Miután jelentős visszhangot váltott ki, hogy az újabb Orbán-kormányban sem lesz önálló környezetvédelmi, oktatási és egészségügyi tárca – ráadásul ez utóbbi két ágazatot a Belügyminisztériumhoz helyezik át – a Népszava utánajárt annak, mennyire számít rendhagyónak ez a struktúra. A 193 ENSZ-tagállam, valamint Koszovó, a Palesztin Hatóság és Tajvan kormányzati felépítését megvizsgálva kiderült: jelenleg csupán egyetlen olyan ország van, ahol – az új magyar kabinethez hasonlóan – a belügyminiszter egyúttal az egészségügyért is felelős. Egy Budaörs összterületénél kisebb, Ausztráliától észak-keletre fekvő, alig tízezer lakosú csendes-óceáni szigetről van szó, amelynek 7 tagú kabinetje osztja fel a miniszteri portfóliókat egymás között. A kérdéses naurui tárcavezető, Isabella Dageago azonban a hasonló feladatkörre készülő Pintér Sándor magyar belügyminiszterrel szemben inkább az egészségügyhöz ért: ő ugyanis végzettsége szerint ápoló, a miniállamban ő adta be elsőként a koronavírus elleni vakcinát.

Kiderült az is: alig találni olyan államot is, ahol a legfelsőbb vezetésben nincs külön felelőse az egészségügynek vagy az oktatásnak. A kivételt jellemzően az olyan szövetségi berendezkedésű államok jelentik, ahol az egyik vagy mindkét terület a regionális kormányzatok feladatkörébe tartozik: Bosznia-Hercegovina, Svájc, Belgium és Kanada tartozik ide. Utóbbi kettőben szövetségi szinten van egészségügyi tárcavezető, sőt az ottawai kormányban külön szakminiszter felelős a mentális egészségért. Szintén kakukktojás az európai miniállam, a Budapest belvárosánál is kisebb, mindössze 40 ezer állandó lakossal rendelkező Monaco, melynek 6 tagú államtanácsában van ugyan egészségügyi miniszter, de az oktatással a belügyi tárcavezető foglalkozik. Hasonló a helyzet a majdnem ugyanakkora népességű Liechtensteinben: a 7 fős kormányában egyetlen ember fogja össze a bel- és az oktatási ügyeket, a gyógyászati kérdésekben pedig a szociális ügyekért felelős miniszter az illetékes. Bizonyos tekintetben a Luxemburgi Nagyhercegség és Új-Zéland is kilóg a sorból, mivel mindkét államban általános gyakorlat, hogy egy-egy politikus egyszerre több miniszter portfólióért is felelős.

Azt, hogy a világ többi részén komolyabban veszik az oktatást, mint az Orbán-kormány az is bizonyítja: az országok több mint negyedében két szakminiszter között osztják fel a területet. Európában többek között a francia, a svéd és a hamarosan hivatalba lépő új szlovén kormányban is más személy viszi a kormányban a közoktatás, és más a felsőoktatás ügyeit. Sőt: majdnem minden tizenkettedik nemzetben 3 miniszter felel az oktatásért, egyes afrikai országokban pedig 4. Utóbbiak közé tartozik Mali is, ahol ugyan a hadsereg nemrég magához ragadta a hatalmat, ám mégsem érezte szükségességét, hogy egy rendpárti belügyminiszterre bízza az oktatási rendszer megregulázását. A közelmúltban szintén puccson átesett Bissau-Guineában, Burkina Fasoban, Csádban, Gunieában, Mianmarban, Szudánban hasonlóképp megmaradt az önálló oktatási minisztérium.

A környezetvédelemnek a nemzetek nagyjából 80 százalékában van önálló minisztériuma, hazánkon kívül az Európai Unió minden tagállama ebbe a kategóriába tartozik. Általában még az olyan országokban is külön tárcája van a területnek, ahol az alakuló ötödik Orbán-kormányhoz képest karcsúbb a kabinet. A Fülöp-szigetekhez közeli, csendes-óceáni szigetcsoportból álló, 20 ezer lakosú Palaúban például a végrehajtó hatalom az elnökből, alelnökből és 7 szakminiszterből áll, köztük az egyik a természeti erőforrásokért, környezetvédelem és turizmusért felel, és természetesen itt is külön-külön tárcavezetője van az egészségügynek, illetve az oktatásnak is. (Rostoványi András) / Népszava