A hatalom közelében levők között mintha verseny folyna, ki tud nagyobbat hasítani a közpénzből. Hihetetlen gazdagodásoknak lehetünk tanúi, a Fidesszel baráti kapcsolatot ápoló oligarchák szinte egyik pillanatról, a másikra lettek tehetős emberek, lettek milliárdosok. Egy normális országban, ahol a piac szabadon működik, ott ez akár még természetes is lenne. Nálunk, nem így van. Nem a gazdasági képességek a meghatározóak, hanem a politikai szereplőihez való viszony. Nincs verseny, a lapok előre le van osztva, a közbeszerzések, csak  fügefa levélként szolgálnak, hogy eltakarják a valóságot. A  Fidesz fura urai, azt hiszik, hogy  disznóságaikat a magyar emberek nem veszik észre, s elhiszik, hogy a lopás, az valójában nem is az. Amennyiben néha elvegyülnének - álruhában, mondjuk közmunkásként -  az "egyszerű emberek között, akkor furcsa véleményeket hallanának az általuk semmibe vett "alattvalóktól". Forr az emberekben a düh, ökölbe szorul a kezük, titkon tán' még a bicskát is nyitogatják, amikor hallják, hogy van egy "uralkodó osztály", akik szabadon lophatnak, ráadásul cinikusan még az arcukba is vágják: "akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér". Rokonok, kollégiumi szobatársak, cimborák, "kötélbarátok", strómanok országa  2017-ben  hazánk.

Meghívom egy kis időutazásra a kedves olvasókat. Ugorjunk vissza az időben úgy 80-90 évet, ehhez vegyük kézbe a nagy realista, Móricz Zsigmond ,korát talán legmarkánsabban ábrázoló  regényét, a Rokonokat. Igyekeztem, a legjellemzőbb gondolatait egybegyűjteni,mindegy üzenetként, a mának: 

"- A kormány dolgozik. Mindent készen kap a Ház, csak meg kell szavazni. 

- Bizony az nagy munka lehet - mondta ő kissé álnokul és kissé megalázkodva. Nem mert ellenzéki szót mondani, inkább hallgatott. Félt, hogy az alispánnak rossz véleménye ne támadjon felőle..."

 "A képviselőnek nem a Házban van ma dolga, hanem a kijárásoknál. El nem tudod képzelni, hogy mennyit kell lótnia-futnia. A kerület minden ügyes-bajos embere csak a képviselőre számít. Mindent tőle kér, tőle vár. Minden képviselőnek tele van a zsebe elintézendő dolgokkal. Hanem a fene egye meg, az igaz, hogy más nem tud elintézni semmit, csak a képviselő. Mindenüvé bemehet, és mindenki fél tőle. Az a sok ügyvéd, az itt él máma. Meg a mérnökök, ennek a kettőnek valóságos aranybánya a képviselőség. Meg a pénzintézeti embereknek meg a vállalatok vezetőinek. A földbirtokosoknak sem rossz, mert olyan dolgokat tudnak megszerezni, amihez a közönséges ember nem jut hozzá."

"Ha valaki felszólalt, mindjárt kommentálták. "Ez kilépett az Egységes Pártból, mert már tudja, hogy el van ejtve, hát így akar magának kifelé népszerűséget csinálni. Most megy ellenzékbe..." "Ez az ellenzéki padokról tart kormánydicsérő beszédet, hogy megmentse a kerületét. Hátha nem állítanak ellenjelöltet." "Ez azért van úgy felháborodva, mert valami üzletet az ő körében nála nélkül intéztek el, s ő nem keresett rajta." "

"Kezdte megérteni, hogy lehet az, hogy az egész ország meg van véve.

 Mindenki függ valami szálon s valami módon a kormánytól. Ő, mint városi főügyész annyira szolgája a kormánynak, hogy egy szabad gondolata nem lehet. De csak erősödjön meg... De hogy lehet megerősödni?... Csak két módon: anyagi függetlenség és társadalmi függetlenség. "

"..külföldön ahhoz, hogy valaki képviselő legyen, valóságos életiskolát kell kijárni. Kezdődik az arravalók kiválogatódása az agitációs iskolákban, ahol megtanulnak beszélni s megtanulják a politikához szükséges tudományokat. Mert ma az államkormányzás valóságos tudomány. Ezek a fiatal emberek lesznek a szövetkezeti és párttitkárok, gyűléseket szerveznek, vezetnek, és hosszú idő kell, míg beletanulnak az emberekkel való bánásba. "

Magyarországon " A megbízhatóság, nem a hozzáértés a fontos. A rokoni kapcsolat a legbiztosabb ismérve a megbízhatóságnak. S minél kevésbé ért valaki magához a politikai tudományokhoz, annál megbízhatóbb. Itt szavazógépek kellenek. "

"Kormányképes ellenzék csak pillanatonként állott elő, ha megtörtént, hogy egy koalíció, vagy egy teljes ellenzék kormányra jutott, az nem jelentett semmi fordulatot, mert újra csak a hozzá nem értők kerültek felszínre, akik nem hoztak nemzeti és állami új levegőt, hanem folytatták ugyanazon az úton a dolgokat, ahol a régi kormánypárt abbahagyta..."

"Itt senki sem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, ahová nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs."

"A parlamentarizmus elvesztette a cselekvőképességét, helyi tünet. Akkor pedig valóban nem lehet egyebet tenni, csak annak a néhány embernek engedni át a teret, aki ott áll a kormány élén és ide vagy oda köti a nemzet sajkáját. A nagy vontató hajók majd elviszik valamerre az országot."

"Félig lehunyt pillái alól nézte az alispán arcát. Csodálkozva látta, hogy ez egy tipikus gazdaarc. A sok vadászat, a sok szabad levegőn gyaloglás érdessé és apró vérerekkel átfutottá tette a bőrét... Olvasott ez az ember valaha valami könyvet?... Van véleménye az irodalomról? A tudományról? Mit tud ez a szellem újabb fejlődéséről? Semmit."

"Ez csak egy élő ember, aki a maga szűk ügyei iránt érdeklődik. Aki nem lát tovább a megye határán, és még ott sem tud semmit megfontolni és jól elintézni. Van valami bürokratikus séma, amely szerint kell végezni a dolgokat, de hogy jusson neki eszébe, például olyan magasabb szempont, hogy azt a harmincezer munkást, aki a megyében munka nélkül van, munkához jutassa... Harmincezer ember, földmunkás, a legremekebb munkásanyag... Fel lehetne harmincezer emberrel építeni az országot. Utakat, házakat, iskolákat, múzeumokat. Csak kellene valaki, aki munkába tudja állítani a harmincezer munkást. Egy akarat, egy erő, aki egy cél felé tör."

"Még maga a kifejezés nem volt éppen rossz, mert egy főügyész nem is tehet egyebet, csak azt, hogy a jog és törvény alapján áll, de az igazság szónak a hangsúlyozása, az kissé, hogy úgy mondjam... éles... Élesnek hangzik... Mert, ugye, mindenki az igazság alapján áll, de ha a jog és törvénnyel szemben az igazságot hangsúlyozza a főügyész, az esetleg visszatetszést kelthet bizonyos körökben, s ki lehet az ellenzéknek játszani a hatósággal szemben, mintha eddig, mások, nem az igazság alapján állottak volna... Az igazság csak annyiban játszhat szerepet, amennyiben megegyezik a joggal és törvénnyel, nem?"

"Tudod, miből tevődik össze a népszerűség?... Ötven százalék az államhatalom. Ez, mint népszerűség, minden kormányfőnek kijár. Huszonöt százalék egyéni varázs; ha egy magas polcon levő emberről még nem sültek ki a botrányok, az egyénileg kedves és népszerű. A hátralevő huszonöt százalék... arra meg nincs szükség. A jó ember, akire senki sem haragszik, az... azzal baj van... Tudod, hogy mondja ezt mifelénk a kun paraszt? "Az olyan jó ember kérem! az olyan jó, mint egy falat kenyér! olyan jó, hogy azt mán nem híjják semminek." 

"Ez a réteg egy és egységes és homogén. Ha megjelenik valaki, akit a társadalmi szálak ehhez a társasághoz fűznek, azonnal felismerik egymást s már egy óra múlva együtt vannak és együtt mulatnak. Aki nem közülük való, az tíz év alatt nem tehet olyan előremenetelt ebben a körben, mint a legelső pillanatban az, aki az ország valamely táján ugyanennek a rétegnek a gyermeke." 

"A dolog ott dől el, hogy kié a világ?... A Tőkéé? vagy a Munkásé? vagy az Államé?... Ma az bizonyos, hogy az Állam felibe van építve az Embernek. Az Állam kivételes helyzetet élvez, mint előbb az oligarchia. Az Állam az emberek szemében misztikus hatalom. Öncél. Nem az emberek élete fontos, hanem az, hogy az Állam viruljon. Az Állam felfalja a gyermekeit. Ez az igazi Krónosz. Azt mondják, államban élünk. Nem: az Állam él belőlünk."

"A leggyorsabb iramban haladunk visszafelé a nyomorba. Mikor a főváros ötven-hatvanezer éhezőnek ad ebédet naponta egész télen át, mikor a legkisebb falu is tele van munkanélkülivel, mikor a legnagyobb tőke is meg van rémülve, mert nem kapja meg a profitot, akkor itt a lesüllyedés utolsó korszaka. Megyünk vissza a Balkánra, megyünk vissza Keletre. Nem mondom én, van ennél mélyebb nívó is. Láttam én a bocskort és az éhezőknek lézengő csordáját... De mi is azon az úton vagyunk. A mi szegényeink a legszörnyűbb ragályos betegséget terjesztik, a szegénységet."

"Azt hiszem, ezek az urak mind olyan pénzből élnek, amit nem szokás elkönyvelni azon a címen, amin kapják, hanem hamis címeken. Lesznek itt üzletek, igen, ami után magának juttatnak. Nem tudom, mi az, pausálé, vagy mi. Be fogják írni, hogy ez vagy az, ennyivel vagy annyival többe került. Talán alá is íratnak majd iparosokkal nagyobb számlát, hogy törvényesen ne lehessen felfedezni a dolgokat. Mondta a villanyszerelő a múltkor, hogy pályázott valamire a városnál, ő kap egy kicsi pénzt, s aláír egy nagy nyugtát. Nem lehet rábizonyítani senkire semmit. Azok ott mind rablók, mondta a szerelő, mert ő nem tud munkát kapni, csak ha az építész adja, az építész pedig neki lenyúzza a bőrit is, csak azért dolgozik, mert munka nélkül nem lehet el, de ha ő megkapná azokat az összegeket, amiket erre s erre a dologra felvesznek a költségvetésben, ő házat vehetne, de alig bír megélni a családjával, s nem tudja a gyerekeit iskoláztatni..."

"Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul. Az olyan növények, amelyek szeretik ezt a nedvdús talajt, buja nagy virágokat hajtanak, azok, akik nem szeretik, belefúlnak a sárba. Hát, kérem szépen, köztünk mégsem hiszem, hogy valami rokonságot ki lehetne sütni."

"....a rokon az mind elviselhető, csak nagyon rátámaszkodnak az emberre. Mert kérem, nem az a rokon, akinek jól megy a dolga, hanem az, akinek rosszul megy. A gazdag rokonnal szemben én vagyok a rokon. Hogy is mondjam, a rokonság az csak lefelé terjed. Az olyan, mint egy háló: az ember belekerül ebbe a hálóba, s annak a köteleit a rokonság húzza. Meg akarják fogni a nagy halat. Talán én is tartom egy ilyen hálónak a kötelét, valami nagy összeköttetés kedvéért, csak én nem tudom megfogni a nagy rokont. Ellenben a kis rokonok azok olyan jól tudnak engem kötni, hogy csoda."

"Mindenki ellenzék fiatalkorában, aki még negyvenéves korán túl is ellenzék, az nem is lesz ember soha. De aki harmincéves kora előtt nem volt ellenzék, abból sem lesz ember soha. Tisza Kálmán is ellenzék volt harmincnyolc éves koráig... "

"A felügyelőbizottság elnöke volt a h. főügyész úr, a kollégiumi igazgató úr és az esperes úr. Nagy tekintélyű nevek mindenesetre, de hát Magyarországon a felügyelőbizottságoknak csak papíron van meg a felügyeleti joga s a felelőssége. A törvény ugyan a legnagyobb felelősséget írja elő nekik, de arra még nem volt eset, hogy a közgyűlés meg ne adta volna a felügyelőbizottságnak a felmentést."

"A népnek szép eszmék kellenek, lelkesedés... Nevelni kell őket... Karácsonyra nemzeti színű zászlókról, szalagokról és drapériákról kell gondoskodni. Be kell húzni az iskolákat, és azokat a szép hazafias verseket szavaltatni. Nagy nemzeti ünnepet kell rendezni ezen a karácsonyon. Az olaszoknak annyi ünnepük van, hogy minden hétre esik valami nemzeti ünnep, néha kettő, három is. Ez kell. Csak ezzel lehet ébren tartani a hazafias lelkesedést."

"És mennyi van belőlük. És valamennyit számon kell tartani, mert nem engedi elfeledtetni magát. És az a sok iskolatárs. A végén az ember mindenkivel egy osztályba járt, akinek az életben valami ügye, baja van. Csak a bajban levőkkel. Megfogják az embert az utcán, az ebédnél, a vacsoránál, a színházban, a klozeton."

"Ezek a ravasz öregek, ezek a zsíros, hájas hízelgők. Ez az egész világ valami undorral töltötte el. .......De legalább látta őket egy rakáson. Itt voltak a hatalmasok. Ezeknek a kezében vagyunk... Hát nem kell egy új világnak jönni?... Nem kell leváltani a régi világnak ezt a tömegét, amelyik beleszületett, belenőtt és benne él a hatalomban..."

"Csupa rokon, csupa rokon az egész világ. Mindenfelé csak rokonok. Mindenkinek van egy szegény rokona, akit el lehet helyezni, azok aztán, ha már benne vannak az állásban, semmit se csinálnak, se gondolatuk, se ötletük, se szorgalmuk tovább nincs... Én halálos ellensége vagyok a rokonoknak. Ez a rákfenéje az egész magyar életnek... Mióta itt ülök ebben a székben, csak ez a bajom. Egész szépen lehetne gazdálkodni, ha az a sok rokon nem volna. S mindenki rokon, s mindenkinek van rokona."

"Nem aggódom, mert az az összeköttetés, amit száz év alatt szereztek, fenn fogja tartani őket. Nem tudom, az állam nem fogja-e szanálni, vagy a vejét nem viszik-e be államtitkárnak, nagyon derék ember, s jól ért a közgazdasághoz és beszélni is tud."

"Na látod, minden családban van egy Kati néni. S minden Kati néninek van kilenc unokája. Hát nem lehet az ember kegyetlen. Nem mondhatja a rokonoknak, hogy haljatok meg. Szíve van az embernek. Kivált itt nálunk Magyarországon, hiszen nálunk az egész élet a nemzetségi szövetkezeteken áll és nyugszik. Honfoglaláskor kiosztotta Árpád apánk az országot a rokonok s a rokonok rokonai közt, azóta itt csak a rokonsági viszonyok uralkodnak. Nagyobb vétek nincs, mint hogy a rokon kiessen a hatalomból... De azért édesem, néha idegennek is kell valamit juttatni..."

"Érezte, hogy körülötte fenevadak vannak, s ő a balga, még azt hitte, hogy farkasabb lesz a farkasoknál. Már a kezében érezte az egész várost... Most aztán lent van a földön, a sárban, becsületes neve piszokban. Kellett ez neki... Sietett?... Vannak dolgok, amivel sietni kell, vagy semmi sem lesz belőle... Kelepcébe csalták?... Lehet... Nem volt óvatos... Nincs hozzászokva, hogy gazemberekkel párbajt vívjon..."

Móricz, 1932-ben írta a művét, a teljes kiábrándulás, illúzió vesztés regényét. Bemutatva saját kora korruptságát, züllöttségét. A könyvet sok év után újra olvasva, mintha napjainkban játszódna. A világ nem változott, csak az emberek cserélődtek. A párbeszédek többsége, napjainkban is elhangozhatnának. A történetbeli Zsarátnok, lehetne akár Debrecen ,  Nyíregyháza, Miskolc, de bármelyik fideszes vezetésű város Hunniában. "Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók", üzeni Móricz. A mai korrupt világ sem tart örökké, előbb-utóbb a rokonok Magyarországából, a tudás, az ész, a tehetség országa lesz. Ahol a köz szolgái nem a abban jeleskednek, hogy tudnak a családi ezüstből, mind többen magánosítani. Ahol nem kizárólag üresen pufogtatott jelszó lesz : "A haza minden előtt".