Nézzük, az élet mely területén lehet picit jobb nekünk.

Véletlen folytán vagy tudatos gazdasági tervezés eredményeképpen? Teljesen mindegy abból a szempontból, hogy az éppen regnáló kormány a választások évére időzíti az össznépi pénzosztást, ugyanakkor ezekben az években megpróbál kikerülni mindenféle megszorítást, gazdaságoptimalizáló intézkedést vagy bármit, ami "bántaná" az embereket. Nézzük meg, hogy milyen pénztárcák nyílhatnak ki 2018-ban, az élet mely területén van lehetőség arra, hogy picit jobb legyen nekünk. 

Nyugdíjasok nélkül nem lehet választásokat nyerni. Emelni kell a nyugdíjakat.

Nem hiszem, hogy nagy meglepetést árulnék el azzal, hogy a 2018-as gazdasági és politikai stratégia egyik legfontosabb tétele valószínűleg a nyugdíjak emelése vagy a nyugdíjasok prémizálása lesz. Szerintem biztosan lesz valamivel, ami ideiglenesen enyhíti méltatlan helyzetüket.

Az infláció az NGM szerint 2017-ben 1,6, 2018-ban 3,1, 2019-ben 3, 2020-ban szintén 3 százalék lehet. Időközben azonban az MNB is publikálta a 2017-re vonatkozó inflációs előrejelzését, a pénzromlás üteme a jegybank szerint 2,3 százalék lehet.

Ezt azt is jelenti, hogy egyfajta nyugdíjpérmiumként januárra visszamenőleges hatállyal 2017 novemberében megemelik a nyugdíjat, amit egy összegben kapnak majd meg. Ez év végén egyszeri pár tízezer forintos összeg lehet, ami miatt kellemesebb szájízzel fordulnak 2018-ra. 

A pénzosztás nem állhat meg itt, hiszen várhatóan év végén, de akár még a választások előtt elképzelhető egy újabb "erzsébet utalvány" csomag, amit természetesen meg lehet majd ideologizálni. A kérdés igazából az, hogy képesek lesznek e a fejekben szétválasztani az amúgy is esedékes és kötelező nyugdíjemeléseket illetve a plusz juttatásokat. Egyáltalán akarnak majd ilyet? 

Én arra számítok, hogy 2018-ban az indokoltnál többet fog a kormány a nyugdíjra fordítani. Hogy ezt tartós emeléssel akarja megoldani, vagy megint "utalványozással" akarnak tünetet enyhíteni, az a jövő kérdése.

A családokat támogatni kell. Érezniük kell a gondoskodást! Ideje emelni a családi pótlékon...

Magyarországon nyolc éve nem emelték a csalái pótlék alapösszegét, ami jelenleg 12 200 forint. Egyrészt amennyiben a gazdaságpolitika a családi pótlék mellett akar továbbra is elköteleződni, akkor időszerű lenne emelni, másrészt talán nem véletlen, hogy sem tavaly, sem idén nem lépték még meg. A lényeg, hogy a családok az emeléshez ne szokjanak hozzá, mire eljön a választás. 

Nem biztos, hogy ez a helyes irány... A családi pótlék alanyi jogon járó támogatási forma, amivel a legnagyobb probléma az, hogy visszaélésre adhat okot. Sokan gondolják azt, hogy gyereket csak akkor szabad vállalni, ha mindenféle állami pénz nélkül képesek vagyunk becsülettel felnevelni. Ebben az esetben az államtól kapott bármilyen nemű pénz egyfajta plusz, ami a fejlődés kell, hogy szolgálja.

Ehhez képest a valóságban sok családnak a családi pótlék nem pluszt jelent, hanem a létezés kulcsát, ami nélkül egyszerűen gyógyszert sem tudnának vásárolni. Ez persze szociológiai probléma és kérdéskör, amit nem lenne szerencsés ebben a cikkben kitárgyalni. Másik oldalról is minimum problémás a családi pótlék, hiszen alanyi jogon és kötelező jelleggel kapják olyan gazdag családok is, akiknek semmi szükségük rá.

Mégsem látni, hogy a családi pótlék intézményét átalakítanák, hozzányúlnának. Így ezen belül kell gondolkoznunk. A kormány már nézegeti Lengyelországot, ahol bevezették az "500 plus" családtámogatási programot, ami már 35 500 forintos támogatást jelent gyerekenként. Fontos megjegyezni, hogy az "500 plus" program keretében a lengyelek megnézik, hogy ki kapja a megemelt támogatást, így csak a 800 zloty/ egy főre jutó családi jövedelem alatt jogosultak az emberek.

Véleményem szerint 2018-ban biztosan nem fogják háromszorosára emelni a támogatást, viszont cserébe nem is kötnek jövedelmi korlátot. Helyette egy 50-100%-os emelést látok elképzelhetőnek, ami szintúgy alanyi jogon jár majd. 

A minimálbért nem hagyhatjuk ki

Továbbra sem vagyok meggyőződve a minimálbér szabályozásának létjogosultságáról. Szent meggyőződésem, hogy a minimálbér hosszútávon kifejezetten a munkavállalók érdekei ellen való, torzítja a piacot és csökkenti a produktivitást. Fél mondatban kifejtve: A piac mindig beárazza saját magát és hosszútávon a piac "kiköveteli" azt a munkaerőt, amire szüksége van. Persze ezen sokat lehetne vitázni pro és kontra.

A kormány abban a szerencsés helyzetben van, hogy ezt a gazdaságpolitikát folytatva gyakorlatilag nincsen rákényszerítve a surlódásra a szakszervezetekkel. A kialakult munkaerőhiány (szakképzett munkaerő hiánya, kivándorlás problémája) önmagától felveri a béreket. Ma minden területen azt tapasztalhatják az emberek, hogy elkezdtek többet keresni. Ez a folyamat pedig a jövőben folytatódik. Mivel a gazdaság is növekedő pályára állt, ezért a piac abszolút képes befogadni a minimálbérek emelését. Ehhez hozzájárul a megindult infláció is, ami szintén egy szerencsés helyzetet okozhat: az emberek nem kezdenek el számolgatni. Nem azt nézik, hogy mennyi a reálbérük, azt nézik, hogy ténylegesen mennyit kapnak kézhez. 

Én arra számítok, hogy 2018-ban nem lesz kialakult vita. A kormány mindent megad, amit kérnek (ésszerű határokon belül) és akár 20-30%-os emelés is benne van a levegőben- és miközben ezeket a jóslatokat írom, jutott eszembe, hogy már megvannak a jövő évi számok.... 

A Magyar Közlöny 204. számában megjelent Kormány 430/2016. (XII. 15.) Korm. rendelete a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról, ami a 2017-évre vonatkozóan túl először tartalmaz hosszabb időszakra vonatkozó előírásokat, ugyanis már most megtudhatjuk, hogy a 2018-ban mekkora lesz az előírt legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum (közismert nevén: szakmunkásbér). A minimálbér 2018-ban 138.000 / hó (2016-ban 111 000 forint volt, ez 24%-os emelkedés), míg a garantált bérminimum 180 500 forint lesz (2016-ban 129 000 forint, azaz 39,9%-os emelkedés).

Csökkennie kell az SZJA-nak

Az össznépi pénzosztás egyik legfontosabb stratégiai pontja lehet az SZJA csökkentése, hiszen ez valóban mindenkit érintene, aki legális jövedelemmel rendelkezik. Érezhető összegek maradnának az emberek zsebében és a szavazó ezt szereti. Teli zsebbel könnyebben megy el szavazni. Persze az más kérdés, hogy a régiós összehasonlításban is versenyképes SZJA mellett a magyarokat összenyomja a teljes adózási rendszer és teherviselés.

Személyes tippem, hogy a lexCEU után kénytelenek lesznek jolly jokerként ősszel elővenni a kérdést, és 10% alá menni SZJA-ban. Én nem lepődnék meg...

Kenyeret és cirkuszt a népnek

Mi reprezentálja jobban egy ország erejét, mint a csodaszép, de sokszor hasztalan épületek megléte? Az Olimpia 2024 is ezért lehetett részben nagyon fontos és kedves a kormány számára. Budapest hiába szavazta le  a rendezést, a kormány bejelentette, hogy attól még felépíti a létesítményeket. Tehát ne lepődjünk meg, ha lesznek csodaszép és monumentális létesítményeink. Az átlagos ember, aki nem különösebben követi a gazdasági híreket, pedig azt érezheti, hogy Magyarország jobban teljesít és nagyon erős, hiszen egy szegény országnak ilyenre nem lenne pénze.

Irány a rezsi outlet! A rezsicsökkentés tovább folytatódhat...

Biztosan Te is találkoztál már az "állítsuk meg Brüsszelt" plakátokkal, aminek egyik legfontosabb kérdése a rezsicsökkentés lesz, amit az EU amúgy ellenez és jogsértőnek talál. A mezei magyar ember pedig örül ennek, hiszen mégiscsak azt látja az ELMŰ számlán, hogy mennyit fizethetne és ehhez képest mennyivel kevesebbett kell fizetni. Az már senkit nem érdekel, hogy ennek a többszörösét kell életünk más területein a rezsicsökkentés áldott hatása miatt kifizetni.

De ezt miből finanszírozzák majd?

Biztosan benned is felmerült a kérdés, hogy milyen pénzből lehet egy esetleges össznépi pénzosztást finanszírozni? A gazdasági növekedés elég lesz erre? Nem hiszem, pláne úgy, hogy egy SZJA csökkentés szinte biztosan jelen állapotában bevételkiesést is jelentene az Államnak. 

Vannak kevésbé popularista szakágai a közigazgatásnak, mint például az egészségügy és az oktatás. Az ország két alappillére, ami egyáltalán nem látványos. Ezek a területek tipikusan 10+ éves megtérüléssel kecsegtetnek, amit egyetlen politikai erőnek sincsen ideje kivárni. Pedig ez a két szakág akkor működik jól, ha nem kell róla beszélnünk. Struktúrális átalakításokra lenne szükség, ami hihetetlenül sok pénzt emésztene fel és számos politikai konfliktust generálna. Az eredmény pedig csak a következő generációkkal jönne meg.

Forrás: napi.hu

"Drasztikusan csökkent az alapfokú oktatás támogatása: míg 2010-ben még 881 milliárdot költöttek erre, idén már csak 370 milliárd forint jut - igaz eközben fordítottan nőtt az egyéb oktatás - így az alapfokú oktatás költségeinek csökkenése a mutatottnál kisebb lehet - de az irányt jól jelzi. A középfokú oktatási kiadások évi 352 milliárdról, 217 milliárdra csökkentek, míg a felsőoktatás támogatása beragadt a 2010-es szinten: jövőre 485 milliárdot költenek erre a célra.

A jóléti kiadásokon belül az egészségügyi kiadások nőttek kerek 51 milliárd forinttal a hat év alatt. Az egészségügyi kiadásokon belül jelentős átcsoportosításra került sor: egyedül a kórházi kiadások emelkedtek 1608 milliárdról 1701 milliárd forintra, minden más - házi és gyerekorvosi ellátás, a szakorvosi, fogászati kiadások és a közegészségügyi kiadások - csökkentek. Az egészségügyet ráadásul szétfeszítik a jelenlegi keretek, egyre nagyobb probléma az orvoshiány, a fiatal orvosok elvándorlása, az alulfinanszírozottság, amely meglátszik a bérekben és a kórházi tartozásokban is."- írja a napi.hu

Szépen kirajzolódik, hogy a kormány előszeretettel vonja el a forrásokat ezektől a területektől és vélhetően a tendencia a jövőben is folytatódhat. Ha nagyon demagóg szeretnék lenni, akkor minden egyes nyugdíjasoknak kipostázott "Erzsébet utalvány" 1 perccel veti vissza a magyar oktatás fejlettségi szintjét vagy az egészségügy állapotát a nyugathoz viszonyítva.

iflgazdasag.blog.hu