"Magyarország, te szent nagy békesség
melled élettől dagad.
Van kenyered, van vized elég,
mégis éhezik sok szegény fiad."

/Choli Daróczi József/ 

Ismét  élet közelből, tapasztalhattuk, hogy miközben kevesek dúskálnak a földi javakban, magyar emberek tengődnek, a lét, nemlét határán. A szolidaritás sajnos kiveszőben van hazánkban. Egy szűk kör számára minden elérhető, sokak Magyarországa azonban szegény, mint a templom egere. A társadalom peremére szorult magyar emberek élete mindennapos harc a fennmaradásért, a létért. Számukra az elmúlt hetek nagy kormányzati pénzosztása sem sokat jelentett. Többségük kisnyugdíjas, közmunkán él, vagy éppen fedél nélküli. 

A több gyermekes kiskeresetűek sem dúskálnak a földi javakban, hiszen a bérükből igen szerény összeget kaptak most vissza, adó visszatérítés címén. A családi pótlék összege 2008. óta változatlan, a vásárlóértéke pedig legalább 40 százalékkal csökkent. 

A szegénység  bizony van  jelen Debrecenben is. Számukra ilyenkor hétvégén a civilek étel osztásai segítenek abban, hogy ne éhezzenek. 

A felhős, szeles idő ellenére a kezdés előtt másfél órával elkezdtek gyülekezni a Petőfi téren az ételre várók. Folyamatosan jöttek, többségében kisnyugdíjasok, és gyermekes családok.

Többen vittek ételt az otthon maradt családtagjaiknak is. A legvégén még repetát is adtunk, így vendégeinknek hétvégén lesz mit enniük, nem lesz üres az asztaluk.  

A Morzsaparti végére 200 adag fő ételt osztottunk ki. Támogatóinknak köszönhetően változatos menüvel készültünk. A főétel sült csirkecomb volt rizibizivel, mindenki felpakolt kenyérrel, péksüteménnyel és burgonyával. De jutott mindenkinek félkész, mélyhűtött hús is. A gyermekekre is gondoltunk, ők csokis pudingot majszolhattak.

Tisztelettel köszönjük az adományokat, nagyon hálásak vagyunk mindenkinek. 

Több kisnyugdíjas szomorúan, könnyes szemmel - sokak fej bólogatása közepette - elmondta, a kis pénze még a rezsit is alig futja, örül, hogy kenyeret, tejet tud venni, és alkalmanként 4-5 szelet párizsit. Valamikor még meg tudta legalább vásárolni a csirke farhátat, ma már ez is luxus a számára. Még úgy is, hogy az ára most rögzítve van. Húst az ingyenes ételosztásokon szokott enni. Többen, egymás szavába vágva mondták, tudják, hogy van vírus, de ők az éhezéstől sokkal jobban félnek, hisz' azt naponta megtapasztalják. Nem értik, hogy őket miért nem védi meg a magyar kormány, miért érzik úgy, hogy napjaink Magyarországán szegénynek lenni bűn. 

Azt hallják, hogy szárnyal a gazdaság, de a boltban hetente emelkednek az alapvető élelmiszerek árai. Nem értük ez hogyan lehet, miért olyan magas az infláció, ha minden úgy igaz, ahogy a közszolgálati tévé mondja. Ők a mindennapi kis életükben nem azt tapasztalják, hiszen ugyanannyi pénzért, egyre kevesebb jut a kosárba. Többen elmondták, hogy ők nem focimeccsre vágynak, hanem hetente egyszer szeretnének legalább jóllakni. 

Most is nagyon sok család érkezett gyermekekkel. Többségük rendszeresen visszatérő vendég. Úgy látjuk, hogy a járvány a minimálbérből, vagy közmunkából élő családokat nagyon megviselte, szerény jövedelmükből örülnek, ha minden nap tudnak valamit enni. A bőség asztalát nem ismerik, számukra minden nap egyforma. Sok örömben nincs részük, a gyermekek talán hamarabb megtanulják, hogy "nincs", mint apa és anya. Vajon rendjén való-e az, hogy sok magyar gyermek sorsa, már akkor eldől, amikor megszületett? Egy okos, értelmes kisgyermeket miért bünteti csak azért a társadalom, mert szegény családba hozta a gólya?

 A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb március 19.-én  hívja  vendégségbe a cívis városban élő nehéz sorsú embereket. Kérünk, minden jóérzésű honfitársunkat támogassa, segítse munkánkat.

Mi, az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület tagjai tudjuk, csak egy csepp a tengerben a  hozzájárulásunk, de a sok-sok kis "csepp", akár csodákra is képes lehet. Mert adni jobb, mint kapni. Hiszünk az emberi jóság, szeretet erejében. 

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője