A rendszerváltozás óta, még sohasem volt ilyen óriási különbség ember és ember között hazánkban. Egy szűk réteg mesés vagyonokat halmozott fel, a hatalom kegyencei rövid idő alatt sokszoros milliárdosok lettek. Ugyanakkor mintegy négy millióan élnek a létminimum alatt, százezrek vegetálnak a legnagyobb nyomorban. Esélyük sincs arra, hogy segítség nélkül csipetnyit javuljon az életük. A hatalom emberei érzéketlenek, a támogatásra szorulók kiszolgáltatottan próbálnak az árokból kikecmeregni, sikertelenül. Az uralkodó hatalom a tudást, a gondolkodást tekinti legnagyobb ellenségének. Az illiberálisnak mondott demokráciák a szolgalelkűséget, a hatalmasságok előtti bókolást, a talpnyalást díjazzák. Aki ki lóg a sorból, az nem sok jóra számíthat.

Kíváncsi voltam, hogy a kortárs magyar költők hogyan is látják az elmúlt éveket, műveikben milyen módon van jelen a közélet,a haza iránti felelősség. Nem törekedhettem teljességre, számos jelentős alkotó nem szerepel a válogatásban. De legyen ez a kezdet, várom, hogy az oldal olvasói egészítsék ki, gazdagítsák az összeállítást, mindannyiunk örömére.

Bízom abban, hogy az idézet- válogatás sokak tetszését elnyeri, s arra késztet, hogy elolvassa, tovább gondolja a verset.

"Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, a vajon mi ott? "

/Kiss Judit Ágnes: Szó /

Szilágyi
Örzsébet
E-mailjét megírta,
Emoti-
Konokkal
Azt is telesírta.
Fiának
Megy a mail
London városába,
Ahol az
Mosogat"

/Lackfi János: A fekete router /

Isten, áldd meg a magyart
Belső széthúzással,
Nem kell ágyú, puska, kard,
Végez enmagával.
Összetart, mint folyós pép,
Megtölti a bendőt,
A múlt megvolt, most meg épp
Elbaltáz jövendőt! "

/Lackfi János: A széthúzás himnusza/

"Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek."

/Kemény István: Búcsúlevél/

"Magyarnak lenni: kúszni hátra!
berontani a zsákutcába,
és ki-kitörni mégis: "hátha!"
vagy kikötünk a másvilágban,
vagy besorolunk egy Más világba"

/Marsall László: Magyarnak lenni/

"Mint bulldózer tolja maga előtt
a voltak összessége a rákövetkezőt,
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: "Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!"

/Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca/

"Zsarnokunk belülről vezérel
bűnös ez, mint a többi nép,
csak nem emlékszünk,
miben vétkeztünk
hol miért és miképp.

"Én is tenném, tudod,
csak családom van",
kujtorog a rohadás, unod,
pedig mindig mindenben ott van:"

/Grecsó Krisztián: Egy mondat/

"A konyhában rózsállik a rezsó
Pörög a villanyóra, aggódva nézem,
Vajon az öröm mire való?
Sarokban korog minden testvérem."
/Jónás István: Szegények/
"Nem mintha dolgozni
maga nem akarna,
édesanyám, kedvesanyám
lapátra lett rakva.

Apámnak már régen
nem is volt állása,
ebből baj lesz, nem kis baj lesz,
akárki meglássa."

/Lackfi János: Veszett munka balladája/

"van itt elég büdös bűnös és méltatlan
hagytad és hagytuk és hagytam én hagytam
odalett odavolt széthúzok széthúzol
amelyik szolgáltat azonnal szétkapcsol
nincsen sehol tisztesség erdélyben térerő
lesz még a kárpátok lesz még a nép nyerő"

/Grecsó Krisztián: Szeretlek Magyarország/

"Kőbe vésett alkotmány a jutalmad!
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz,
A tisztázás helyett a lágy maszat.
Pörös szájak befogva? Nagydarab
Megmondóemberek pálcát ragadnak. "

/Térey János: Magyar közöny/

"Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni,
mert olyan az, mint az édesanyánk.
Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja:
hogy ezt szeretjük. "Egyél még, fiam!"
Konyhájában ütött-kopott edények,
ami meg új, az tőlünk idegen."

/Nádasdy Ádám: A hazafiúi hűségről/

"Magyarország, te örökös hiányjel,
fölötted az idők fáradt kézjegye!
Mindegy már a térkép, az érmén a fej,
csak érjen véget a rossz mese! "

/Schein Gábor: Magyarország, te örökös/

" Kineveztetek folytonos jelennek
Néhány évtizedet--de ez a múlt,
Éppen ez ellen szálltatok a síkra.
Zászlótokon az én gyerekkori
Fotóm volt. És hosszú lett a triumphus
És én felnőttem az ünnep alatt."

/Szálinger Balázs: Rendszerváltás _ 2.0/

"Amit fogok szerezni, az amúgy is
Mind az elszerzésre lett kitalálva.
Hálistennek egészségem rendben van.
Sosem kellett szaros munkát csinálnom.
Veletek voltak a bajban, s tudjátok,
Hogy most is viszlek titeket magammal,
Ezért találkoztunk ma. Legyetek
Büszkék arra, hogy énvelem dolgoztok,
Én is büszke vagyok rátok, tudjátok.
Minisztériummal forró a drót.

/Szálinger Balázs: Korrupció/

Befejezésül Erdős Virágtól idézek. A kérdésére vaj' ki és mikor ad választ.

"na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza,
kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza,

kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka,
kit viszont a vácrátóti köztemető árka,
kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén,
Budafokon, Budaligeten és Mátra-terenyén,
Békésbe' és Hevesbe',
s ki menjen a levesbe."