Annyi történt, hogy a Jobbikot valamilyen apropóból elővette a Állami Számvevőszék és mintegy 330 milliárdos büntetést rótt ki rájuk.

Ez az eset nem is kéne, hogy felháborodást szüljön, különösen annak tükrében, hogy a Transparency International évekig könyörgött azért, hogy az ÁSZ méltóztasson már utánanézni nem csak a Jobbik, de az összes párt önbevallásos kampányköltéseinek. Nekik valamiért a hivatal nem volt hajlandó, mondván „meg van kötve a kezük”.

„Az Állami Számvevőszék évtizedekig azt tettette, hogy maximum annyi hatalma van, mint Anglia királynőjének, most pedig hirtelen rájött, hogy valójában akkora hatalma van, mint az Egyesült Államok elnökének.”

idézi Ligeti Miklóst, a Transparency International Magyarország jogi igazgatóját.

A Jobbik persze kellemetlen helyzetbe került. Ugyanakkor az erre adott reakciók egyszerűen értelmezhetetlenek. Miközben a gyermekéhezés, a szegénység visszataszító méreteket ölt a 21. század Magyarországán, lelkes támogatóknak 9 millió forintot sikerült egyetlen nap alatt a pártnak összedobni.

Ellenzéki oldalon is rengetegen vélik úgy, hogy a Jobbikot támogatni kéne. Ilyenkor érdekes módon nem számít, milyen riasztó magatartással jutott be a párt a parlamentbe.

Osztanunk kell a Gondolkodó szerzőjének véleményét, aki némileg direktebben mutatott rá a probléma gyökerére:

Vona Gábor nem azt mondta, hogy: „Emberek! Mától tényleg megszűnt hazánkban a demokrácia! Gyertek utcára a rezsim ellen. Fogjunk össze! Fehér, barna, sárga, fekete! Minden ember, aki változást akar. Jobb életet, élhető jelent és építsünk együtt egy stabil holnapot! Mindegy kiben vagy miben hiszel. Gyere és takarítsuk el a zsarnokot, aki elárulta, kifosztotta hazánkat.”

Vona ehelyett mit tett?

„ADJÁL PÉNZT!” miközben otthon vakargatja a tökeit és nem tesz semmit! Várja a kisemberek keményen megkeresett pénzét. Így könnyű!

Ezt megemészteni cseppet sem bonyolult.

Nyílt titok, honnan nőtt ki a Jobbik. Elég csak arra gondolni, hogy míg szélsőjobboldali pártként a legkevésbé demokratikus tervezeteik ellen érzékelhető tiltakozás jelentkezett, a botrány elültével a Fidesz csendben és saját ötletükként fogadták el azokat. Most meg védenünk kéne egy (ex)náci pártot, mert az szükségtelenné vált a kormánynak?

Úgy tűnik, hogy nehezére esik a népnek megemészteni azt a tételt, miszerint demokráciában egy dolog tiltott; a politikai szélsőség. Ez konkrétan szerepelt egykori alapdokumentumunkban, az Alkotmányban.

Nagyon úgy tűnik, hogy aki a Jobbikot akarja védelmébe venni, bizonyára nem gondol arra, hogy ennek kábé annyi értelme van, mintha egy királykobrával ölelkezne.