Horn Gábor nyitóbeszédében arról beszélt, hogy a A szocializmus maga volt a fake news. Igaz, akkor ezt a szót még nem ismertük, de elég volt kinyitnunk a Népszabadságot (Trybuna Ludu -t,a Rudé Právo-t) és máris tudtuk, hogy a sporthírektől és az időjárástól eltekintve minden hazugság.

A hazugság a rendszer immanens része volt, az igazság forrása a szamizdat volt.

Azt hittük ebből a világból gyermekeink már semmit nem fognak érteni, de ha ma valaki kinyitja a közpénzből fenntartott állami televíziót, ugyanúgy hazugságok tömege ömlik rá, mint bő 30 éve.
Persze vannak még a sajtónak hiteles bástyái, de a méreg, a gyanakvás mindent átjár.

Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem, amiről azt hiszed, holtbiztosan tud, holotodt nem igaz - mondta a zseniális Mark Twain, s egy olyan korban választottuk ezt a kérdést konferenciánk témájának, amikor internetes robotok és - nálunk legalábbis - az állami propagandagépezet dolgozik azon, hogy olyasmiket vélj meginghatatlanul igaznak, ami - immár mai szóval élve-: fake news.

Vajon, hová vezet ez a közbizalom szempontjából?
Milyen jelentősége van ennek vészhelyzetekben?
Például a mostani koronavírus pandémia örvén mennyit árthat az, hogy minden hírrel szemben újra ott él a hírfogyasztóban a gyanakvás?
Vajon a közpolitika becsülete, a demokratikus közgondolkodás, a társadalmi felelősségvállalás minőségén ez mennyit rombol?
A fake news miként erősíti a közönyt?
Mit tehetünk érte, mi, akik a fake news gyárakhoz képest elenyésző erőforrással rendelkezünk, de bírunk azzal az igazság hittel, amely egykor Havelt, Walesat, Göncz Árpádot éltette?