A rendszerváltás óta mindig is a közbeszéd tárgyát képezte az ügynökakták esetleges nyilvánosságra hozatala.

A keleti térségben lévő országokban sem oldották meg teljesen az ügynökmúlttal való szembenézést, azonban hozzánk képest mindenhol sokkal előrébb járnak.  A rendszerváltást követően az MDF mellett a Fidesz követelte a leghangosabban a múlt feltárását és a besúgók, az ügynökök nevének nyilvánosságra hozatalát. Ma már ott tartunk, hogy a Fidesz az egyetlen parlamenti párt, amely látványosan elzárkózik az ügynökakták nyilvánosságra hozatalától.

A Fidesz március 17-én immáron nyolcadik alkalommal szavazta le azt, hogy az országgyűlés egyáltalán tárgyaláskörbe vegye az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatot. Persze, ha Orbán nagyon szerette volna, a kétharmados többségét felhasználva, egyszer és mindenkorra már 2010-ben rendezhette volna az ügynökkérdést. Mégis az elmúlt öt évben a Fidesz ott gáncsolta el az egész ügyet, ahol csak tudta.

A harmadik Orbán-kormánynak a kommunista titkosszolgálatokhoz való viszonyát semmi sem írja le jobban, mint az orbáni kommunistázás, miközben kormányában államtitkári rangba emel egykori III/II-es titkosszolgát is. Az is álságos, hogy miközben az Alaptörvénybe foglalták az MSZMP bűnösségét, a régi volt MSZMP-nek és a csatolt részeinek fejesei Pozsgaytól kezdve Szűrős Mátyáson át Stumpf Istvánig ott ólálkodnak a Fidesz körül. Mára már az MSZP is beleállt az ügynökakták nyilvánosságra hozatalába, így öt éve valóban csak a kormánypárton múlik az ügynökmúlt teljes tisztázása. Éppen ezért húzott hatalmasat Orbán legnagyobbüzlettársa ellensége, Simicska Lajos, mikor is azt állította, hogy a jelenlegi miniszterelnök jelentett róla még a katonaság idején. Az ügynökaktáknak a sorsa Simicska lépésével még jobban a közbeszédbe került, hatalmas nyomást gyakorolva a miniszterelnökre.

Múltidéző:

1990 januárjában a Dunagate-ügy kapcsán a Fidesz és az SZDSZ közösen szorgalmazta az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát. A parlamenti pártok közti hosszas alkudozások után végül 1994-ben megszületett az első ügynöktörvény, amely csak a politikai közszereplők átvilágítását tartalmazta, a listák nyilvánosságra hozatalát nem. Ezt a törvényt az Alkotmánybíróság 1994-végén megsemmisítette, s ezek után további két évet kellett várni, hogy a Horn-kormány idején létrejöjjön egy, az Ab számára is megfelelő jogszabály, amely azonban továbbra is adós maradt az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalával. 

Az első Orbán-kormány (1998-2002) idején nem történt semmilyen érdemleges lépés az ügynökakták teljes nyilvánosságra hozatala érdekében, azonban Medgyessy Péter színrelépésével hatalmasat robbant az ügynökbomba, annak köszönthetően, hogy nyilvánosságra került a volt miniszterelnök BM III/II-es múltja. A szocialisták a botrány miatt lépéskényszerbe kerültek, ezért kerülhetett újra terítékre az ügynökakták nyilvánosságra hozatala. A parlament bizottságot hozott létre a törvény módosítására, amely azonban nem jutott érdemi eredményre. 2003-ban végül az MSZP-kormány módosította az ügynöktörvényt, amelynek értelmében az egykor megfigyeltek számára hozzáférhetővé váltak a rájuk vonatkozó akták.

Sokan azonban elégedetlenek voltak a 2003-as törvénnyel, többek között Ungváry Krisztián történész is, aki szerint a túl szigorú szabályok inkább az ügynököket, besúgókat védik az áldozatok helyett. A sajtóban ekkor több ellenőrizetlen ügynöklista került nyilvánosságra, ezért a parlament 2005-ben ismét kísérletet tett a törvény átírására, az új tervezetet szocialista képviselők terjesztették be. Ekkor már a Fidesz is megosztott volt, leginkább a volt titkosszolgálati miniszter, a párt egyik vezető politikusa, Kövér László kifejezetten ellenezte a teljes nyilvánosságot. Végül az Alkotmánybíróság ellenállása miatt nem történt előrelépés az ügyben.

Gyurcsány Ferenc az SZDSZ-szel karöltve 2004-ben úgy döntött, hogy nyilvánosságra kell hozni az ügynökaktákat, némi előrelépés az ügyben azonban csak 2007-ben következett be. A volt miniszterelnök felkérésére Kenedi János tudományos kutató vezetésével létrejött egy, az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság. Bár egy év alatt elkészült a jelentésük, a törvényalkotás mégis elmaradt. A szocialisták ekkor még nem álltak konstruktívan az akták nyilvánosságra hozatalának ügyéhez, szemben Gyurcsány Ferenccel és körével. (A volt miniszterelnök belső köre valószínűleg egyáltalán nem volt érintett az ügynökkérdésben. A volt miniszterelnök lépése ezen kívül gesztus is volt a koalíciós partner, az SZDSZ felé, amely a rendszerváltást követően talán a leginkább követelte az ügynökkérdés teljes tisztázását.

2010-ben Bajnai Gordon szintén Kenedi Jánost kérte fel, hogy egy újabb civil bizottságot létrehozva felügyeljék a „legkényesebb adatokat” tartalmazó mágnesszalagok feldolgozását, valamint az adatok minősítésének megállapítását, hogy utána a titkosítás alól feloldott információkat nyilvánosságra lehessen hozni. Kis túlzással a célegyenesben volt ekkor minden, de aztán jött a II. Orbán-kormány.

Nagyobb méretért kattintson a képre!

A Fidesz egyik első lépése volt, hogy megszűntette a titkosított mágnesszalagok feldolgozását felügyelő Kenedi-bizottságot, azzal az indokkal, hogy a kormány „dolgozik” egy törvénytervezeten, amely nyilvánosságra hozná az ügynöklistákat, így „okafogyottá” vált a Kenedi által vezetett civil szakértői csoport.

Ebből a törvényből aztán semmi nem lett, még tervezet sem érkezett a Fidesz részéről. Schiffer András 2012 februárjában terjesztette be saját javaslatát, amit akkora kormánypárti frakciók döntő többsége leszavazott. Még az MSZP is támogatta Schiffer törvényjavaslatát, valószínűleg azért, mert aki korábban érintett volt a szocialisták közük az ügynökkérdésben, az már valószínűleg teljesen kikopott a párt vezetéséből.

A Fidesz akkori frakcióvezetője, Lázár János 2012 tavaszán megígérte, hogy a kérdést a hamarosan megalakuló Nemzeti Emlékezet Bizottsága fogja rendezni, amely javaslatot fog tenni az ügynökakták feltárására. Nem meglepő módon a fideszes sóhivatal a mai napig semmi érdemlegeset sem tett. Itt tartunk jelenleg, a rendszerváltás után 25 évvel.

Kényes téma

Az ügynökmúlt feszegetése, mint politikai fegyver nem egyedülálló dolog a rendszerváltás utáni magyar történelemben, elég csak Medgyessy Péter esetére gondolni, akiről csak a miniszterelnöksége idején derült ki, hogy a Belügyminisztérium III/II-es ügyosztályának a tisztje volt. Orbán Viktornak nem csak azért kínos, hogy ezek az akták a harmadik kormányzásának kezdetén még mindig titkosak, mert a Fidesz oly sokszor megígérte az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. Kínos azért is, mert az Orbán-Simicska háború legújabb frontjában az egykori üzlettárs őt magát is meggyanúsította azzal, hogy jelentett róla. Ezt az állítást Orbán érdekes módon azóta sem cáfolta meg egyértelműen.

A miniszterelnök állítólagos ügynökmúltjával kapcsolatban a legvalószínűbb az, hogy Orbánt a katonasága idején úgynevezett társadalmi kapcsolattartásra használhatták fel. De hogy pontosan miket mondott ekkor a tiszteknek, mennyire volt együttműködő, azt nem lehet tudni. Mindenesetre az sokatmondó tény, hogy Orbán eddig mindig kitért a kérdés elől, hogy jelentett-e a katonasága idején,  és csak annyit mondott, hogy egy csinn-bumm cirkusz az egész ügy. Ha Orbán nem tisztázza magát, illetve továbbra sem tesz semmit azért, hogy nyilvánosságra kerüljenek az ügynökakták, akkor immár az antikommunista jobboldali szavazók szemében is rövidesen minden hitelét el fogja veszíteni a jelenlegi miniszterelnök. 

Orbán Viktor, a "társadalmi kapcsolat"
Forrás: nolblog

tenytar.blog.hu