Lépjünk túl először azon a problematikán, hogy nem tudjuk, az extraprofit kifejezés csak egy bejáratott kommunikációs lózung, vagy valóban a kormány tervezi meghatározni, hogy mit minősít annak. Ha azonban annyit elfogadunk, hogy a nyereség valamekkora részét veszik el, akkor felmerül a kérdés, hogy kiktől. Per pillanat ugyanis nincs Magyarországon légitársaság, amely nyereséget termelne. Nem extraprofitot, hanem egyáltalán bármekkorát. A pénz viszont bizonyára leginkább tegnap kellene.

A többes szám is elgondolkodtató, a miniszterelnök légitársaságokról beszélt. Az világos, hogy jó időkben, covid és háború nélkül a Wizz Air megfelelhet a kritériumoknak, a következő, 2023 márciusában záruló üzleti évében akár újra nyereséges lehet, de nem igazán látszik másik légitársaság, amely Magyarországon van bejegyezve és itt is adózik.

Válságadót kivetni egy olyan szektor képviselőjére, amelyet romba döntött a válság ez már valóban az überunortodoxia csimborasszója. Bár kétségkívül igaz, hogy a Wizz Air kiválóan állta a sarat a válságban, a leghamarabb tud a gigantikus veszteségből pozitívba fordulni. Ellentétben a légiipari szereplők döntő többségével, nem kellett állami tőkeinjekcióval megmenteni a csődtől, egy fillérjébe sem került semmilyen adófizetőnek, hogy megerősödve jöjjön ki a válságból. Egyszerűen jó az üzleti modellje, voltak komoly pénzügyi tartalékai, jól vezették, készült a válságra. Enni tehát nem kért, de most ideje levágni? Ilyen lenne az ideális fejőstehén? Ha dicsekedni akarunk azzal, hogy milyen szuper cégek nőnek ki nálunk, akkor magyar, ha meg el akarjuk venni a pénzét, akkor külföldinek is beállítható, hiszen például a londoni tőzsdén jegyzik. Lehet persze, hogy csak az orbáni hatékony egyszerűsített üzenet mintapéldája volt a légitársaságok extraprofitjának elvétele, megsarcolni nyereségtől függetlenül is meg lehet őket.

Több országban próbálkoztak költségvetési lyukat tömködni az elmúlt évtizedekben Európában is az utasok után kivetett különadókkal, ennek két nagyszerű következménye szokott lenni.

Egyrészt a légitársaságok megpróbálják beépíteni az áraikba, vagyis kiperkáltatják az utasokkal. Másrészt a drágulás visszaveti az utazási kedvet, más irányba, más országok felé tereli az utazókat.

Az utasokra kivetett adó a legolcsóbb jegyekkel működő szolgáltatók modelljébe kavar be leginkább, az ultra-low cost légitársaságok jellemzően azonnal bezárnak egy csomó útvonalat ott, ahol mesterségesen drágítják a működésüket. Meg se várják, hogy hasson az új adó, tudják jó előre, hogy milyen hatásokkal jár. Fogják magukat és átpakolják a kapacitásaikat oda, ahol jobbak a feltételek. A helyi személyzet meg vagy külföldre költözik, vagy keres más munkát. Budapesten jelenleg épp a két nagy európai ultradiszkontcég, a Ryanair és a Wizz Air adja az utasforgalom nagy részét, ők egy pillanat alatt elviszik más bázisokra a gépeik egy részét, ha ott jobban kijön nekik a matek.

Amúgy a központjukat, az adófizetésüket is nagyon egyszerűen odébb pakolhatják secpec, ha valahol belenyúlnak a képletbe, a zsebükbe. Talán véletlen, hogy a Wizz Air épp a múlt héten jelentette be máltai cégének indulását. A Ryanair is meglépte már ezt, meg még egy sor charter légitársaság, jórészt azért, hogy az unión belül maradva optimalizálni tudják az adófizetésüket.

Tényleg epedve várom, hogy kiderüljenek a részletek: hogyan is teszik rá a kezüket a jelenleg nem létező nyereséges magyar légitársaságok extraprofitjára. (Forbes)