Nagyon más ez az invázió, mint amit előre jósoltak sokan. - írja a Portfolio

Február közepén az amerikai hírszerzés azt jósolta, hogy ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, Kijev 48 órán belül elesik. Ehhez képest lassan két hete tart a nyílt orosz-ukrán háború és az ukrán főváros szárazföldi ostroma még szinte el sem kezdődött. Emellett ráadásul még mindig csak egy nagyvárost ellenőriz Ukrajna területén az orosz haderő (a Krímen és Donbaszon kívül), Harkov, Mariupol, Szumi, Csernihiv tartja magát, Dnyipró és Odessza ostroma meg sem kezdődött, Lviv valószínűleg még sokáig nem is kerül érdemi támadás alá.

1. Stratégiai célok mentén haladnak

Az Ukrajna elleni orosz invázió előtt és kezdetén a nyugati és ukrán hírszerzés is arról tájékoztatott, hogy az orosz haderő le fogja rohanni Ukrajnát, Kijev 24-48 órán belül elesik, gyorsan megszállják az egész országot. Az ukrán SzBU azt is közölte: Vlagyimir Putyin célja, hogy három részre szakítsa Ukrajnát, erre lehetett következtetni az orosz invázió előtt tartott Putyin-beszédből is, melyben azt ígérte, „megmutatja, mit jelent a valódi dekommunizáció.”

A támadás első pár napja során egyértelművé vált, hogy az orosz támadásnak (első körben) nem célja, hogy a teljes országot ellenőrzése alá vonja, hanem stratégiai célokat akarnak megvalósítani, melyek a következők:

• Kijev elfoglalása,
• az ukrán légierő és légvédelem leszerelése,
• az ukrán haditengerészet megsemmisítése,
• az ukrán katonai bázisok megsemmisítése, elfoglalása,
• az összeköttetés kialakítása a szakadár területek (Kelet-Ukrajna) és a Krím (Dél-Ukrajna) közt.

E célok megvalósításához az orosz haderő az Azovi-tenger partjára, a Dnyeper déli részére, Kijev térségébe és Harkov köré koncentrálja a támadását. Az ország nyugati részében szinte egyáltalán nincsenek harcok, de egyelőre Dnyipró és Cserkaszi környékén sincs (még) koncentrált támadás.

Elképzelhető, hogy ha ezeket a célokat megvalósították, nyugatra is tovább nyomulnak majd az oroszok, de egyelőre úgy tűnik, azt remélik, hogy Kijev elfoglalása és a keleti rész „demilitarizálása” után ki tudják kényszeríteni a fegyverletételt az ukránokból. Egyelőre viszont látszólag nem cél a teljes ország megszállása, úgyhogy nem is lehet pusztán a területi hódítás alapján értékelni az orosz offenzíva haladását.

2. Ukrajna hatalmas

Ukrajna területe több mint 600 ezer négyzetkilométer, a lakosság 44 millió fő. Ez azt jelenti, hogy az orosz haderőnek egy Magyarország 6,5-szörösének megfelelő területen kell katonai műveleteket végeznie, a lakosságuk is 4,5-szöröse a miénknek. Csak hogy értsük: Ukrajna területe akkora, mint Magyarország, Románia, Szlovákia, Csehország, Ausztria és Horvátország területe együttvéve.

Ekkora területen - különösen télvíz idején - nehéz átfogó szárazföldi műveleteket végezni, a stratégiai fontosságú városok olykor több száz kilométerre vannak egymástól, közben a menetoszlopokat folyamatosan érik rajtaütéses támadások ukrán milíciák részéről. Rengeteg erőforrást igényel a támadó műveletek mellett a logisztikai útvonalak kialakítása, fenntartása, az utánpótlás szervezése, a sebesültek, hadifoglyok ellátása, a megszállt területek ellenőrzése.

3. A vártnál hevesebb az ellenállás

A 2. pontban sorolt tényezők akkor is problémásak lennének, ha minimális ellenállást tanúsítana csak az ukrán haderő, lakosság; az már az invázió első napján világossá vált, hogy nem ez a forgatókönyv valósul meg.

Még objektív összesítések alapján is úgy tűnik, hogy az oroszok arányaiban súlyosabb veszteségeket szenvednek az ukrán félnél, az élőerőben mért veszteségek reálisan 3000-5000 fő körül járnak, a katonai jármű-állományban történt veszteségek lassan elérik az 1000-et. Az ukrán haderő látszólag maximálisan hasznosítani tudja a NATO-országok által küldött fegyvereket, fegyverrendszereket, rengeteg a felvétel a kilőtt harckocsikról, lelőtt repülőgépekről. Még az oroszok által ellenőrzött területeken is számos rajtaütéses támadás folyik a megszállók ellen.

A reguláris és irreguláris „területvédelmi” erők által mért csapások mellett a polgári lakosság ellenállása is jelentősnek tűnik. A megszállt városokban tüntetők dulakodnak az orosz katonákkal, a boltokban nem szolgálják ki az oroszokat, rendszeresek a Molotov-koktélokkal vagy komolyabb fegyverekkel elkövetett, logisztikai járműveket célzó támadások még a polgári lakosság részéről is.

A nagyvárosok – Kijev, Harkov, Dnyipró, Odessza – körüli szárazföldi harcok érdemben még el sem kezdődtek, törvényszerű szinte, hogy a városi harcok során sokkal súlyosabbak a támadók veszteségei és sajnos a polgári áldozatok száma is.

4. Az orosz támadás hullámokban történik

Az is bizonyítja, hogy az orosz haderő döntéshozói meg vannak lepve azon, hogy milyen heves az ellenállás az ukránok részéről, hogy egyre inkább úgy tűnik, nem készítettek elő megfelelő állományt és technikai eszközt ahhoz, hogy gyors és átfogó győzelemmel, néhány nap alatt elérjék a „különleges katonai műveletek” sikerét.

Az orosz haderő eleve „csak” 200 ezer katonát halmozott fel az ukrán határ térségébe, ez a teljes haderő durván 15-20%-a. Az inváziót indító rakétatámadás után ennek az állománynak is a töredéke (kb. 10-30%) indult csak meg Ukrajnába, ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy több alakulat nem is volt megfelelően tájékoztatva arról, hogy háborúba mennek.

Nagyon úgy festett, hogy az orosz haderő vezetői remélték, hogy a repterek kiiktatásával, Hosztomel-reptér és Harkov gyors elfoglalásával megtörik az ukrán ellenállást, így nem is mozgósítottak első körben néhány ezer főnél és néhány száz harcjárműnél nagyobb állományt.

A "második hullámban" már növelték mind az élőerő, mind a technikai eszközök számát, de körülbelül így 11 nap elteltével jutottunk csak el oda, hogy a 200 ezres készenléti állomány 80%-a már Ukrajnába került. Várhatóan a harcok elhúzódásával ez az állomány is jelentősen növekedni fog, ahogy Oroszország teljes területéről küldenek majd harcoló alakulatokat a konfliktuszónába.

Az is látszik, hogy első körben az orosz haderő kímélte a modernebb technikát, remélték, hogy lerúgott T-72-esekkel, BMP-2-esekkel, vontatott D-20-asokkal kellő sikereket tudnak elérni. Most már úgy látszik, ez is változott: egyre több a T-90-es, Pancír légvédelmi rendszer, BMD-4M deszantos harcjármű, TOSz-1-es termobárikus rendszer Ukrajnában. A légierő is egyre jobban akvitizálja magát, ami a veszteségeik növekedésében is tükröződik – csak vasárnap három gépet vesztett az orosz légierő, ami rendkívül súlyos anyagi és stratégiai szempontból is.

Mindez persze azt is jelenti, hogy az orosz támadások is egyre erőteljesebbek lesznek, várhatóan felgyorsul majd az offenzíva üteme a közeljövőben.

5. Problémák az orosz haderővel

Az is vitathatatlanná vált, hogy az orosz haderő mind az orosz vezérkar, mind a Nyugat által vártnál gyengébben teljesít Ukrajnában; lassabban haladnak stratégiai céljaik teljesítése felé. Veszteségeik súlyosak, rengeteg a dezertőr, elhagyott technikai eszköz a konfliktuszónában.

Nagyon úgy tűnik, hogy a hadműveletek tervezése felületes volt, nem voltak a stratégiai célok megfelelően kikommunikálva az állomány felé, az orosz haderő demotivált, a technikai eszközök rossz állapotban vannak, és súlyos problémák vannak a logisztikával is.

Összességében viszont még mindig úgy néz ki, hogy a vártnál hevesebb ellenállás és lassabb előrehaladás ellenére az ukránoknak továbbra sincs reális esélye győzelmet aratni valamilyen külső tényező intervenciója híján. (Portolio)