A mult-kor.hu egy izgalmas cikkében arról ír, ami középkorban élt egyetemisták hazaküldött leveleiből is kiderül: természetesen sok száz évekkel ezelőtt is hasonlóan működött a rendszer, mint napjainkban.

Sőt! Aki az 1200-as években egyetemen tanult, a legtöbb esetben nem igazán volt kénytelen hiányolni az otthonról küldött apanázst, ám nem restellte hazafelé irányítani postáját...

Egy a minap publikált kanadai felmérés rámutat egy új jelenségre: a kanadai diákok többsége egyre gyakrabban kér plusz pénzt otthonról, hogy fedezni tudja az egyetemista élettel járó költségeit.

2014-2015-ben a hallgatók 51%-a kért anyagi segítséget szüleitől.

„A pénz kérdésében azonban hadilábon állok, ugyanis két hónapja elköltöttem azt, amit utoljára kaptam tőled. A város igen drága és sok igényt támaszt. Szállást kell bérelnem, meg kell vásárolnom a szükséges javakat és még rengeteg dologra kell költenem, amit most nem részleteznék. Azért tisztelettel és Isten segedelmével kérlek téged, hogy segíts befejeznem azt, amit igen jól elkezdtem.”-írja egy diák a szülői házhoz címezve levelét az 1220-as években.

A lényeg ma sem változott. A lakhatás drága, rengeteg a rejtett, vagy kevésbé kalkulálható költség, s valljuk be, a fiatal egyetemi évek szerves része a szórakozás is!

Egy az 1100-as években keltezett levélben annak szerzője igyekszik kiemelni teljesítményét, ezzel is arra ösztönözve szüleit, hogy támogassák – ha lehet – valamivel intenzívebben, hiszen „a tudás dicséretre méltó”, ahogyan Cato is fogalmaz egy helyütt.

„A célból, hogy alkotásunk meg ne szakadjon a hiányzó javak miatt, esedezve kérünk téged, küldj némi pénzt, hogy vásárolni tudjunk pergament, tintát és egy íróasztalt, valamint a további szükséges dolgokat, hogy befejezhessünk tanulmányainkat és becsülettel térhessünk haza.”

Félretéve az iróniát, rengeteg, főként nem diplomás szülő számára a mai napig nehezen megemészthető tény, hogy az egyetemi évek pénzbe kerülnek, még akkor is, ha a diák az államilag finanszírozott képzések valamelyikén tanul.

Sokan hazánkban is keményen dolgoznak az egyetem mellett, a legtöbbször éjszakai műszakban, hogy költségeiket fedezni tudják, ami diákként csak nevetségesen alacsony bérekért lehetséges, s aki ismer olyat diákot, ki ezt az életet kénytelen űzni, bizony nem tesz fel további kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy miért nem dolgoznak a diákok ahelyett, hogy szüleik pénzét költenék.

A témakör egyébként igen érzékeny, hiszen az egyes családok kulturális atmoszférájától, vagy egyedi elgondolásaitól is nagyban függ, hogy a fiatalok kapnak-e pénzt tanulmányaikra, avagy sem, illetve ha igen, akkor az mennyiben fedezi a felmerülő költségeket. Nem csupán arról van szó tehát, hogy megteheti-e a szülő, hogy támogassa gyermekét a továbbtanulásban.

A kevésbé tehetős, diplomával nem rendelkező szülők, akik azonban nagyon büszkék arra, hogy fiuk/lányuk diplomás ember lesz, sokszor jóval támogatóbbak, mint azok, akiknél nem különösebben nagy kunszt, hogy az utód egyetemet végez, hiszen az evidencia.

Ugyanakkor azért ne feledjük, hogy ahol magától értetődik a felsőoktatásban való részvétel, ott a legtöbb esetben az arányos anyagi támogatással is hasonló a helyzet!