A legfontosabb kérdés, hogy az állam szempontjából miért volt szükség a nyitva tartott jogi kiskapura. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tavaly decemberben nyújtotta be azt a jogszabály-módosító indítványát, amely a tízszázalékos önrevíziós teher melletti közvetlen hazautalási lehetőségen túl adóamnesztiát biztosított a cégek adásvételén keresztül is a vagyonelemek adótisztításához.

Szakértők szerint az idei adóamnesztia abban különbözött a többitől, hogy nemcsak a vagyonok hazahozatala vagy a belföldön szerzett jövedelmek tisztára mosása volt a cél, hanem arra is lehetőséget kínált, hogy átírhassák a vállalkozásokat a közbeszerzési eljárásokon „felhizlalt” cégek élére ültetett strómanok nevéről az igazi tulajdonosokéra.

A hivatalos nevén az utólagos adófizetés lehetőségét megnyitó törvény lényege, hogy a vállalkozások által kibocsátott részvény vagy más tagi részesedés 2017. január közepe és június 30. között átlátható körülmények között történő megszerzése nem eredményez adó- és más hasonló fizetési kötelezettséget.

Magyar székhelyű céget csak akkor vehettek meg adó-, járulék- és illetékmentesen, ha tulajdonosa külföldi cég.

A „hazahozott” cégből kivont osztalékot a hazahozatal után már csak 10 százalékos adó terhelte, és nem kell utána 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) és 15 százalékos személyi jövedelemadót fizetni (szja), amely offshore-forrású jövedelmek esetén további adóteher lenne.

Szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a törvény elfogadásával, életbelépésével, valamint a rendelkezésre álló szűk felkészülési és kivitelezési határidővel az Orbán-kormány a gyakorlatban beszűkítette a gazdaság szereplői előtti felhasználási lehetőséget, és a fél év tapasztalatai szerint jobbára egy kivételezett helyzetben levő vagyonos rétegnek kedvezett.

A külföldi tulajdonos kivásárlása esetén – még a direkt hazautaláskor kirótt tízszázalékos – adót sem kellett bevallani, nem kellett egyéb vizsgálattól tartani, dokumentumok és egyéb engedélyek beszerzésével sem kellett bajlódni, pusztán a kijelölt bankoknak igazolni a cég adásvétel körülményeit.

A „strómantalanítás” azért is válhatott esedékessé, mert a céghálók kinőtték a kezdeti „besegítőket”, és a névleges tulajdonosok egyszerűen túl nagy összegek, túl szerteágazó tulajdonosi struktúrák felett rendelkeztek. Ezek egyértelművé tételét szolgálhatta az adóamnesztia.

A vagyonos réteg pénzügyi szokásait monitorozó, privát banki szakértő Blochamps Capital ügyvezetője, Karagich István szerint ebben a konstrukcióban más jellegűek voltak a megkötések, mint a korábbi adóamnesztiákban.

– Az adótisztítási lehetőségnek kétségtelenül kihasználható erénye volt, hogy az adóamnesztia során bejelentett cégvásárlások esetében az adóhivatal nem vizsgálta a vállalatértékesítés transzferárait

– mondta a szakértő.

Karagich István szerint ebben a konstrukcióban a jogszabályi kötelem nem koncentrált az árazás vizsgálatára, vagy az ellenérték kifizetési módjának rigorózus előírására, így egyes cégvásárlások akár az adott könyv szerinti értékhez viszonyított tágabb értéksávban is mozoghattak.

A szakértő az így érintett cégadásvételi üzletek június 30-ig létrejövő várható volumenét már ez év elején több tíz milliárdos nagyságrendűnek becsülte, míg a 10 százalékos legalizálási beáramlás mértékét alig 1-2 milliárdosra.

Tállai András parlamenti válaszából kedden derült ki, hogy idén január és április között összesen 8,790 milliárd forint offshore-vagyont legalizáltak Magyarországon. A Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára Demeter Márta független képviselő kérdésére árulta el a részleteket.

Ez még nem a végösszeg, hiszen csak az április végi adatokat tükrözi, és nehéz megbecsülni a tulajdonosváltáson átesett cégek valódi értékét is, hiszen a fél évig élő jogszabály rendelkezései éppen ezt az átláthatatlanságot hivatott szolgálni.

mno.hu