Van egy olyan erdélyi portál, amelynek 13 újságírója (határon innen és túl) állítólag önkéntesen dolgozik. A lap pedig azt állítja magáról, hogy "Kárpát-medence egyetlen olyan nagy hagyománnyal rendelkező információs és véleményoldala, amely minden politikai iránytól és befolyástól mentes". Persze, ha jóhiszeműek akarunk lenni, azt sem lehet kizárni, hogy valakik ingyen dolgoznak az erdélyi magyar sajtóban, ahol a hasonló létszámú szerkesztőségek tagjai amúgy is háromezer alatti fizetésért végzik a dolguk. A portálon bemutatott helyzet mögül azonban már csak a magas fokú titkolózás miatt is úgy érezhetjük, hogy kilóg a lóláb.

A tulajdonos- és főszerkesztőváltás kapcsán a Transindex korábban már megkereste a két feladatkört addig (egy személyben) ellátó Tókos Leventét, aki saját bevallása szerint azért mondott le az Erdély.ma weboldalról, mert három év alatt rájött, lehetetlen feladatra vállalkozott azzal, hogy egy szerkesztőséget próbált működtetni pártok támogatása és banki kölcsön felvétele nélkül. Tókost az új főszerkesztőről és tulajdonosról is kérdeztük, utóbbi kilétét azonban ő "hétpecsétes titoknak" nevezte, a főszerkesztőt pedig akkor nem tudta még megnevezni.

Az új tulajdonos kiléte egyelőre titok, de a korábbi laptulajdonos cég adatait viszont itt és itt lehet megnézni. Ez azért volt meglepő egy "középkategóriás autó áráért megvásárolt" lapnál, mert ezek az információk általában nyilvánosak. Egy újság esetében pedig, amelyik azt állítja magáról, hogy semmilyen módon nem kötődik politikai alakulatokhoz, illetve "semmilyen párttól vagy bármilyen politikai ideológiához kötődő szervezettől, személytől támogatást nem fogad el", egyenesen elvárható, hogy az erdélyi nyilvánosság tudja, ki is áll mögötte.

Sem a tulajdonos, sem a háttérben álló cég nevét nem árulják el, nem tudhatjuk tehát, ki áll a lap mögött. Amikor később az új cégről is megkérdeztük Tókost, ingerülten válaszolt, jelezve, hogy ahhoz már semmi köze. Ő egyébként a különválásig a saját cége alatt működtette a portált. Ugyanakkor a háttérben korábban egy egyesület is működött, az (Erdély Ma Egyesület), de volt elnökétől, Kovács Imre-Csabától úgy tudjuk, hogy ezt már korábban megszüntette, mivel nem értett egyet a portál vezetésével.

A nyilvánosan elérhető adatokból egyébként látszik, a domént is az egyesület jegyezte be annak idején, viszont azóta valaki más, egy marokkói cég adminisztrálja (Stanzick Karl, MTDS), akinek a domén valódi tulajdonosa fizethet ezért. Így azonban azon kívül, hogy ezen a német szerveren tárolják, nem sokat lehet kibogozni.

Tókos leköszönése után nemsokára kiderült, hogy Sengel Ferenc lett a főszerkesztő, aki a Magyar Turán Szövetség Maros megyei tagja, korábban pedig a kormánypárti Origo és a Magyar Hírlap újságírója volt. Tegyük hozzá, ekkor még a szerkesztőség többi tagja fedésben maradt, annak ellenére, hogy már monogramokkal publikáltak a lapba.

A Magyar Narancs cikke szerint Sengel a NER-es kultúrharc egyik vezéralakjának, Szakács Árpádnak a barátja. Kapcsolatuk azonban nemcsak magán, hanem szakmai alapokon is nyugszik: Sengel Szakács előmenetelét is segítette. Ebből pedig már sejthető volt, hogy a fideszes kultúrharcot elindító Szakács hamarosan az Erdély.ma körül is fel fog tűnni. Így egyesek arra gyanakodtak, hogy a hétpecsétes titok egyenesen Szakács Árpádot fedi, mások pedig egy hozzá köthető fideszesre gondoltak. Bár a mostani információink birtokában egyik változatot sem tudjuk igazolni vagy cáfolni, a megmondóember előbb publicistaként, majd néhány napja főmunkatársként, valóban megjelent a lap impresszumában.

Fidesz vagy Mi Hazánk?

Az oldalt a tulajdonosváltás előtt is jobboldali lapként tartotta számon a magyar nyilvánosság, Erdélyből a Néppárt, Magyarországról pedig a Fidesz kommunikációs üzenetei bontakoztak ki retorikájában. A megújulása előtt viszont már publicistaként a portál hasábjain feltűnő Szakács Árpád bemelegítő körében érezhető volt, hogy lesz ez több is.

Fábián Tibor református lelkész, publicista, író, az Ilyenek voltunk című kötet szerzője. A Magyar Nemzetben, a Tiszatájban és egyházi lapokban publikál. Az Erdély.mától korábban már egyszer elköszönt, a lap ekkor összegyűjtötte írásait, amelyek az Origón is megállnák a helyüket. Tallián Hedvig a podcastok előtt a borról írt a Mandinernek. A portál impresszumában Szakács és a főszerkesztő mellett megjelenik: Borbély Zsolt Attila, Fábián Tibor és Tallián Hedvig neve. Mások csak monogrammal látják el anyagaikat, ezt viszont az impresszumban nem jelenítik meg teljes névvel, így akár álnevek is lehetnek. A leírásból kiderül, hogy a főszerkesztő és a négy szerkesztő mellett nyolc állítólagos külföldi tudósító hozzájárul a lap tartalmához. (A monogramos szerzők azonban nemcsak külföldi témákat dolgoznak fel, A. A. például rendszeresen ír erdélyi témákról.)

"Külföldi tudósítói hálózatunk arra vállalkozik, hogy a globális világ politikai és ideológiai "időjárását" mutassa be egyfajta előrejelzésként, mert a társadalmakat szétverő törekvések hamarosan a Kárpát-medencébe is el fognak érni, jelentős részük pedig már itt van. A nyugati világ agóniája megmutatja, mi vár ránk, ha mentálisan nem tudjuk tartani a védelmi vonalainkat" – hívja fel a veszélyre a figyelmet a szerkesztőség, amit szintén nem neveznek nevén, de azért ki lehet találni, mi re gondolnak.

Hogy mi lehet ez a veszély?!

Borbély Zsolt Attila közíró, jogász, politológus, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének vezetője, EP-képviselőjelöltje is volt, a párt néppártosodása után azonban a Fidesz mellé állt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országos alelnökeként politológusi minőségében a Jobbikot bírálta, amiről könyvet is írt. Szakács és Borbély Zsolt Attila eddigi munkásságából kiindulva, illetve az Erdély.ma oldalon hirdetett Raffay Ernő művekből (pl. ezt és ezt) arra tippelünk, hogy a magyar nemzeti öntudatot elpusztító szabadkőművesek összeesküvéséről lehet szó, akik a liberális ideológiával fertőzték meg a világot Nyugaton, Keleten pedig a kommunizmussal (legalábbis valami ilyesmiről beszél Szakács a fentebb belinkelt videóban).

Szakács Árpádot azonban az Index.hu korábbi írása szerint nagy hiba lenne egyszerű összeesküvéshívőnek tekinteni, ugyanis korábban ő volt a magyar "kormánypropaganda egyik bástyája", a Mediaworks lapkiadó központi szerkesztőségének főszerkesztője, illetve a kulturális "királycsináló". Ő indította el a Magyar Időkben a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatot, amelyben a szerző többek között azokat az intézményeket vette célba, amelyeket bár a Fidesz-kormány révén támogat a magyar állam, mégis beengednek szerinte "nem eléggé jobboldali" vagy liberális művészeket is.

A cikksorozat hatására rúgták ki például Prőhle Gergelyt, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját, akinek a helyére érkezett a magát 110 százalékig orbánistának nevező, szintén erdélyi származású Demeter Szilárd, aki e mellett már a könyvszakma és az irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztos is. Hogy Prőhle mivel dühítette fel Szakácsot? Az a Válasz Online, illetve a Magyar Narancs beszámolójából derül ki.

A kultúrpolitikai megmondóembernek viszont később az új PIM-elnökkel is meggyűlt a baja, mert Demeter nem feltétlen a Szakács kottájából szerette volna megadni a kultúra Fideszes irányzatát, erről saját elképzelései voltak. Ezt pedig világossá is tette számára. A 24.hu felvetését, hogy Demetert is "elütheti az a vonat, ami az elődjét elgázolta", úgy kommentálta: kinevezése után behívatta Szakácsot, és közölte vele: "lehet továbbra is árgus tekintettel követni a PIM tevékenységét, és természetesen lehet írni bármit, eszemben sincs ebben gátolni őt, de azzal legyen tisztában, hogy minden támadásra válaszolni fogok, ugyanis én nem eltartott kisujjal küzdök, mint Prőhle Gergely" –. És valóban, a jelek szerint Szakács ezúttal nem mérte fel elég jól az erőviszonyokat.

Az adok-kapok (itt és itt) persze nem ért véget ennyivel, sőt azóta is tart: mint a belinkelt márciusi Mandiner cikkekből is kiderül, amelyben Szakács és társa Demetert az újraindításról és a magyar kultúra jövőjéről írt cikke miatt gyomrozza, amelyről az erdély.má-ra B.A. (?) írt hírösszefoglalót a HVG-re hivatkozva.

Mi lett a vége a harcnak?

2020 januárjában Szakács fizetés nélküli alkotói szabadságra ment a Mediaworks központi szerkesztőségének éléről. A kiadó olyan kormányközeli lapokért felelt, mint a Ripost, a Világgazdaság vagy éppen a Figyelő, de az említetteken kívül több tucat sajtóterméket ad ki, köztük számos vidéki napilapot is.

A megmondóember azóta pár lépéssel kijjebb került a Fidesz holdudvarából, és a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom közelében tűnt fel újra (pl. itt, itt és itt), amelynek az exjobbikos Toroczkai László a vezetője.

Erdélyben a pátról legutóbb Dúró Dóra mesekönyvdarálása kapcsán lehetett többet hallani. Az Erdély.má-n viszont ideológiai egyezésük vagy a szerkesztők szimpátiája miatt – a magyarországi pártok közül a Fidesz mellett, ez a párt is erősen reprezentált (más ellenzéki pártok csak akkor jelennek meg, ha bírálni kell).

Érdekes viszont, hogy amíg a kispártnak számító Mi Hazánk minden mozdulatát gond nélkül lekövetik, Magyarország kormánya sokszor megakad a torkukon, de nem olyan "hétköznapi" témákkal van bajuk, mint a jogállamiság kérdése, a hirtelen meggazdagodások vagy a sajtószabadság helyzete, inkább azzal, hogy Demeter Szilárd, Novák Katalin vagy Deutsch Tamás belátta a hibáját és elnézést kért valamiért. Ez a fajta "gyávaság" viszont elfogadhatatlan Szakács számára, akinek Facebookos háborgását egy Porfirij Petrovics álnevű szerző emelte át a lapba.

Persze az is tény, hogy megpróbálták Szájer Józsefet tisztára mosni azzal, hogy bezzeg az ellenzék... Vagy ugyanilyen Fidesz-retorikával arról is írtak, hogy az EP-képviselő titkosszolgálati akció áldozata lett. Vagy, hogy ott van perszeSoros...

És akkor még bejön a képbe a fake news is

Az Erdély.mán azonban nemcsak politikai összeesküvés-elméletek kapnak teret, hanem újabban, a koronavírus-járvány kapcsán is jelennek meg súlyosan megtévesztő szövegek. Nemrég közöltek pl. egy kétrészes interjú fordítását Carlo Maria Viganò érsekkel, aki a lap szerint végre elmondja a tutit a "koronavírus-járványnak nevezett eseményekkel kapcsolatban". Gyakorlatilag viszont összeesküvés-elméleteket és hamis tényeket közöl, azt állítva (itt és itt), hogy a szabadkőművesek a felelősek mindenért. Ja, meg a csúnya, gonosz sajtó, amely nem enged teret az ilyen jellegű álhíreknek, vagy belátja, hogy a mindenkire nagy terheket rovó korlátozásokat senki sem jókedvében hozza meg, viseli el, hanem vannak olyan, a szakértők által kidolgozott intézkedések, amelyek már beváltak a járványok kezelésekor, és amelyet nem tudósnak beállított papok, hanem egészségügyi szakemberek dolgoztak ki.

Úgy vélem, hogy az már nem csak véleményszabadság kérdése, hogy valaki egy egészségügyi válsághelyzetben az emberek egészségére káros nézeteket fogalmaz meg és terjeszt, ezzel ugyanis árt nekik. Ha a hatóságok vagy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) ezeket nem kéri számon, akkor az olvasókon múlik, mit választanak, ez pedig már nem pártpreferencia kérdése. (Transindex)