Zászlós Gábor Elkerülhetetlen a változás és a változtatás – Magyar választási blokkot vitaindító írása április 6-án jelent meg, erre reagál Mózes Szabolcs.

Külön vagy együtt? Hogyan és kivel? Ezek lesznek a következő hónapok kulcskérdései a szlovákiai magyar közéletben, pedig a bajok sokkal mélyebben gyökereznek. 

Ha most kerülne sor a parlamenti választásra, egy magyar párt sem jutna be a törvényhozásba. Ha egy hónapja szavaztunk volna, szintúgy. A szemünk előtt zajló események az újdonság erejével hatnak, miközben csupán a hosszabb távú trendek értek be. A szlovákiai magyar választókat megszólító két párt közül az MKP hiába tudott az utóbbi évtizedben stabil 100 ezres szavazóbázist a háta mögött, ez csak 5% alatti eredményre volt elég – és azóta sem látszik, hogyan tudna ebből kitörni.

A Híd támogatottsága pedig a párt első, 2010-es parlamenti választása óta csökkenő tendenciát mutat: a 2016-os 6,5% volt a mélypont, az akkor kötött smeres, SNS-es koalíció pedig kódolta az erőteljesebb amortizációt. Egy ilyen koalíciót nem lehet túlélni horzsolások nélkül, ám a további csökkenés trendjét már a koalíciókötés előtti választási eredményből is kiolvashattuk. Akkor a párt szavazóbázisának hozzávetőlegesen a fele már szlovák volt, a magyarok között pedig főként az idősebb és alacsonyabb iskolázottságú szavazókat szólították meg (lásd a Focus ügynökség nagymintás exit-polljának eredményeit). Innen nézve nem meglepő, hogy az MKP mellé a Híd is beért az 5% alattiak klubjába, az egyedüli meglepetést az jelenti, hogy ilyen későn. Bizonyos szempontból viszont épphogy időben, hiszen, van még egy szűk év a legközelebbi választásokig. 

Mivel az 1989 utáni időkben most először van valós és nagyon komoly veszélye, hogy parlamenti érdekképviselet nélkül marad a magyarság, logikusnak tűnhet – már csak a túlélési ösztönök okán is –, hogy 2020-ra kiegyezik vagy megegyezik a két párt. Az egyezség legnagyobb kerékkötőjének a személyi kérdések tűnnek, ám a probléma sokkal összetettebb, a magyar közélet válsága sokkal mélyebb, mint amilyennek első látásra tűnik. 

Szlovmagy 1.0

A hazai magyar politika nem csak személyileg, legfőképpen tartalmilag üresedett ki, évek óta nulla innovációs potenciállal rendelkezik. Nem volt ez mindig így, sőt, a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás idején pont a honi fiatal magyar közéleti elit számított progresszívnek. A szlovák forradalmárok visszaemlékezései alapján kisebbségi magyar kollégáik sokkal felkészültebbek voltak, olyanoknak tűntek, mint akik tudják, mi fog következni. 

Most nem tudjuk, mi fog következni, csak elszenvedői vagyunk a történéseknek. Mindez egy hosszú folyamat eredménye, mely során a felvidéki magyar politika – informatikai szakkifejezéssel élve – leragadt az 1.0-ás verziónál, és nem tudott frissíteni. A kommunista rendszer kisebbségekkel szembeni intoleráns negyven éve után a 90-es évek generációja lerakta az alapokat: magyar településnevek, kisebbségi nyelvhasználati jogok, „ovátlanítás” lehetősége, magyar keresztnevek hivatalos használata satöbbi, a stabil magyar parlamenti érdekképviselet kiépítése. Ezek olyan szolid alapok voltak, amelyek önmagukban nem biztosították a magyarság megmaradását, ám építeni lehetett rájuk. Pontosabban építeni lehetett volna. Ám a nullás években elmaradt a dimenzióváltás, a szlovmagy 2.0 szoftver telepítése, a tízes évek pedig a 2009-es szakítás után reménytelenül elvesztek számunkra. 

ujszo.com