h i r d e t é s

Miért nem működtek együtt jobban az ellenzéki pártok?

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Miért nem működtek együtt jobban az ellenzéki pártok?

2018. május 03. - 08:01

 

Van egy racionális magyarázata is a szoros együttműködés elutasításának.

Fotó: Northfoto

Mostanra kb. az a kép alakult ki az ellenzéki pártok vezetőiről, hogy annyira hülyék/beképzeltek, hogy nem bírták (és továbbra sem bírják) belátni, hogy egyéniben leginkább csak akkor nyerhetnek, ha kölcsönösen visszalépnek egymás javára és a legtöbb választókerületben csak egy jelölt marad állva a Fidesz jelöltjével szemben. Van azonban egy racionális magyarázata is a (szoros) együttműködés elutasításának.

A magyarázat végiggondolásához érdemes megkülönböztetni az ellenzéki szavazók alábbi 4 csoportját:

  1. párthű szavazók: ők azok, akiket nem érdekelnek az esélyek, sok esetben  nem is hisznek a közvélemény-kutatásoknak vagy nem is értik a választási rendszert. De az is lehet, hogy csak tájékozatlanok, és nem érik el őket az esélyeket latolgató hírek. Ha pártjuk jelöltje állva marad, akkor rá szavaznak, ha visszalép, akkor arra, akinek a javára visszalépett. Ők a visszalépések igazi célpontjai.
  2. pragmatikus szavazók: a Fidesz leváltásának/gyengítésének célja minden mást felülír. Ők a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavaznak, bárki is legyen az. A visszalépések rájuk se hatnak, mert visszalépés nélkül is átszavaznak az esélyes jelöltre. Kivéve persze az olyan eseteket, ahol nem egyértelmű, ki volt az esélyes, de ilyenből viszonylag kevés volt. 

    -

  3. elvhű ellenzéki szavazók: őket érdeklik valamennyire az esélyek, de morális okokból nem hajlandóak olyan pártra szavazni, melyek nézeteivel vagy viselkedésével nem értenek egyet. Tudják, hogy  az esélytelen jelöltre adott szavazatuk elvész, de fontosabbnak tartják, hogy ne cselekedjenek az elveik ellenében. Rájuk a visszalépések csak kis mértékben hatnak. Ők csak akkor szavaznak át az esélyes jelöltre, ha az számukra elfogadható. Ha nem az, akkor maradnak a nekik leginkább tetsző párt jelöltje mellett, vagy ha az visszalép, akkor olyan ellenzéki párt jelöltjére szavaznak, akit elfogadhatónak tartanak. Illetve az is lehet, hogy ha a többszörös visszalépések miatt nincs számukra elfogadható jelölt, akkor az elvhű szavazók egy része érvénytelenül szavaz, vagy el se megy szavazni.  
  4. a Fideszt nem teljesen elutasító ellenzéki szavazók: ők azok, akik nem utasítják el teljes mértékben a Fidesz politikáját, de bizonyos pártokat/jelölteket a Fidesznél jobbnak tartanak (szívük szerint rájuk szavaznának), és bizonyos pártokat/jelölteket elfogadhatatlannak tartanak. Ha körzetükben az esélyes ellenzéki jelölt számukra elfogadhatatlan, akkor jó eséllyel a Fidesz jelöltjére szavaznak, mert úgy tudják legnagyobb eséllyel meggátolni az elfogadhatatlan ellenzéki jelölt győzelmét. Egy, a választások előtti Medián felmérés ( https://444.hu/2018/04/05/az-ellenzeki-attoreshez-visszalepesek-kellenek-nem-eleg-az-atszavazas) alapján a Jobbik szavazók 40%-a, és az LMP szavazók 12%-a Fideszre szavazott volna, ha csak a DK és a Fidesz között választhat (az MSZP és Fidesz közötti választás esetén pedig a Jobbik szavazók 32%-a, és LMP szavazók 10%-a tett volna így). 

A legtöbb elemzés csak a párthű és pragmatikus szavazókat veszi figyelembe, mondván, hogy aki érti a választási rendszert és le szeretné váltani a Fideszt, az irracionálisan cselekedne, ha a Fidesz jelöltjére vagy egy esélytelen jelöltre szavazna. Ez egyrészt nem igaz, mivel az, aki le szeretné váltani a Fideszt, tekintheti a Fideszt a kisebbik rossznak is, és ez esetben racionális, ha a Fideszre szavaz, ha az esélyes ellenzéki jelölt számára elfogadhatatlan. Másrészt a nyilvánvalóan esélytelen jelöltre szavazás valóban irracionális, de az irracionális viselkedés egyáltalán nem ritka az emberek körében, elég csak a szavazásra gondolni. Az egyén szempontjából nyilvánvalóan teljesen mindegy, hogy elmegy-e szavazni, vagy sem, egy szavazat nagyon ritkán szokott dönteni (a legszorosabb választókerületben is több, mint százzal szavaztak többen a nyertesre, mint a második helyezettre). Mégis az emberek nagy része elmegy szavazni, és van, aki órákat is hajlandó rászánni a szavazásra.

Továbbá a nagyon elvhű és a Fideszt nem teljesen elutasító szavazók nemcsak amiatt jelentenek problémát, mert visszalépés esetén sem szavaznak át az esélyes jelöltre, vagy a Fideszre szavaznának. Ha egy párt együttműködik az elvhű szavazói számára elfogadhatatlan pártokkal, akkor az ilyen szavazóinak egy részét végképp elveszítheti, és azok se egyéniben, se listán nem fognak rá szavazni, vagy akár el se mennek szavazni. Ez pedig oda vezethetett volna, hogy a kormányváltást akaró szavazók száma csökken, ami a Fidesznek kedvezett volna. És a bejutási küszöb közelében mért pártoknál (pl. LMP) egy széles együttműködés akár a küszöb alá is lökhette volna a pártot, amivel szintén a Fidesz járt volna jól.

Persze az együttműködésnek vannak különböző szintjei. Teljesen más az, ha egyes jelöltek lépnek vissza, meg az, ha egy párt vezetése koordinálja az együttműködést. Utóbbi sokkal több elvhű szavazó számára lett volna vállalhatatlan. Egy ilyen együttműködés különösen a Jobbikot és az LMP-t érinthette volna hátrányosan, mivel nagyon sok szavazójuk számára vállalhatatlan a DK, ill. az MSZP. És megint más a leginkább az LMP által propagált teljes körű ellenzéki együttműködés, mely azt az üzenetet közvetítette volna, hogy az együttműködés egy elkerülhetetlen rossz, amire mindenképp szükség van. Ezzel talán jobban megbékéltek volna az elvű és a Fideszt nem teljesen elutasító szavazók, különösen, ha egy, új választások kiírását is magában foglaló közös minimum programot is letesznek az asztalra az ellenzéki pártok. De ez nem biztos, szerintem egy ilyen teljes körű együttműködéssel is a Fidesz járt volna jól, különösen ha beveti az együttműködést lejárató propagandáját.

 

Forrás: Mainstream TÉVHITEK


 

h i r d e t é s