmaz. Számára a francia-német partnerség a kulcs az európai reformok végrehajtásához. Marine Le Pen ezzel szemben az EU-t az európai nemzetek laza szövetségévé akarja átalakítani. Számos terve sérti az európai szerződéseket, például egyoldalúan csökkentené Franciaország hozzájárulását az EU költségvetéséhez, vagy a francia jogot elvben az európai jog fölé helyezné. El akar határolódni a Németországgal való stratégiai partnerségtől, és véget akar vetni minden közös fegyverkezési projektnek. Franciaországot is ki akarja vonni a NATO parancsnoki struktúrájából. Az ukrajnai konfliktusban Oroszországgal szembeni egységes európai front összeomolhat Le Pen esetleges elnöksége alatt. Régóta nyíltan csodálja Putyint, és pártja még mindig törleszt egy orosz hitelt. (Népszava)