Szerinte, hagyjam már abba, hogy állandóan politizálással untatom az olvasókat,ha már grafomán vagyok, írjak értelmesebb és hasznosabb dolgokról. Mivel a nagyobbnál is nagyobb állatbarát, ezért úgy gondolta, hogy írjak a macskákról. Annyit még elárulhatok - talán Őt sem sértem meg -, hogy valószínűleg az állatokat, az embereknél is jobban szereti. Az emberek többségét önzőnek, nagyravágyónak, mohónak, tartja, akik különösebb érzelem nélkül, taposnak le mindent maguk körül. Ellenben az állatokban még nem csalódott. Azok hálásak a szeretetért, a napi betevőért, a jó szóért.

Mit tehetek mást, - értek én a szóból - a macskákról írok. Tudni kell, hogy nálunk,  most öt cica és három kutya lakik, "békés" egymás mellett élésben. Mind  kóbor, befogadott állat , utcáról, kiserdőből, menhelyről kerültek hozzánk. A macskák között az évek során kasztok alakultak ki, ez "történelmileg" alakult így. Vannak a lakásba bejáratos, mágneses nyakörvvel ellátott -, és vannak a  - ugyan szintén családtag, de - kinti macskák. Elfoglalt helyük attól függ, megtanulták e, hogy  a lakás sarkait, netán a szőnyeget tilos megjelölni a sajátjukként.

Mikor tavaly decemberben a nagy hideg beköszöntött, a nyári lakban, ahol a kinti cicáink élnek, nem győztünk a kályhába egy kis melegséget varázsolni. Látni kellene őket, mikor meglátják, hogy a ház asszonya, egyben főnöke megy hozzájuk tüzet gyújtani, úri módon elfoglalják - kivívott - helyüket a kályha körül. Várják a meleget, majd  órákig süttetik a  hasukat.

Az ünnepek előtt olvastuk, hogy az egyik távol-keleti országból online, árammal működő macskamelegítőt lehet rendelni, olcsóbban mint az itthoni ára. Hogy ez szállítással együtt hogyan lehetséges, egyszer megérne egy külön misét. No, gondoltuk - mi botor magyarok - karácsonyra már ezek a kütyük adják a meleget, jó dolga lesz Csufinak és Micinek /ha még nem mondtam volna, ők a kinti cicák/. Karácsony már régen elmúlt. A külföldi csomagküldő szerint még tavaly december 22-én a csomag beérkezett az országba. Most január 25-ét írunk, lassan a teljes fakészletet elhasználtuk, a melegítők pedig még sehol. Ha így haladunk, akkor  jó esélyünk van arra, hogy idén karácsonykor esetleg kopog vele a postás. De, a mi cicáink, a mínuszokban ennek nemigen örülnek. Próbáltuk nekik elmagyarázni, hogy a magyar reformok működnek, meg ilyesmi, de csak néztek ránk. Miről beszélnek ezek?

Olvastuk persze a Magyar Posta illetékeseinek a magyarázkodását az ünnepek alatt megnövekedett terhekről, a felhalmozott, kézbesítetlen képeslapokról, csomagokról. Magyarázkodásban - valószínűleg -, világelsők vagyunk. A mi kis hazánkban nincs felelőse semminek, legalábbis 2010 óta. Emlékszem, még az átkosban, amikor nem volt internet, minden család tucatjával adta fel a karácsonyi képeslapokat. Érdekes módon, akkor Szenteste előtt, az időben feladott lapok célba értek. Vajon mit tesznek a  vezetők annak érdekében, hogy a Magyar Posta, úgy működjön, ahogyan egy szolgáltatást végző  vállalatnak illene működnie? A cég vezére ma havonta  úgy  öt millió forintot tesz zsebbe, ami messze meghaladja azt az összeget, amelyet 2010 előtt, az akkori ellenzék hangadói naponta tartottak "pofátlannak". Úgy tűnik  változott a világ, az "én" csókosomnak a hűségéért már semmi sem drága. Mielőtt ehhez a "macskás" íráshoz hozzáfogtam, megnéztem az interneten, mennyit is keres az a  postás, aki naponta - hóban, hidegben, melegben, forróságban, esőben - rója kerékpárjával az utcákat, akin múlik, hogy célba ér e, a küldemény. Tavalyi adatokat találtam csak, mely szerint egy "kispostás" átlag 150 ezer forintot keres, természetesen bruttóban. Ha jól számolom--soha nem voltam jó matekból - akkor a munka dandárját végzők jóval több mint két év alatt keresnek annyit, mint a posta vezére egyetlen hónap alatt.  Hogy még csigázzam a kedélyeket,  azért még hozzátenném, hogy a  hírek szerint 2016-ban a vezető beosztásúak közül mintegy 40 fő kapott olyan mértékű béremelést, amelyről egy "mezei" postai dolgozó még   nem is álmodhat. 

Ezek a különbségek  nem gondolom, hogy józan ésszel értelmezhetők, magyarázhatók, védhetőek. Komolyan gondolja bárki, hogy ennyivel ér többet a posta, 2016. őszén kinevezett nagyfőnöke, aki talán ennyi idő alatt csak azt tanulta meg, hogy a hivatali kocsijába melyik oldalt kell beszállnia? De vegyük akkor komolyra a figurát. Akinek havonta ennyi pénz megy a számlájára, azért már tennie is kellene valamit. Vajon mit tettek a posta milliós fizetéseket hazavivő vezetői a karácsonyi káosz elkerüléséért, a kárenyhítésért? Persze azon túl, hogy sóhajtoztak, s hivatkoztak fűre meg fára. Vagy elfelejtették, hogy karácsony lesz? Legalább a titkárnőjük eszükbe juttathatta volna.  Egy olyan vállalat, amely képtelen csúcsidőszakban feladatait ellátni, nem szorulna generálozásra? Vajon a csúcsgázsiért foglalkoztatott első számú vezető, a legalkalmasabb ember erre a feladatra? Ki a felelőse annak, hogy "becsődölt" a posta, s még január vége felé közeledve is van kézbesítetlen küldemény? 

Nincsenek illúzióim. Egy olyan országban, ahol egy másik nagyüzemi "szolgáltató", a MÁV szóvivője a szinte mindennapos vonatkésések miatti panaszokra, pár napja annyit volt képes válaszolni, hogy "induljanak előbb az utasok, ha aggódnak, hogy késik a vonat".sok jóra nem lehet számítani. Ez már az a szint, amire elegánsan még reagálni sem lehet. Nem tudom igazak e a legendák, hogy a pontosságukról híres japán vasutak vezetői, késés esetén, harakirit is képesek elkövetni. Azért eljátszottam a gondolattal, hogy a magyar vasút csúcsfizetésű, csúcsvezetői hány óráig, esetleg-ha minden összejön- napig ülhetnének a kényelmes székeikben, ha a késések miatt, még felelősséget is kellene vállalniuk. Tessék találgatni.

Mi lesz a két macskával, kérdezi a feleségem. Ne írj már ennyi, felesleges körmondatot, beszélj magyarul, érthetően, egyszerűen, bár tudom, nem ehhez vagy szokva. Csak azt kérdezd meg, hogy meddig kell még a macskamelegítőkre várnunk? Mi a csudát csinálnak ezek a jóemberek, a zsíros állásaikban? Fizet e kötbért a posta a késedelmes kézbesítésért? Esetleg - véletlenül - elnézést kérnek e azért, mert képtelenek a postát tisztességesen működtetni? Lehet, hogy jobban meg kellene fizetni a talpasokat, a magukat menedzsereknek nevezők pedig elégedjenek meg a postás átlagfizetés, mondjuk tízszeresével. No, itt mindketten nevetőgörcsöt kaptunk, annyira hihetetlennek tűnik mindez, a mi szép, új világunkban.

Budácsik Lajos