h i r d e t é s

Méltatlan sorsra ítélik a hatalmas magyar zsenit

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam

Méltatlan sorsra ítélik a hatalmas magyar zsenit

2015. április 06. - 10:26
0 komment

Miután 2005-ben Antoni Gaudí hét épülete felkerült a világörökségi listára, nálunk is kezdeményezték, hogy a hozzá sokszor hasonlított Lechner Ödön építészetét mi is jelöljük világörökségi címre. 

A kezdeményezés 2008-ban jutott el odáig, hogy Lechner öt kiemelt épülete Magyarországon valóban felkerült az úgynevezett várományosi listára, és különböző címeken azóta is ott található.

Ehhez képest tavaly, Lechner halálának századik évfordulóján elég nagy volt a csönd az építész körül. Az Ybl-bicentenárium árnyékában Lechnerről alig lehetett hallani. Igaz, júniusban szobrot állítottak neki Kőbányán, a részben általa tervezett templom előtt, és végül késő ősszel emlékkiállítás is nyílt életművéről egyik legszebb épületében, az Iparművészeti Múzeumban.

De jelentőségéhez mérhető ünneplésről nem beszélhetünk. Talán kínos lett volna reflektorfénybe állítani azt a sok csúnyaságot, vétkes elodázást, amely ma az épületei körül tapasztalható. Például, hogy ennek a zseniális építésznek, akivel mi a világ elé szeretnénk lépni, jelenleg két fontos alkotása van deszkaállványzattal körülvéve a fővárosban. Az egyik éppen az Iparművészeti Múzeum, a másik az Operával szembeni volt Balettintézet (eredetileg MÁV nyugdíjintézeti bérpalota), s fő művéről, a Magyar Államkincstár által használt egykori Postatakarék palotájáról sem olyan rég tűnt el a díszek hullása ellen védő deszkatető.

A tétlenség, a halogatás főleg az Iparművészeti esetében érthetetlen. A centenárium például alkalmat adott volna arra, hogy bejelentsék: megkezdődik végre ennek a remek épületnek a felújítása. Ehelyett igazgatócseréről, kormánybiztosi felügyeletről, az intézmény gyűjteménye egy részének kihelyezéséről szóltak a tavalyi hírek. A múzeumot felügyelő új kormánybiztos, a Szépművészetit kitűnően vezető és a városligeti új múzeumnegyed építését ambiciózusan szervező Baán László érdekes módon az Iparművészeti felújítása ügyében nem tud karakteres jövőképet felmutatni. Annyit tudunk, hogy a felújítás megkezdésének ideje 2020-ig is eltolódhat.

Pedig lassan a város szégyenévé válik az Iparművészeti lepusztultsága, de valamiért nem zavarja a nemzeti kormányzat büszkeségét, hogy a magyar építészeti stíluskeresésnek ez a remeke úgy néz ki, ahogy.

Koronájától fosztva, körbedeszkázva, koszosan. 2012-ben ugyan nyílt és eredményes építészeti pályázatot hirdettek, melynek nyertese a Vikár és Lukács Építész Stúdió lett, de ezután a dolog háttérbe szorult. Például a ligetprojekttel szemben.

Az intézmény ősszel kinevezett új igazgatója, Cselovszki Zoltán néhány hete azt nyilatkozta: „A minisztériummal abban állapodtunk meg, hogy március elején letesszük az asztalra a rekonstrukciós tervek felülvizsgálatát és egy új intézményi tervet, ezután tárgyalunk a forrásokról.” A teljes intézmény felújításának költségigényét 25-30 milliárd forintra becsüli (ebben benne van a nagytétényi kastélymúzeum és a Ráth-villa felújítása is), amiből körülbelül 20-25 milliárd lenne szükséges a Lechner-épület felújítására és a hiányzó, Hőgyes Endre utcai hátsó szárnyának megépítésére.


A tetőgerinc tarajos kúpcserepei szöggel voltak a tetőszerkezethez rögzítve, ezek is elrozsdásodtak
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Legrosszabb állapotban a palota Kinizsi utcai szárnya van, amelyet kezdetektől fogva az iparművészeti felsőoktatás használ, de a reménybeli felújítás után ezt is a múzeum kapja meg. A gyalogosokat védő deszkaácsolat 2011-ben épült a múzeum köré, a tető és az oldalfalak kerámiadíszeinek hullása ellen. Az Iparművészeti Múzeum egyik érdekessége ugyanis, hogy nemcsak a tetejét, de utcai homlokzatait is kerámia burkolja. Lechner szerint a nagyvárosok poros, füstös levegője ellen ez a „mosható, nem porózus anyag a házakat higiénikusan és eredeti kellemes színeiben tartja meg”.

Lechnernek ebben igaza volt, de száz év után a kerámia is bekoszolódik, és rögzítési problémák merülnek fel. Az Iparművészeti homlokzati burkolólapjait például fémkampókkal függesztették a falra, de ezek korrodálódtak, a táblák meglazultak. A tetőgerinc tarajos kúpcserepei szöggel voltak a tetőszerkezethez rögzítve, ezek is elrozsdásodtak, a díszek elszabadultak és hullani kezdtek. A múzeum a legveszélyesebbeket leszedette. Aztán 2011-ben megfosztották az épületet a koronájától, a kupola tetején álló lanternától is, amelynek üreges oszlopai jó ideje betonnal voltak kiöntve, ami szétfeszítette a kerámiát.


Hiányzik a kupoláról a lanterna
M. Schmidt János / Népszabadság

Gyönyörű elemei, a Lechner álmodta bajszos angyalokkal (lám, még ebben is magyaros volt!) az udvar hátsó részében vesztegelnek. Kár, hogy eddig nem jutott eszébe senkinek például a múzeum előkertjében összeállítani, a járókelőkkel is megosztani ezt a csodát. A legújabb hírek szerint most a pécsi Zsolnay-negyed igazgatója, Márta István lobbizik érte, hogy hozzájuk kerüljön.

A lanterna utángyártása nem lesz egyszerű, a jelenlegi Zsolnay-gyár legalábbis nem képes rá.

És itt egy újabb fontos Lechner-problémával találjuk szemben magunkat: vagyis, hogy nagy fantáziával megálmodott motívumait a Zsolnay nem tudja már előállítani megfelelő minőségben.

Szerencsére az elődök azért elég sok pótelemről is gondoskodtak. Ezek „agyaghadserege” ott sorakozik az Iparművészeti padlásán.


A Földtani Intézetben a felújítás még nem annyira égető
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Ahogy a másik hasonlóan gyönyörű Lechner-épület, a Földtani Intézet padlásán is. A Földtani-palota esetében a felújítás még nem olyan égető, mint az Iparművészetinél, tudtuk meg az igazgatótól, Fancsik Tamástól, de 2011 óta ott is folyamatosan újítják a belső tereket. A gond az, hogy itt egy tisztasági festés is restaurátori feladat. A fő probléma jelenleg az épület energetikai korszerűsítése. Erre 2013-ban beadtak egy pályázatot a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz, amelynek elbírálása folyamatban van.

A korszerűsítés keretén belül például ablakcseréket is terveznek, mert a jelenlegi ablakkeretek egy része szétszáradt, ki-be járt rajtuk a huzat. De újragyártásuk a különleges formák miatt egyedi munkát igényel, nem is beszélve a díszes, egyedi üvegekről. Teljes nagyfelújítás utoljára a 60-as években történt, akkor a második emeleti terekbe fémszerkezetű galériákat, „fémdobozokat” is beépítettek, hogy fogadni tudják a 60 dolgozói helyre tervezett épületben a 4-500 fősre duzzadt munkatársi tömeget. Ezeket a fémszerkezeteket most elbontották, és a visszanyert eredeti tereket restaurálják.


A magyaros építészeti forma megteremtése végül kísérlet maradt
Reviczky Zsolt / Népszabadság

A magyar építészeti stíluskeresésben és építészeti modernitásban is Lechner fő művének tekintett Hold utcai Postatakarék-székházon 2011-ben hajtottak végre veszélytelenítési munkákat. Ekkor tűnt el az épület mellől a deszka védőtető is. Ezelőtt utoljára 1994-ben volt felújítás. Sajnos a pénztárcsarnok fölötti, még a háború előtt elbontott üvegkupola máig nem épült vissza. A Lechner által tervezett berendezésből is csak néhány darab van már meg.

A világörökségi anyagban egyébként öt épülettel szerepel Lechner: a kecskeméti városházával, a kőbányai Szent László-templommal, az Iparművészeti Múzeummal, a Földtani Intézettel és a Postatakarékpénztárral. Ezek a magyar építészeti formanyelv megteremtésének leglátványosabb, legsikerültebb lechneri kísérletei. Alkotóévei derekának, az 1890-es éveknek termése szinte mind. Az 1900-as évektől Lechner igazán nagy megbízásokat már nem kapott. Irigységből, értetlenségből háttérbe szorították a pályázatokon.

Nem ő nyert a Szabadság téri tőzsdepalotára, a Duna-partra tervezett kultuszminisztériumi épületre, az Erzsébet királyné emlékművére kiírt pályázaton sem.

Katedrát sem ajánlottak neki. Kedvenc kávéházában, az Andrássy úti Japánban a művészasztalnál gyűltek össze körülötte a fiatalok. Ötleteit gyakran itt vetette papírra.

Élete utolsó évtizedében néhány bérház, villa megépítésére kapott megbízást, illetve néhány évvel halála előtt a pozsonyi Szent Erzsébet-templom és gimnázium tervezésével jutott zsenialitásához méltó feladathoz.

Az 1890-es években gazdagon virágzó stílusa ekkorra már lecsendesedett, letisztult. Egyszerű, nagy motívumokat használt, a falakon sokkal kevesebb kerámiát, és főleg téglalizénát. Utolsó művén, a kőbányai Szent László Gimnáziumon már szinte semmit. Úttörő teljesítménye, a magyaros építészeti forma megteremtése végül is kísérlet maradt. Maga is azt vallotta róla: „Mindegyik művem csak egy kísérlet, összességében is csak egy dadogás, egy ábécé ahhoz a formanyelvhez, amelyen egy későbbi utód, egy ihletett művész a képzőművészet ódáit, himnuszait megteremteni van hivatva.”


Jelentőségéhez mérhető ünneplésről nem beszélhetünk
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Lechnert érdekes módon nem keleti, hanem nyugati, franciaországi és angliai élményei sarkallták arra, hogy az 1880-as évek végén nemzeti stíluskeresésben kezdjen gondolkodni, s ez ügyben a népművészet, illetve a Kelet felé forduljon. Budapest ugyanis szerinte úgy fejlődött nagyvárossá, hogy jellegét a „nemes anyagot nélkülöző, malterból készült, reneszánsz palotasorok adják meg, amelyek az Andrássy utat és a Nagykörutat szegélyezve teljesen kielégítetlenül hagyják azt, aki a nemzeti korban magyar szellemű építőművészetnek csak a nyomait keresné”.

Neki az angolok indiai, gyarmati építészete keltette fel az érdeklődését, amely a helyhez igazodva nem európai, hanem indus formákkal operált. Itthon akkoriban jelentek meg Huszka József magyar ornamentikagyűjtései, amelyek szintén inspirálólag hatottak. De a magyar népművészet főleg síkbeli példákat szolgáltatott. Lechnernek így a perzsa-ind művészet épített példái szolgáltatták a mintát ahhoz, hogyan válhatnak ezek a magyar motívumok monumentálissá és térbelivé.

Az Iparművészeti Múzeum épületén még túlzottan kimutathatók az indus–perzsa inspirációk (Lechner ezért később haragudott is magára). Mint a múzeumban épp most látható Lechner-emlékkiállítás katalógusában Sisa József kimutatja, hogy

az épület egésze a bombayi Victoria pályaudvarra emlékeztet,

a bejárat előterében látható oszlopok az adzsuntai buddhista barlangtemplom oszlopait idézik, a mennyezet rajzolata az iszfaháni Gyöngyök terme mennyezetének mintája nyomán készülhetett, a belső térben látható sokkaréjos boltívek az agrai Vörös Erőd árkádjaira hajaznak.


A magyaros építészeti stíluskísérlet pazar motívumai
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Köztük persze rengeteg magyar motívum is felfedezhető: a homlokzati virágmintákon át például a tető négyágú galambfejes díszeiig, melyek egészen pontosan visszavezethetők Huszka tulipános díszeire. Katedra nélkül is sok fiatal építész vált Lechner követőjévé. Így míg ő 1900 után alig jutott megbízáshoz, a városokban sorra nőttek ki a földből a Lechner-hatású épületek, Lajta Béla, Komor Marcell, Jakab Dezső, Baumgarten Sándor, Körössy Albert, Málnai Béla, a Löffler testvérek, Márkus Géza, Medgyaszay István és mások tervei alapján.

A díszítőmotívumokra alapozott magyar stíluskeresés hulláma azonban körülbelül kifutott a szecesszióval.

De maga a stíluskeresés nem.

Kós Károlyék másfelől, a népi építészetből indulva folytatták. Ez az út járhatóbbnak bizonyult. Amíg Lechner dekoratív magyar építészete elvirágzott, ma már nincs folytatója, addig a népi építészeten alapuló magyar útkeresés lényegében máig folytatódik – Lechner stíluskísérletét is használva – az organikusokkal.

 

nol.hu (Címlap: A lanterna az Iparművészeti Múzeum kupoláján. Utángyártani nem lesz egyszerű - Reviczky Zsolt / Népszabadság)


 

Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s