h i r d e t é s

Meg bír-e még lepni bárkit is a Fidesz?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Meg bír-e még lepni bárkit is a Fidesz?

2016. február 09. - 08:20
0 komment

Ki nem találnák, mi történik, ha az ellenzék nem szavazza meg a terrorveszély-helyzetes alaptörvény-módosítást. 

Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet

Az történik akkor, hogy a Fidesz az emberekhez fordul!

Ezt a mondatot annyiszor hallottam az elmúlt években, hogy amikor újra meg újra kicsusszan a Rogán Antal-i vagy Tuzson Bence-i szájakból, rosszullét környékez tőle fizikailag.

Hiába, nemcsak szlogenek és komplett pártfilozófiák válhatnak politikai termékké – mint a polgári Magyarország a maga idejében –, szimpla szókapcsolatok is képesek erre. A lényeg, hogy mindig jókor kell megragadni a pillanatot. Illetve mondás közben szigorúan tilos azon morfondírozni, hogy azt gondoljuk-e, amit állítunk, vagy netán hajszálra az ellenkezőjét. Még jobb nem gondolni semmit, és annál is jobb elhinni, hogy amit mondunk, az voltaképpen – ha nem onnan nézzük, hanem innen – igaz, de minimum hasznos.

Tudjuk, merjük, tesszük. Vagy ez egy másik párt jelmondata volt?

Mindegy. Kellene lassan egy újabbféle szótár. Az emberekhez fordulunk = manipuláljuk az embereket. Nemzeti konzultáció = intézkedéseink költséges-álságos legitimációja. Nemzeti érdek = Fidesz-érdek. És így tovább, a szócikkek száma tetszés szerint bővíthető, egészen a végtelenségig.

Igen, a végtelenségig, ott tartunk immár, hogy minden mást jelent, semmi sem önazonos.

Napok óta találgatja fű-fa-virág, hogy ezúttal mi lesz az újabb emberekhez fordulás tényleges tartalma. Ahogy minden parlamenti ciklusban, úgy eshetőségként újfent előkerült az előre hozott választások forgatókönyve. Ez mindig felüti a fejét. Kétféle módon. Vagy úgy, hogy az ellenzék próbálja kikényszeríteni – mint a második Gyurcsány-kormány idején –, de hiába kapálózik, nincs hozzá eszköze. Vagy úgy, hogy az ellenzék kezdi terjeszteni: a kormányoldal ilyesmire készül. Egy ilyen híresztelés általában teremt kis politikai bizonytalanságot, és az mindig jól jön annak, aki hasztalanul ácsingózik a hatalomra.

Ám akárhányszor terjedt is el, hogy valamely parlamenti ciklus rövidebb lesz, mint a neki kiszabott négy év, e feltevések és jóslatok rendre tévesnek bizonyultak.

Egy előre hozott választás nem a legjobb bulik közül való. Hosszan tartó előkészületekkel, a lokális erőviszonyok átrendeződésével, a pozíciók birtokosainak elanyátlanodásával, hatalmi harcokkal jár, és az eredményére, vagyis az egyértelmű hasznára sem lehet meggyőződéssel mérget venni.

Ezzel együtt, hogy konkrétan most mi a helyzet, azt a fene se tudja. A pedzegetés jó ideje tart, egyes politikai elemzők járnak ebben az élen, nyilván nem olyanok, akiknek első kézből származó információik lennének a Fidesz belső berkeiből.

Nem is érdemes ezzel vacakolni, erre jutottam korábban. Azért sem, mert a sikeres politika egyik alapvetése, hogy nem helyes meglepetéseket okozni. Az emberek nem szeretik a fordulatokat, célravezetőbb békén hagyni őket, nem kibillenteni a komfortzónájukból. Pláne nem okosság hozzásegíteni az ellenzéket, hogy a reménytelen évek során apátiába süllyedt támogatóik lelkesedése felhorgadjon, szemük megcsillanjon.

Okfejtésem valóságosságát húzta alá Rogán kabinetminiszter szombati kijelentése is, akinevetségesnek minősítette az előrehozásos történeteket. Csakhogy egy napra rá Tuzson Bence kormányzati kommunikációs államtitkár azt mondta, minden lehetőséget meg kell vizsgálni.

Én meg erre azt mondtam, hogy na tessék. Két eset lehetséges. Egy: Tuzson Bence félrebeszél, nem tud összeszedetten fogalmazni, és ez a megnyilvánulása nem is számít. Kettő: a fiúk tesztelnek, csak úgy óvatosan. A harmadik a terelés lenne, ott a balhé az oktatásügyben, mikor szítsanak hasznos műbalhékat, ha nem napjainkban?

És ha mégsem? Azaz ha mégis? Lehet, hogy ez most nem az ellenzéktől jön?

Ennyire hiányozna az az elveszített kétharmad?

Változatlanul kitartanék a meglepetések és komfortzónák hasznával és kárával kapcsolatos véleményem mellett, de kezdem nem kizárni, hogy a habonyi boszorkánykonyhákban mégis zajlanak kisebb költség-haszon elemzések ebben a témában. Ha fogadnom kéne, hogy mi lesz a vége, arra tennék, hogy kizárt a 2018 előtti urnákhoz járulás. Mondom, nem éri meg. Kommunikáció az egész. Rá kell verni a balhét az ellenzékre – megakadályozzák az aljasok, hogy megvédjük az embereket, magukra vessenek, ha történik valami! –, és ehhez elég egy újabb konzultáció-manipuláció. Volt egy csomó, hasznos volt mind, a milliárd, amibe kerül, meg se kottyan, nem a zsebünkből fizetjük. És kétharmad nélkül is ülünk a helyünkön, mint a vöcsök.

Egy szó, mint száz, nem hiszem el. Se az előre hozást, se az új kétharmadot. Jó, lehet, hogy csak nem akarom elhinni. Önvédelmi reflex: épp annyira hiányzik nekem és ennek a kis országnak megint egy Fidesz-kétharmad, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Sőt még annyira sem.

Jó-jó, tudom: nem ez lesz a legfontosabb szempont, amikor döntés születik a kérdésben – de meglepetésre csak azért sem számítok.

 

mno.hu