Közjegyzőnek például ott kell lennie a sorsolásokon, de hiába van ott, nem ellenőrzi, hogy megegyezik-e egymással a számgolyók súlya a sorsolás előtt. Nem is teheti, mivel szinte semmilyen jogköre nincs a sorsolás technikai lebonyolításával kapcsolatban.

“A közjegyző a sorsolás, illetve nyereményjáték során az általa tapasztalt jogi jelentőségű tényeket foglalja jegyzőkönyvbe” – közölte lapunkkal a Magyar Országos Közjegyzői Kamara. A testület szerint a „közjegyző mindig csendes megfigyelő, nem húzhat nyertest, nem hirdetheti ki az eredményt, és nem is ő állapítja meg, hogy ki nyert, azaz nem lehet aktív résztvevője a sorsolásnak”.

Klasszikus példa abból az időből, amikor még kézzel húzták a lottószámokat: a számsorsoló által kihúzott számra a műsorvezető azt mondta, hogy ez a 6-os szám, a számsorsoló pedig megfordította, és azt mondta, hogy ez a 9-es. A közjegyző nem foglalt, nem is foglalhatott állást ebben az esetben sem, csak rögzítette az elhangzottakat és a látottakat. A döntés ilyen helyzetben a sorsolási bizottság kezében van. Vitás esetben a hatóságokhoz: fogyasztóvédelem, bejelentésköteles nyereményjáték esetén a szerencsejáték felügyelethez és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz lehet fordulni. A kamara azonban megjegyezte: ha a közjegyző mégis jogszabálysértést – például csalást – észlel, meg kell tagadnia a közreműködést.

Ebből is látszik, hogy a magyar állam komoly elmaradásban van a szerencsejáték szabályozásában, sok esetben lényegében a szerencse-, vagy nyereményjátékot szervező társaságok alaposságán és jó szándékán múlik a sorsolások tisztasága. Nehezen feltételezhető, hogy a legnagyobb pénznyereményt hozó játékokat, köztük a lottósorsolásokat szervező, állami tulajdonban lévő, a lottózókról évi négyszázmilliárd forintnál is több bevételt legomboló Szerencsejáték Zrt. csalna a számhúzásokon. A promóciós nyereményjátékokat szervező cégeknél viszont már nem ilyen egyértelmű a helyzet, pedig ezek szintén közjegyző előtt végzik a sorsolásokat.

További részletek a G7 cikkében >>