Annak kell lennie, ha a Soulpepper Theatre Company 2015-ben éppen egy másik zaklatási ügye miatt szakította meg a rendezővel mindenfajta kapcsolatát.

E tény súlyán az sem enyhít, hogy az ügyben éppen kedden adott ki közleményt az intézmény. Az Index is cikkben foglalkozott az új terhelő információval:

„A Soulpepper Theatre Company frissen kiadott közleménye szerint 2015 vége felé a színház közösségének egyik tagja vádolta meg Martont szexuális zaklatással, ami egy vizsgálat után be is bizonyosodott. Az első bejelentő után egy másik is hasonlóról számolt be, ő azonban teljesen névtelen akart maradni, így az ő ügyében vizsgálat sem indult.

A színház a vizsgálat lezárulta után úgy döntött, azonnali hatállyal, véglegesen megszakítja a kapcsolatot a rendezővel, mert a viselkedése megsértette a Soulpepper által képviselt értékeket, emellett pedig emberileg is elfogadhatatlan volt. Azt is hozzátették, hogy a két ügy részletei továbbra is bizalmasak maradnak, hogy megvédjék a két áldozatot.”

Azokat, akik még mindig úgy vélekednek, hogy ezek az ügyek jelentéktelenek és csak „fel vannak fújva” (jelentsen bármit is ez), bizonyára hidegzuhanyként éri a Soulpepper ez ügyben tanúsított magatartása. Ők ugyanis – bár állításuk szerint különös figyelmet fordítnak a zaklatások megelőzésére – fontosnak tartották külső szakember véleményét is kikérni. Bosszantó lehet ez a redundancia iránti igény.

E sorok írójának sem volt illúziója afelől, hogy azok az emberek, akiket a társadalom valamiért piedesztálra emelt, közel sem olyan tökéletesek, mint a róluk beállított kép. Ami elfogadható lenne olyan esetekben, ha az érintett csal a kártyában, vagy éppen falánksága rabja.

Orbán Viktorról is sokan teljesen érdemtelenül tartják úgy, hogy valamiféle isten, vagy annak közvetlen földi helytartója. Ez a személyi kultusz – bármennyire is felülről irányított – a társadalom teremtménye. Valamiért az embereknek szükségük van hősökre. Hogy ezt a szerepet éppen egy félművelt, primitív emberre osztotta ki, az a bárminemű oktatással szembeni dacos ellenállás eredménye.

Mert bár Orbán nyilvánosság előtt hitelt érdemlően játssza „a nép egyszerű fiát”, ahhoz elég gógyija van, hogy ezzel a képpel követendő – de negatív – példát mutasson népe felé.

Ennek persze csak közvetett köze van az esethez, mégis sok párhuzamot vehetünk észre. Ehhez már csak az mérhető, hogy Magyarországon az érdemekkel felmentést akarnak sokan adni a már a gyarlóság számlájára egyszerűen nem írható gáncsokra.

Mindezek tükrében az, hogy Marton László „étvágya” azonban nem csupán Magyarországon vált hírhedtté, új értelmet ad Illyés keserű gondolatának; „Hírünk a világban riasztó”.