Azonnal el is költötték virtuálisan ezt az irdatlan nagy - szekszárdi mértékben csak a kádár rendszer két ötéves tervével mérhető - összeget. Nyilatkoztak is, hogy mire fogják költeni. Külön hangsúlyozta a Polgármester, hogy először fordul elő, hogy nem Pestről mondják meg, hogy mire pályázhatnak, hanem maguk dönthetik el. A Polgármester két napja road showozik a vállalkozóknál és a civileknél, a hivatal és saját nagyszerű tettét adja elő két-két órás előadásban.

A Polgármester, akit emberileg, erkölcsileg politikailag alaposan megrogyasztott a Hadházy Ákos 2012-es titokba felvett és a Fideszes mutyizásról kiszivárogtatott hangfelvétele, ami bejárta a várost és az országot. Olyan biztosnak érezte pozícióját egy ilyen siker után, hogy el sem tudta képzelni, hogy lesz ember ebben a városban, aki szembe mer menni a "40 milliárddal". Erős páncélnak látszott ez a soha nem látott összeg. Tán úgy érezte magát, mint a Mark Twain tengerésze, aki kézbe vette az egymillió fontos bankjegyet és még nem derült ki, hogy mennyit is ér valójában.

De történt valami. Nincs hozsannázás, nincs csodálat. Hiába lobogtatja, mutogatja a bankjegyet, már szinte senki nem hiszi valódinak ezt a papírlapot. A Facebookon alig jelent meg más komment, mint az, hogy "no' ez is jó lesz valakinek" és ehhez hasonlók. Az utca embere unszolás nélkül azt kérdi, hogy felét, vagy többet fognak-e ellopni? Olyan erősen jobboldali emberek, akik egy éve még látatlanban a feltétel nélküli álltak volna ki egy ilyen hatalmas eredmény mellett, most hallgatnak, vagy ami még rosszabb, kételkednek.

Miről van szó? Olyan nagy beruházásokról, amik vagy teljesen értelmetlenek, vagy annyira kilóg a lóláb, hogy már mindenki észreveszi. Borítékolhatók azok a cégek és valakik, akik nagyon jól fognak járni és az is, hogy ezekre a beruházásokra a szekszárdiaknak sem szükségük, sem befolyásuk nincs. Kisvasút, 50 méteres fedett uszoda a 25 méteres helyett. Paksról, az atomerőműtől egy fűtési távvezeték kiépítése, kétszer annyiért, mint amennyibe a fogadó épületek hőszigetelése kerülne. A meglévő sportcsarnok lebontása és új építése. Kalandpark, 150 szobás négy csillagos szálloda.

Szekszárd még az előző népszámláláskor 33.000 feletti lakos számmal rendelkezett. Húsz év alatt tíz százalékát elvesztette, és legalább tíz százalék dolgozik külföldön. Szinte nincs család, ahonnan ne hiányozna életerős fiatal. Az iskolák lepusztultak, a kórházba nem gyógyulni, hanem sokak szerint halni mennek az emberek. Orvos és ápolóhiány, lepusztult épületek. Látszik a "hegyekben"- ahogy itt nevezik a löszdombokat - hogy hiányzik a dolgos kéz, pusztulnak a kisbirtokok. A nagy szőlősgazdák a sok százmilliós támogatás mellett még működnek, de a mérlegeredmények alig mutatnak ki nyereséget. Vannak, akik már csak névleges gazdák. (Bonyolult tulajdonviszonyokkal nem tisztem foglalkozni, de aki utánajár, igen érdekes összefüggésekre juthat.)

Akik itt élnek, azok orra alá már hiába dugják a mézes madzagot, itt már nem a vágy, sokkal inkább a méla undor a reakció, pedig ennyi pénzből egy értelmes koncepció mellett virágzó gazdaságot, élhető várost lehetne teremteni. De erre ma nincs igény a hatalom részéről, csak a pénz számít. Az egymillió fontos bankjegy csak egy fecni, amiről már csak nagyon kevesen hiszik, hogy eltakarja, ami mögötte zajlik.

Rácz Zoltán