Bár Magyarország nem a bevándorlók célországa, a kormány kommunikációs zsonglőrködésével elérte, hogy sokan nagyobb problémaként értékelik a menekültkérdést, mint például a tanárhiányt, az állami korrupciót, vagy az alulfinanszírozott egészségügyet. A tények elfutnak így a kormánypárti szavazók elől, így érdemben nem csökken a Fidesz támogatottsága. A többi meg nem számít!

Kitartó munkával elérte az Orbán-kormány, hogy még az általa nyilvánosságra hozott lehangoló statisztikáknak sem hiszünk, hiszen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapelve, hogy akkor sem mondanak igazat, amikor már teljesen felesleges takargatni a valós adatokat. Most például azt sem hiszi el szinte senki (még a Fidesz kitartó hívei sem), hogy „mindössze” 1300 pedagógus hiányzik a közoktatásból.

A szakszervezetek máris jelezték, hogy a helyzet ennél sokkal rosszabb, hiszen azok a betöltetlen állások nem szerepelnek a statisztikában, melyeket helyettesítéssel (vagyis túlmunkával) oldanak meg az adott intézményben. Természetesen a meglévő tanárok óraterhelése magasabb, sok helyen egyenesen a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő maximumához, azaz heti 26 órához közelíthet egy tanár átlagos heti óraszáma, pedig a vonatkozó rendelet alapján ennek inkább az alsó határhoz, vagyis heti 22 órához közeli értékre kellene kijönnie.

A statisztikák kozmetikázása tehát nemcsak félrevezeti a polgárokat, de komoly kárt is tud okozni a nemzetgazdaságnak.

Nem az iskolák döntő többségét fenntartó Klebelsberg Központ az egyetlen olyan állami intézmény, amely trükközik a statisztikákkal, hiszen amennyiben kiderülne, milyen szomorú statisztikák árulkodnak például az egészségügyben létező állapotokról, elég sokat kéne magyarázkodnia néhány szaktárca felelősének. Nem véletlen, hogy a kórházi fertőzésekről hosszú hónapokig nem adták ki azokat az adatokat, melyeket azok után kértek ki, hogy néhány elég feltűnő fertőzéses eset került nyilvánosságra a magyar kórházak némelyikében.

Nem véletlen, hogy addig húzzák az időt az illetékesek, amíg csak lehet. A számok ugyan nem hazudnak, de a hónapokkal elcsúsztatott adatszolgáltatások már kevésbé ütnek, mintha egy-egy kirívó eset után hoznák azokat nyilvánosságra. Emlékezzünk csak arra az esetre, amikor arra a viszonylag egyszerű kérdésre kellett volna választ adniuk a kormány illetékeseinek, mennyien fagytak halálra 2016-17 telén. A rendőrség nem a kemény tél végén adott választ a kérdésre, hanem nyár közepén ismerte el, hogy körülbelül 260 ember fagyott meg hazánkban az adott fűtésszezon hónapjai alatt. Harminc fokban ez az adat (ami valószínűleg alulbecsült) nem kelt olyan mély érzelmeket, mint mondjuk 10 fokban.

A kormány előszeretettel bűvészkedik olyan adatsorokkal, melyek magyarázatra szorulnának, ha időben és pontosan kerülnének nyilvánosságra. A külföldre távozott magyarok létszámát illetően például rendszeresen alábecsült adatokkal operálnak, de a munkaerőhiánnyal is ez a helyzet. Amikor magas volt a munkanélküliség, bevezették a közmunkát, és azokat a százezreket, akiket betereltek ebbe a programba kivették a munkanélküliségi számsorokból. Most a munkaerőhiány egyik legfőbb oka az, hogy a közfoglalkoztatásban és közmunkában ragadt emberek számára nem igazán van átjárás a versenyszférába. A statisztikák kozmetikázása tehát nemcsak félrevezeti a polgárokat, de komoly kárt is tud okozni a nemzetgazdaságnak. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A vesztes csata után elregélheted a dakota falu népének, hogy mekkora diadalt arattál, de amikor megjelennek az apacsok, és mindenkit elhurcolnak, rájönnek, hogy mekkorát hazudtál. Igaz, akkor már késő lesz!”

Forrás: Szegedi Kattintós