A Szövetségálláspontjának kialakításához a valós piaci folyamatokban naponta résztvevő, az MGYOSZ keretein belül működő több mint 50 szakmai szövetségtől származó információk szolgáltak alapul. Az MGYOSZ Oktatási Bizottsága Gablini Gábor elnökségi tag irányításával kidolgozta és vitára bocsájtja 13 pontból álló javaslatcsomagját.

Az MGYOSZ véleménye szerint a törvényi keretek adottak az eredményes szakképzéshez, hiszen a foglalkoztatáspolitika legfontosabb eszköze az oktatáspolitika, de számos, jórészt örökölt, illetve hosszabb idő alatt kialakult komplex probléma terheli a rendszert jelenleg, melyekre komplex válaszok szükségesek.

Ennek kapcsán a következő, rendszerszintű megállapításokat fogalmazza meg az MGYOSZ:

•  A szakképzéssel foglalkozó intézményi struktúra az optimálisnál elaprózottabb, sok, jellemzőjében heterogén összetételű, alacsony hatékonyságú.
• A végzettséget szerző diákok portfóliója jelentősen eltér a gazdaság valós igényeitől, mind minőségében, mind számszerűségében.
• A szakképzés bemenetét jelentő, az alapképzésből kilépő tanulók alapvető készségei (szövegértés, számolás, önkifejezés,stb.) nem adnak kellő alapot a XXI. század kihívásainak megfelelni képes, a változásokra, átképzésekre, továbbtanulásra nyitott szakemberek képzéséhez.
• Az alapképzésből kilépők a „maradék elv” alapján kerülnek a szakképzésbe, emiatt nagyon magas a lemorzsolódás.
• A szakképzés minőségét maghatározó oktatói kar motiváltsága nem éri el a szükséges és kívánatos szintet.
• A szakmunkás image nagyon alacsony, nincs vonzási képessége a szakmunkának.
• A képzés költsége irreálisan magas a kibocsátás minőségéhez viszonyítva.

Annak érdekében, hogy a gazdaság a kor követelményeinek megfelelő szakemberekkel rendelkezzen, olyan szakképzési rendszert kell az államnak működtetnie, melyben fejlődésre képes polgárokat oktatnak, együttműködéssel megvalósítható alkotó tevékenységre, értékteremtésre. Ennek érdekében a legnagyobb hazai munkaadói szervezet egy komplex javaslatcsomagot állított össze.

Az MGYOSZ javaslata alapján a következőkre van szükség a jelenleginél hatékonyabb hazai szakképzési rendszer kialakításához:

• Rendszerszintű, hosszú távú megközelítésre van szükség az elmúlt évtizedek (sokszor az EU támogatási lehetőségekhez és ciklusokhoz illesztett) projekt-megközelítése helyett.
• A folyamat minden szereplőjének (szülő, diák, vállalat, kormányzat, oktatási intézmények, szakmai szövetségek) rövid- és hosszú távú érdekeit harmonizálni szükséges a stratégiai célok szem előtt tartásával.
• Az elaprózott, heterogén intézményrendszer minősítése, racionalizálása
• Az elméleti és gyakorlati oktatók folyamatos szakmai fejlődésének biztosítása, speciális szakképzési módszertani elemek bevezetése
• A településszerkezeti adottságok helyett a munkaerőigény területi igényeinek figyelembevétele (ezáltal kikerülhetővé válik a problémák konzerválása)
• Az alapképzés hiányosságainak megszüntetése, illetve a szükséges felzárkóztatás megvalósítása bármi áron (alapozó év, közismereti óraszám növelése, belső vizsgakövetelmények)
• A szakmai szövetségek aktivitásának kihasználása a minőségi fejlődés érdekében

8. Pályaorientációs rendszer teljessé tétele és alkalmazásának jogszabályszintű előírása, szülői attitűdök befolyásolása (a stakeholderek bevonásával)

• Üzemek feletti képzési modell beemelése a duális képzési struktúrába
• Munkaerő piaci trendjelzések készítése, valamint a követő-figyelő rendszer kiépítése, működtetése
• Szakmaszerkezeti döntések megalapozottságának erősítése
• Fair bérpolitika
• A szakmunka újra pozicionálása, figyelembe véve az érdemtelenül alacsony, elérhető jövedelmeket

Az MGYOSZ elkötelezett a minőségi szakképzés hatékony megvalósításában, a szakképzési törvényben foglaltak maradéktalan végrehajtásában, továbbá az összes érdekelttel történő egyenrangú együttműködésben. Meggyőződésünk, hogy a szakmai ágazati szövetségek képzési folyamatba történő bevonása nélkül a jelenlegi szakképzési modell eredményesen megvalósíthatatlan. Már a rövidtávú eredménytelenség is a munkaerő piacon mutatkozó egyre súlyosabb hiányosságok konzerválódásához vezet, ami akadályozza a gazdaság nemzetközi versenyképességi mutatóinak javítását és az adópotenciál erősödését.