Szerencsére fiatal vagyok, magyar átlaghoz képest jól kereső, de ennek ellenére egy cukor probléma gyanújával kénytelen voltam igénybe venni a „csodás” állami rendszerünket. Tavaly januárban egy rosszullét után vércukor terheléses vizsgálaton (melyet magánúton csináltattam, hisz mire a közegészségügyben eljut addigra már nincs tünet) 2,85 mol/l értékkel elmentem a háziorvoshoz hogy akkor itt valami baj van csináljuk pár vizsgálatot. A háziorvos rutin szerint el is küldött rendes laborra illetve volt belgyógyászként közölte velem, hogy ez akkor 3 napos kórházi befekvés éhezéses tesztre ahol folyamatos inzulin és vércukor szintet mérnek. Drasztikusnak hangzott így elsőre így mondtam azért mielőtt befekszem csináljunk meg minden egyéb vizsgálatot. Ennek megfelelően diaetológiára küldött ahol 3 hetes várakozás után közölték velem, hogy ez alacsony cukor ők ezzel nem tudnak mit kezdeni, menjek endokrinológiára. Így hát irány vissza a háziorvoshoz, hogy akkor kérnék beutalót endokrinológiára. „Kedves, hőn szeretett” háziorvosom közölte velem hogy én úgyis meg tudom fizetni menjek magán rendelésre, mire én kissé megemelve hangom közöltem hogy mégis hogyan képzeli nem azért vonják a fizetésemből havonta az egészségbiztosítási járulékokat hogy én alkalmanként 12-20e Ft-ot fizessek. Közölte, hogy akkor tessék itt a beutaló intézze az Uzsokiban. Fogtam magam így egy hónappal az eset után és elmentem az Uzsoki endokrin ambulanciára ahol egy szép ajtóra kifüggesztett papír várt miszerint időpont kérés ezen és ezen a telefonszámon bizonyos napokon bizonyos időpontokban. Nem adtam fel, egy pénteki napon felhívtam őket, hogy időpontot szeretnék kérni, mire végre egy kedves nővérke közölte velem hogy csak és kizárólag szakorvos illetve háziorvos kérhet időpontot. Megköszöntem letettem és azzal a lendülettel hívtam a háziorvost hogy akkor legyen kedves intézkedni. Nővérke fél óra után fel is vette rendelési időben (rendelési idő közepén) és közölte, hogy a doktornő most érkezett meg. Mondom én nekem nincs szükségem rá, pár napja voltam még talán emlékszik is, és kérném hogy kérjen időpontot az endokrinológiára mivel nekem nem adtak. Amint ezt a háziorvos meghallotta üvöltözésbe kezdett, elhordott mindennek, hogy én miért nem vagyok képes kérni és egyébként is menjek fizetős magánrendelésre. Ez volt az a pont amikor munkahelyemen felálltam az asztaltól, főnökömhöz léptem és megkértem engedjen el, mert sajnos háziorvost kell váltanom. Még szerencse, hogy főnököm megértő és elengedett, így rendelési idő végére beérve elhoztam összes papírom a háziorvostól megköszönve eddigi munkáját.

És itt kezdődött az igazi kálvária… Szabad háziorvos választás révén egy ismerősöm egy 8. kerületi kedves doktornőt ajánlott, így a háziorvos váltás szépen, gyorsan, normálisan le is zajlott. Egyből küldött a Rókus kórházba diaetológiára, ahol újabb terheléses vércukrot mértek, illetve 1 napos vérnyomástesztet csináltak. Viszont mivel több vizsgálatra nem tudtak küldeni, így megint jött az endokrinológiai kör. (első tünettől számítva 2. hónapnál tartunk). Itt fejét kicsit törve a háziorvos közölte, hogy akkor igazából nem is tudja hova kellene a beutalót adni, hisz háziorvosi szempontból a Péterffy-be lakhely szerint meg az Uzsokiba tartozok. Elmesélem neki, hogy az Uzsoki, hogyan működik mire ő akkor legyen a Péterffy ott legalább biztos kapok előbb vagy utóbb időpontot. Hívogatom a Péterffy-t és 3-4 nap után sikerül is egy nővérkével beszélnem, aki közli hogy az első időpont szeptemberben van (áprilisban hívtam fel). Hölgyem, ezek és ezek az eredményeim tényleg nincsen előbbi időpont? Mire a hölgy: Miért nem ezzel kezdte?! Van júliusra is egy időpont 11:00-ra. Nyilván mindenki tudja, hogy az egész vérképet és összes vizsgálatot ilyenkor szokás felolvasni, mert az emberek „hipochonderek” illetve nincs jobb dolguk mint órákat az orvosi rendelőben üljenek és csak úgy heccből hívogatják a szakrendeléseket időpontért. De ezt is lenyeltem, kivártam sorom.

Endokrin doktornő hát finoman szólva sem volt kedves. Biztos rossz napja van gondoltam. Mindenesetre kierőszakoltam belőle egy vizsgálatot, mert tünetek fent álltak még mindig. Nagy kényesen kiírta az inzulin vizsgálatot, de már előre közölte, hogy a Péterffy már nem csinál ilyet, szóval próbálkozzak a lakhelyem szerinti szakrendelésen illetve az Uzsoki kórházban. Újabb kör az Uzsokiba, nagy nehezen megtaláltam a labort, ahol mutatom a kiírt vérkép vizsgálatot. Nagyon kedves asszisztens nő közli velem, hogy mivel a Péterffy küldött így ők ezt nem csinálják meg. Felhívom figyelmét hogy 14. kerületi lakos vagyok és hogy ide tartozom. Sajnálkozik majd közli hogy akkor sem, ilyen vizsgálatot kizárólag a fekvő betegeiknek végeznek próbálkozzak az Örsön a szakrendelésen. Így elindulok kifelé, de útközben odasúgja, hogy 30000 Ft-ért megcsinálja. Hát rácsaptam az ajtót.

Szakrendelésen sem jártam nagyobb sikerrel. Közölték, hogy részletekben meg tudják csinálni. Diaetológushoz, nőgyógyászhoz kell mennem, aki kiírja ugyanezeket, de az inzulin tesztet akkor sem tudják megcsinálni.

Na itt elszakadt a cérna és felhívtam a magán biztosítást, hogy akkor erre a vizsgálatra kérnék időpontot egy magánklinikára. Másnapra kaptam időpontot ugyan 30000 Forintomba került de elvégezték és csodák csodájára a 4 órás vizsgálatnak este 18:00-kor már kezemben volt az eredménye. Caplatok vissza ez endokrinológiára, hogy akkor tessék itt az eredmény. Közlik, hogy ház ez teljesen normális, minimálisan van határérték alatt. Mondom értem, de akkor sem vagyok jó. Felháborodottan kiír hormonvizsgálatokat még az orvos. Szerencsére ezeket már elvégezték a Péterffy-ben.

2016. áprilisában (1 év 3 hónap) eljutottunk odáig az endokrinológussal, hogy minden értékem kicsit alsó határérték, de pajzsmirigy alulműködésről nem beszélhetünk még, de évente menjek vérképet csináltatni. Kérdezem akkor mi a következő lépés hiszen a tünetek még mindig fent állnak. Hát ha nagyon akarja akkor feküdjön be inzulinoma gyanúval 3 napos éhezéses tesztre. Ezt szépen le is írja a jelentésében.

Háziorvos egyből kiírja a beutalót, de mivel az Uzsokiban nem járatos kiválasztotta az 1-es bel osztályt. Beutalóval a kezembe pénteken megyek ismételtem az Uzsokiba hogy akkor orvost keressek aki felvesz az osztályra. Fél óra bolyongás után leültetnek egy váróban, hogy mindjárt jön az ügyeletes orvos. Jött is, mutatom a leleteimet, mire ő elolvasás nélkül közli, hogy ez nem belgyógyászat hanem endokrinológia. Szépen megkérem, hogy ha megnézné látná, hogy végigjártam az egész endokrinológiát és ők javasolták ezt. Még ennek sem hisz felhívja házon belül az endokrinológiát és nagy nehezen nyugtázza, hogy valóban belgyógyászat de hát ő ilyen vizsgálatot nem tud csinálni (feltételezhetően nem volt meg a szakmai tapasztalata) és a főorvos szabadságon van és hétfőn lesz. Nem baj még mindig nem adom fel. Hétfőn telefonálok hogy a főorvos urat keresem ilyen meg ilyen ügyben. Főnővér közli, hogy csak szerdán lesz. Mondom semmi baj, kérdezem mikor menjek amikor várhatóan nem 3 órát kell ott ülnöm, hogy megnézze a leleteimet. Jöjjön reggel 8-ra. Szerdán meg is jelenek reggel 8-kor főnővérnek lebegtetem a beutalóm és hogy a főorvos urat keresném. Erre flegmán annyit válaszol üljön le. Senki nincs a folyosókon, aztán hirtelen jönnek az orvosok bevonulnak konzultálni. 1 óra ücsörgés után odamegyek a nővérhez, hogy megkérdezzem hogy esetleg mikor jön be a főorvos úr, ehetek-e mert nem érzem túl jól magam. Erre megkérdezi, hogy miért nem mondtam, hogy kit keresek és miért. Na itt felemeltem a hangom, hiszen pontosan elmondtam 1 órával ezelőtt, hogy kit és miért keresek erre leültetett. Szemrebbenés nélkül letagadta, hogy ő ilyet mondott volna. Mondom nem érdekes, akkor mondja meg hogy még várhatóan mennyit kell itt ülnöm. Kb. fél óra után ki is jöttek az orvosok a konzultációról és egyből behívott a középkorú főorvos. Feltételezhetően látta rajtam, hogy nem rossz anyagi körülményekkel rendelkezem ezért normális hangnemben közölte hogy akkor kedden-szerdán amikor megfelel feküdjek be és hagyjam ott a leleteimet. Mire odaérünk a nővér szobához eljut a tudatáig, hogy a háziorvosom nem 14. kerületi. Megkérdezi, hogy a házban ahol lakom ott ki a háziorvos. Megmondom hisz az volt akitől eljöttem. Nővérke megnézi, hogy hova tartozom, kiderül hogy nem is 1-es bel osztály, hanem a 3-as. Orvos felháborodottan visszaadja a papírjaimat és közli hogy fáradjak át a 3-as belre. Én mielőtt elindulnék megérzésből megkérdezem, hogy ne haragudjon már, de a bejelentett lakcímem nem ugyanaz mint ahol lakom ez számít. Felháborodva közli az orvos hogy miért nem ezt mondja. Kicsit furcsán néztem, hiszen nem ezt kérdezte... honnan kellene nekem tudni, hogy mi alapján van úgy mellesleg felosztva hogy melyik bel osztályra kell befeküdni. Túl teszem magam ezen is, közben a főorvos felhívja a 2-es bel osztályt, hisz lakcím szerint oda tartozom, hogy akkor itt vagyok és adjanak időpontot. Közlik hogy ott nincs időpont kérés menjek be amikor nekem jó ha van hely akkor befekszem ha nincs akkor így jártam. Ezzel az információval elbattyogok a 2-es belre már csak azért is hogy megnézzem magamnak a helyet és gondolván egy egyszerű eldöntendő kérdésre tudnak válaszolni, hogy várhatóan hétfőn lesz-e hely vagy abszolút feleslegesen jövök. Na hát megint csak az arroganciával, fölényeskedéssel találkozom. Az orvosnő aki az imént telefonon közölte a másik bel osztállyal az ügymenetet és akinek még a nevét is ráírta a beutalóra a főorvos magából kikelve ezt feleli: Mit képzel maga gondolat olvasó vagyok? Honnan tudjam hogy mi fog hétfőig történni hiszen csak szerda van! Na ezt már nem lehet idegekkel bírni, még mindig csak felemelt hanggal megjegyzem hogy én egy eldöntendő kérdést tettem fel, szerintem ezt meg lehet válaszolni és egyébként ha hétfőn idejövök és mégsem lesz hely akkor minden reggel 8-kor jelenjek meg éhgyomorra amíg nem lesz szabad ágy? Nem tudom miért kell az embernek felemelni a hangját de hirtelen a doktornő normális hangnemre váltott és közölte, ha nem lesz hely felveszik az adatokat és értesítenek amikor van szabad hely. Megköszöntem és hazamentem.

Hétfő reggel 8-ra meg is jelentem újra a papírokkal. Mivel éhezéses tesztre számítottam, így csak a minimális felszerelést vittem magammal (WC papír). 1óra várakozás után közölték, hogy melyik szobába menjek. Elfoglaltam a helyemet, egy kedves nővérke jött felvette az általános adatokat és mondta, majd jön az orvos amint ideje lesz. Ez délután 1-kor történt meg. Addig étlen feküdtem az ágyban, várva a megváltást, vagy valamit hogy történjen. Ebédet kaptam, de nem ehettem. Végre megjelent az orvos, bementünk a szobájába elolvasta a leleteimet. Egyből közölte, hogy a 72 órás éhezési teszt egy marhaság, ő olyat nem csinál. Sétálgassak, lépcsőzzek és ha rosszul érzem magam menjek mérnek vércukrot. 2-kor már szédültem, minden bajom volt. Egy otthoni vércukorszintmérővel sikerült vércukrot mérni, ami nem ütötte meg az általuk vár 3 mol szintet ezért közölték, hogy akkor egyek. Azért biztos ami biztos vettek vénás vért is. Mivel nem volt mivel ennem, így telefonáltam szüleimnek akik szerencsére közelben laknak, és hoztak evőeszközt. 3-kor így ételhez is jutottam aznap először. Aznap már semmilyen más vizsgálatot nem csináltak. 5-kor megkaptuk a vacsorát, 8-kor bejött az ügyeletes orvos hogy van-e valakinek kérése. Nekem ugyan nem volt, de szobatársam hetek óta nem alszik így kért valami altatót. Erre közölte, hogy azt a kezelőorvosával meg kell beszélnie és kiment. Semmit nem kapott szegény asszony. Kérdem én, akkor minek jön be? Mert ezért felesleges. Első éjszaka az egésznapi nem evéstől 10-kor rám tör fejfájással együtt az éhség. Kibattyogok a nővérszobába jelzem, hogy így egy percet nem tudok aludni, szóval szeretnék vagy valami ételt, vagy fejfájás csillapítót. Nagy nehezen kerített egy zsömlét.

Kórházban töltött második nap reggel egy rutin vérvizsgálatot csinálnak, mellkasröntgent és szemészet. Ennyi, semmi több. Délutánra meg vannak az eredmények. Jön az orvos, hogy semmi kóros, kiugró érték nincs, így nem tudja mit kezdjen velem. Próbáljak meg valami 3 körüli vércukorszintet produkálni mert minden érték az alsó határt súrolja csak.  Mondom jó és mégis hogyan? Egyen keveset reggelire és meglátjuk 3. nap.

El is jött a harmadnap. Reggel mérlegelés, és vérnyomásmérés. 142… reggel ágyban fekve. Senkinek sem gyanús. A kevés reggeli után eljön a fél 11, pont bent van a nővér az új betegnél. Megkérem, hogy mérjen vérnyomást, meg cukrot. 3,9 mol (alacsony) vérnyomás 143. Orvos utasítása: na akkor járkáljon, lépcsőzzön míg rosszabbul nem érzi magát. 12:15-kor megyek a nővérekhez hogy már szédülök nagyon éhes vagyok szóval mérjenek. 5-t mérnek. Mondom ez érdekes hiszen semmit nem ettem reggel óta, csak vizet ittam. Mindenesetre beletörődöm, hisz nem én vagyok az orvos. Kinyitom a csodás kórházi ebéd tartót, hogy akkor végre eszem valamit. Eddig egész ehető volt a menü, de a mai napon undorító. Vegeta leves és sült csirkecomb majonézes borsóval. Én nem vagyok válogatós, de a majonézes saláta véleményem szerint a rátett forró csirkétől megromlott. Minden esetre nagy gyomorfájdalmaim lettek egyből, így kértem gyógyszert hogy csillapodjon.

Nap fénypontja dietetikus oktatás. Igazából nem értem miért kellett mennem, hisz mindenki azt állítja hogy nincs semmi bajom. Nagyon kedves lelkes 30-40 közötti fiatal hölgy tartja. Elmeséli az inzulinosoknak hogy működik a mechanizmus, aztán rátérünk a helyes táplálkozásra. Hát itt sikerült 3 olyan kérdést feltennem, hogy csodálkoztam is hogy hogyan nem lehet ezeket tudni annak aki ezzel foglalkozik. Vizekről beszélt. Kérdezem, hogy a hipermarketekben kapható szénszűrős kancsó mennyire jó. Erről ő még nem is hallott. Mert hogy a chia mag és quinoa-t nem ismeri arra még azt mondom hogy rendben, na de a csapból is folyó édesburgonyát sem? Ezután a szénhidrát mellett a kalóriaszámításról beszélgettünk. Nekem 1500kcal-s diétát javasolt az orvos. Mondom a diabetológusnak hogy én sportoltam sok évig, azért számoltam én már kalóriát, és sportolás mellett 1700-1800 kcal is nehezen tartható volt, nem hogy 1500 kcal. Kérdeztem hogy akkor mennyi egy átlag ember napi kalória égetése? 2000 kcal-t lehet mindenhol olvasni. Erre ő hát az mindenkinél más ez hülyeség nincs annyi. Mondom és ezt hogy lehet megmérni, milyen orvos csinálja, mert ha ez az anyagcserétől kezdve minden befolyásolja teljesen biztosan állítható hogy magamnak nem fogom tudni kiszámolni. Csak hebeget, habogott. Na egy ilyen tortúra, szakmai tudás hiánya után döntöttem úgy, hogy saját felelősségre távozom a kórházból. Feküdni az ágyban otthon is tudok, legalább normális ételt eszem, bár ugyan ha rosszul vagyok csak mentőt tudok hívni. Inkább kifizetem a magánkórházat, de ott legalább nem kell megemelnem a hangom, nem várják el hogy 30 évesen vérnyomásmérővel érkezzek a kórházba és remélhetőleg elvégzik azt a vizsgálatot amit már 2 orvos is javasolt és nem önhatalmúlag nem csinálnak semmit.