Már a 10 hónapos babák idegrendszere is a kommunikációra van hangolva
A sok lehetséges közül melyik képessége teszi legkülönlegesebbé az emberi fajt? Többek szerint az, hogy az ember képes a beszédre.
A másokkal való együttműködés, az információk megosztása, a tanítás és tanulás kifinomult nyelvi képességek nélkül nem lenne lehetséges. Azonban az a mai napig megválaszolatlan kérdés, hogy pontosan miként válik egy a nyelvet nem ismerő újszülöttből csupán néhány év alatt egy a nyelvet tökéletesen ismerő gyerek. Erre a kérdésre kerestek választ a CEU munkatársai az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban.
A szerzők, a CEU Kognitív Tudományi Kutatóközpont kutatója, Tauzin Tibor és a CEU Kognitív Tudományi Tanszékének professzora, Gergely György azt vizsgálták, hogy milyen kommunikációs alapképességekkel rendelkezik egy 10 hónapos csecsemő, amivel már ilyen fiatalon felismerheti az információközlésre alkalmas hangokat, és megkülönböztetheti ezeket az információ átadására alkalmatlan zajoktól. Ennek vizsgálatához olyan animációs filmeket készítettek, amiben két ismeretlen szereplő közül hol az egyik, hol a másik adott ki a baba számára ismeretlen hangokat. A hangsorok lehettek ismétlődők – ilyenkor a szereplők ugyanazt a hangsort ismételgették felváltva –, de lehettek ismétlődés nélküliek is. A természetes beszélgetéshez az utóbbihoz hasonlít jobban, hiszen ahhoz, hogy valami újat mondhassunk másoknak, nem elegendő megismételni őt. Emiatt a tanulmány szerzői azt feltételezték, hogy már a csecsemők is érzékenyek lehetnek a változatos és ismétlődő hangsorok közti absztrakt különbségre, és a kettő közül csak azt tekintik kommunikációnak, ha egy párbeszéd változatos hangsokból áll.
A szemmozgáskövetővel végzett kísérlet eredményei megerősítették ezt a feltevést. A 10 hónaposok kommunikációra képes lénynek tekintették azt az animációs figurát, ami a társával változatos hangsorokból álló párbeszédet folytatott. Ha viszont a két szereplő közti beszélgetés kizárólag egymás hangjainak ismétléséből állt, vagy csupán egyetlen szereplő beszélt magában, a csecsemők nem úgy reagáltak a képernyőn látható szereplőkre, mint kommunikációra képes lényekre. Mindez arra utal, hogy a gyerekek már egészen fiatalon, az egyes szavak és a nyelvtan elsajátítása előtt képesek arra, hogy a beszédet, annak absztrakt jellemzőiből is felismerjék, ehhez ráadásul az is elég számukra, ha csupán megfigyelik, ahogy mások kommunikálnak. A nyelvi érzékenység ilyen kifinomult formája segítheti a nyelvelsajátítást, és egyben magyarázatot adhat arra is, hogy miért képesek a gyerekek egészen fiatalon is elképesztő gyorsasággal megtanulni az anyanyelvüket.