De a lezárt határok és a munkanélküliség gátat szab a vágyaknak. A szülők pedig - hasonló helyzetük miatt - nem sok segítséget képesek nyújtani gyermekeiknek.

- Ilyen körülmények között a fiam szüntelenül a támogatásomat kéri, hogy kivándorolhasson, ahogyan a barátai

- mondja el Isam. Nem teszem meg. Ám, ha anyagi lehetőségem engedné, odaadnám neki a szükséges összeget, hogy útnak induljon. Mert itt nincs jövője - állítja egy gázai apa.

Rafah. Határátkelő Egyiptomba. Sok migráns számára kiindulópont az új élet felé. Ezt az utat követte Musztafa is. Döntését azóta megbánta.

Mikor úgy érzed, hogy minden ajtó bezárul az orrod előtt, akkor ha kinyílik egy, belépsz rajta, még ha a pokol kapuja is az. Egy migráns útja a célállomásig, maga a pokol tornáca.

Teli kínnal, küszködéssel.

Nekem nem sikerült eljutnom Európába, a közelébe sem értem. De tudok beszélni a tapasztalataimról; például amikor a Sínai-félszigeten keltem át - ami egy rendkívül veszélyes terület - egyszerűen meg akartam halni...

- meséli az elgyötört férfi.

Musztafa csak álmát vesztette, nagyon sokan viszont az életükkel fizetnek az álmukért.

Ennek a gázai asszonynak akkor tűnt el a fia, amikor elsüllyedt vele az embercsempészek Európába tartó hajója.

Nem érzik biztonságban magukat, ezért a fiatalok elhagyják hazájukat

 - mondja.

Életet remélnek, de a halálba mennek. Azt remélik, Európában biztonságot és emberhez méltó életet találnak. Aztán vagy meglelik, vagy nem

 - halljuk a szomorú, gázai asszonytól.

A rengeteg szenvedésről, veszélyről, halálról szóló beszámoló azért nem tántorítja el a palesztinokat az úttól, mert hazájukban - nap, mint nap - a kilátástalan helyzetükkel, jövőjükkel szembesülnek.

hu.euronews.com